Álmodtam, vagy tényleg megjelent ott valanmi?
Pár éve elég furcsa dolog történt velem, azóta sem tudom megállapítani, mi volt az.
A nagyszüleimnél nyaraltam éppen. Nem szerettem a hálószobában aludni már pici korom óta. Egyrészt mert rettentő sötét van ott, másrészt pedig mindig rossz érzésem volt abban a helységben, néha még nappal is.
Lehet, hogy hihetetlenül fog hangzani, amit írok, de komolyan így volt.
Egy éjjel felébredtem, és egy világoszöld szempár meredt rám a sötétből. Testet nem láttam, sem árnyalakot, csak azt valaki vagy valami velem szemben áll. Rettenetesen megijedtem. Azonnal a fejemre húztam a takarót.
Reméltem, csak álmodom, és mindjárt felébredek. De nem.
Ismét felnéztem, és a szempár ugyanúgy bámult, mint azelőtt.
Elfordultam és erősen koncentráltam valami pozitívra. Sikerült elaludnom és megnyugodnom.
Reggel átnéztem a szobát, nem világíthatott-e esetleg egy játék, vagy valami vissza verte a fényt, de nem. A helyen, ahol a szemeket láttam, üres tér volt, pont annyi, hogy valaki ülve/állva kényelmesen elférjen.
8 éves voltam. Évekig nem beszéltemerről senkinek, féltem nem vesznek komolyan.
Ma meséltem az Anyukámnak, aki azt mondta, ugyanilyen szempárt látott ő is, de otthon mikor én kisbaba voltam. Sírtam, de ő nem tudot odajöni hozzám, mert valami nem engedte.
A mamáméknál viszont nem szeretem azt a szobát. Ott mindig felerősödnek a megérzéseim, gyakoriak voltak a rémálmok.
Két kérdés:
Miért érzek valami negatívat abban a helységben?
Mi volt az, amit Anyu és én láttunk?
Mindenkinek köszönöm a segítséget! :)
17/L
Kedves Wyrm!
A saját fajomról nem degradáló értelemben beszélek, hanem tudomásul veszem, hogy vannak korlátaink. Repülni sem tudunk, de építettünk repülőket. Nem kapunk levegőt a víz alatt, de csináltunk tengeralattjárókat. Nem vagyunk képesek 100km/h-val futni, de vannak ennél sokkal gyorsabb járműveink is.
Ugyan így nincs holografikus memóriánk, de nincs is rá szükségünk, hiszen feltaláltuk a fényképezést, a könyvnyomtatást, sőt, ma már egy kulcstartóra is elfér bármelyik könyvtár.
Amink van, az a hatalmas kreativitás, amivel képesek voltunk megálmodni, megtervezni és megépíteni a minket körülvevő eszközöket.
Ez nem szégyen, hanem dicsőség.
A többi faj testileg specializálódott egy adott élőhelyre, mi pedig az agyunknak hála, az összesre.
A "legbutább" fajtársunk is leveri a legmodernebb számítógépet, ha egy minimális kreativitást igényel a feladat.
Visszatérve az előző hsz-emre:
Nem a saját tapasztalataimat írtam le harmadik személyben, hanem általános felmérések eredményeit. Rengeteg szakember vizsgálta az emlékezet mechanizmusát. Arra jutottak, hogy az agy nem passzív befogadó, hanem aktív értelmező. A látott ingereket értelmezi, rendszerezi, és az így feldolgozott információt tárolja le valamilyen formában, amit az idő előrehaladtával egyre nehezebb lesz előhívni. (Vagy azért, mert elveszik, vagy azért, mert nincs mihez társítani, és így "elveszik a könyvhöz a tartalomjegyzék." Erről vita van.)
Ez nem saját tapasztalat, bár az is egybevág a fentiekkel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!