Melyiket tartjátok jobbnak: az élettársi kapcsolatot vagy pedig a házasságot? Ha igen/nem, miért?

Milyen szempontból?

- a kapcsolat minősége szempontjából:

Általában nem ezen múlik.

- Vagyis mélyebben belemenve, egy rossz kapcsolatot a házasság csak még rosszabbá tesz általában. Gondolom az extra felelősség már csak tudat szinten is, a fojtogató érzés, hogy "nem megy, de el kell viselnem " elég frusztráló lehet... (pár hónap, vagy 1-2 év után talán ezért vannak válások is, hiszen ugyan mi változott 1-2 hónapos válás alatt, amikor előtte házasságot tervezgettek?.. Értitek ugye a pszichológiáját)

- De teheti jobbá is: segíthet eszünkbe juttatni a miértet, miért házasodtunk, mert bizony a valóságban egy jó kapcsolatban is lesz hosszútávon hullámvölgy, ill kísértések.. (Pl 10-15 év alatt biztosan, és ezt egy itt válaszodó írta le a saját szempontjából: ha nem lettek volna házasok, talán nem is próbál ellenállni a 10 év után jelentkező kísértésének, de ez az egész mind emlékezteti mennyire is fontos és a kapcsolata, mert a párja elvette őt)

- Jogi szempontból: Egyértelműen a házasság egyszerűbbé teszi a dolgokat, ügyintézést, stb, és kedvezmények, támogatások is sokszor csak házasoknak járnak, élettársnak nem. Jogi szempontból a házasság magasabb rendű dolog.

De igazából a házasságnak mindig is ez volt a valódi célja, amióta létezik.(gazdasági szövetség céljából jött létre, hogy az öröklés a családban maradjon ne más vigye el a vagyont stb)

Leírom mit gondolok:

Az élettársi kapcsolat számomra nem köt össze olyan szorosan egy párt. És itt most nem arra gondolok, hogy azok nem szeretik egymást. De! Szerethetik, sőt akár jobban mint egy házasságban élő pár. Itt viszont mindig ott van, hogy bármikor otthagyhaják egymást, mert nem jár semmiféle macerával, papírok intézésével, ismerősök kérdezgetésével, kíváncsiskodásával. Nem azt mondom, hogy az élettársak nem kötődnek úgy egymáshoz, de a szememben kicsit "nyuszik", hogy nem teszik meg még azt az extra lépést.

A házastársi kapcsolat lényege szerintem, hogy két ember elkötelezett egymás iránt. Vállalják, hogy összekötik életüket, és bátrak, hogy ezt megteszik. Itt már nincs az, hogy egy veszekedés után fogom magam és lelépek. Ekkor már 100x is meggondolja az ember, hogy cselekszik.

Kizárólag a sajàt életemre nézve, a házassàgot. Hogy màsok milyen jellegű kapcsolatban akarnak élni, az az ő dolguk, engem nem érdekel, mindenkinek a magànügye.

Szàmomra a hàzassàg azt jelenti, hogy egymàs hozzàtartozói, ketten egy csalàd leszünk a törvény előtt is, mint férj és feleség. Nem akartam évek utàn is egy pasim csajom kapcsolatot. Ennél, én a hàzassàgot nagyobb felelősségvàllalàsnak, nagyobb elköteleződésnek tartom, minthogy egy férfi csak a pasim legyen és együtt éldegéljünk. Egyébként a férjem is ilyen véleményen van, mindig hàzassàgban gondolkodott hosszútàvon, amint megtalàlja hozzà a tàrsàt, szóval passzolunk egymàshoz ilyen téren is.:)