Huszonéves nők! TI mit tudtok eddig felmutatni önerőből az életben?

Ki esett neked, hogy semmiség? Hol? Mi annyit írtunk, hogy az általunk felsorolt dolgok elérhetőek lehetnek a huszonévesek számára, ha megdolgoznak érte. Ezért ebben semmi hihetetlen nincsen. Lehet egy huszonéves pénztáros a cba-ban, vagy megdolgozhat azért hogy többet érjen el.

Ha te ezeket mind túlszárnyalod és mesésen gazdag vagy, az remek, de ezek már extrák. Akit nem a pénz érdekel, az nem fogja magát ezektől összepisilni. Nem azt mondtuk, hogy ez mind semmi. Hanem, hogy nem szükséges az ismerkedéshez. Ahhoz bőven elég elhivatottnak és céltudatosnak lenni. Bőven elég, ha el tudod magad tartani. Nem kell több. Örülj neki, ha neked több van. Mi azért szóltunk le, mert te negatívan és támadóan nyilatkoztál azokról, akik 25 évesen büszkék a diplomájukra meg a két nyelvvizsgára meg a remek gyakornoki helyre. Miért szólod le őket? A nyelvvizsgáért is keményen meg kell dolgozni. Az nem úgy van, hogy akinek van pénze nyelvtanfolyamra, az levizsgázik. Aki lusta és nem tanul annak nem lehet tölcséren a fejébe tölteni a németet vagy az oroszt.

Te szóltál le mindenkit, most meg itt puffogsz, hogy semmibe veszünk. Térj már észhez, hogy te ülsz fordítva a lovon....

#43

Ügyes vagy :)

#44

Én nem arról beszéltem, hogy ne legyél rá büszke, hanem arról, hogy ne gondold magad emiatt jobbnak másoknál. Ez utóbbi azért fáj nekem, mert unom már nézni, hogy túl sokat, túl sokat gondolnak magukról, vagy éppenséggel még ők néznek le engem. Miért fáj a szülői támogatás? Nekem nem fáj, ha elolvastad volna amit írtam, látnád is. Az fáj, hogy szépítenek egyesek. Miért szépítenek? Azért, mert itt nem csupán arról van szó, hogy csak ártatlan felsorolják, hogy kinek mi jött össze (egyesek), hanem mert ezzel akarnak "valakik" lenni ami tökéletesen mutatja azt az önelégültséget, amiről beszélek. Ez beszédesen meg is nyilvánul a hozzászólásodban

"Én büszke vagyok a családomra is, habár nem tettem érte semmit." - Wáóóóó

#45

Én továbbra sem írtam ... Ah ezen a szöveg értelmezésen mindig át kell esni. Ha idézzem már be magam.

"Szép dolog, félre ne értés ne essék, hogy ez semmi lenne, de azért hogy ezektől hátra dőljek, és azt mondjam, hogy én megtehetem én letettem valamit az asztalra."

Hol van itt a büszke szó? Hol? Sőt, az elején pont arra célzok, hogy erre nyilván büszkék emberek. Létezik egy olyan világ, ahol ugyanarról beszélgetünk, vagy tovább akarjátok játszani a sértett manöken szerepet?

Egy saját ház magyarországon alap. Tudom a saját vállalkozás is igen hangzatos, nekem 24 évesen volt az első. Nyelvtudás ma már talán érettségihez is kell, diploma itthon kb. homokozó szint. Gyereket szülni még mindig nem teljesítmény, és dolgozni is alap. Ezekben mi a rendkívüli? Alap feltételei a felnőtt életnek az én világomban. Ennek minimumnak kéne lennie, nem teljesítménynek. Arra pláne, hogy lehet valaki büszke, hogy külföldön él? Hogy sikerült elmenekülni az itthoni problémák utána, miután a magyar föld kinevelt, sikerült kimenekülni habzsolni az életet még a többiek itt szenvednek. S ezt úgy mondom, hogy én sem otthon élek, de erre nem vagyok büszke, emiatt szomorkodom. Ez a különbség köztem és köztetek, hogy a világ nem körülöttem forog, és nem fogom fel minden tettem valami isteni áldásnak.

Nem az irigységtől vagyok frusztrált, nem attól vagyok frusztrált, hogy más büszke a dolgaira, nyilván az. Amiatt vagyok frusztrált HOGY MÁSOK FÖLÉ EMELIK MAGUKAT EGYESEK, MIUTÁN JÓ FORMÁN LETETTEK EGY MINIMUMOT.

#46

Hogyne vágynék többre. Én ettől is többre vágyok. Pont emiatt érzem magam frusztráltnak. Hogy amikor ismerkedek egy nővel, aki fele annyit sem ért el mint én, de ő néz le engem. Nem arról van szó, hogy én csinálok abból ügyet, hogy ki milyen szinten áll, hanem itt mindenki azt hiszi, hogy lediplomázott és innentől a seggéből rántja elő embereket.

#47

Én nem érzem úgy sosem, hogy sok lenne az elvárás, nekem van egzisztenciám, intelligens, alapvetően kedves, figyelmes, normális férfi vagyok, aki sokat foglalkozott önmaga fejlesztésével, saját lábakon áll stb. Én igen úgy érzem, hogy sok nő esetében lehetetlenek ez elvárások, tekintve semmi nem jó nekik, csak önmaguk.

#50

Látom téged is lepontoztak. Itt mindenki annyira önkritikus és elveszik az önfejlesztésben a válaszok alapján, véletlenül sem egocentrikus, hogy kritikát sem lehet megfogalmazni. Pedig remek meglátás.

Én is megkaptam az egyik ilyen gyöngyszemtől, hogy programozói és jogi tudás már mindenkinél alap. Ezt egyébként nap mint nap tapasztalom is a munkám során, sajna elég gyakran feleslegesnek is érzem már magam ennyi talpra esett csodás ember között.