Álmodtam, vagy tényleg megjelent ott valanmi?
Pár éve elég furcsa dolog történt velem, azóta sem tudom megállapítani, mi volt az.
A nagyszüleimnél nyaraltam éppen. Nem szerettem a hálószobában aludni már pici korom óta. Egyrészt mert rettentő sötét van ott, másrészt pedig mindig rossz érzésem volt abban a helységben, néha még nappal is.
Lehet, hogy hihetetlenül fog hangzani, amit írok, de komolyan így volt.
Egy éjjel felébredtem, és egy világoszöld szempár meredt rám a sötétből. Testet nem láttam, sem árnyalakot, csak azt valaki vagy valami velem szemben áll. Rettenetesen megijedtem. Azonnal a fejemre húztam a takarót.
Reméltem, csak álmodom, és mindjárt felébredek. De nem.
Ismét felnéztem, és a szempár ugyanúgy bámult, mint azelőtt.
Elfordultam és erősen koncentráltam valami pozitívra. Sikerült elaludnom és megnyugodnom.
Reggel átnéztem a szobát, nem világíthatott-e esetleg egy játék, vagy valami vissza verte a fényt, de nem. A helyen, ahol a szemeket láttam, üres tér volt, pont annyi, hogy valaki ülve/állva kényelmesen elférjen.
8 éves voltam. Évekig nem beszéltemerről senkinek, féltem nem vesznek komolyan.
Ma meséltem az Anyukámnak, aki azt mondta, ugyanilyen szempárt látott ő is, de otthon mikor én kisbaba voltam. Sírtam, de ő nem tudot odajöni hozzám, mert valami nem engedte.
A mamáméknál viszont nem szeretem azt a szobát. Ott mindig felerősödnek a megérzéseim, gyakoriak voltak a rémálmok.
Két kérdés:
Miért érzek valami negatívat abban a helységben?
Mi volt az, amit Anyu és én láttunk?
Mindenkinek köszönöm a segítséget! :)
17/L
válasza: válasza: válasza: válasza:Köszi a válaszokat! :)
Szerencsére nem láttam többször, de ha rá gondolok, még mindig kiráz a hideg. Évekig beszélni is féltem róla.
Mi minden lehetett ez?
Tom Benko-nek:
"Reméltem, csak álmodom, és mindjárt felébredek. De nem.
Ismét felnéztem, és a szempár ugyanúgy bámult, mint azelőtt. "
Bocsi, ha esetleg nem volt egyértelműen megfogalmazva. Amugy nem álmodtam.
válasza: válasza:Miközben olvastam a hozzászólásaidat, végig borzongtam. :)
Először is tudnod kell, hogy én nem hiszek se szellemekben, se démonokban.
Amit leírtál a szobáról, az érdekes.
Az én nagyszüleimnél is van egy ilyen szoba, amit a mai napig nem szeretek. Még nappal sem szeretek benne lenni, pedig alapvetően egy eléggé vakmerő férfiember volnék. (Egyesek szerint csoda, hogy megértem a huszadik évemet. :)
Egyszer kiskoromban (úgy 6-7 éves lehettem) álmodtam abban a szobában egy elég kellemetlen álmot, ami a mai napig bennem él. Ráadásul, miután felébredtem, megláttam magam mellett nagyapámat ülni. Legalábbis ezt hittem. Amikor megpróbáltam felébreszteni, rájöttem, hogy csak a vasalódeszkát, meg egy elé tolt széket látok, amit félálomban a sötétben egy széken alvó emberalaknak hittem.
Ezután elkezdtem sírni. :)
Azóta nem szeretem azt a szobát.
Ezt csak azért meséltem el, hogy lásd, az az általad látni vélt zöld szempár bármi lehetett. Lehet, hogy az ablakon odaszűrődött valami fénynyaláb az utcáról, te pedig álmodból felkelve még nem tudtál fókuszálni, ezért az egy fénypontot két, kissé homályos foltnak láttad.
Ezután a gyerekkori emlékeidet az elmúlt 9 évben szépen kiszínezted, és lett belőle egy zöld szempár. Sajnos az emlékeinken van egy kis bizonytalanságuk, főleg a gyerekkoriaknak.
Az is normális, hogy egy ilyen rossz élmény után abban a szobában kellemetlenül érzed magad, esetleg rémálmok is gyötörnek.
Anyukád élményét viszont nem igazán tudom hová tenni. Tehát sírtál, ő oda akart menni hozzád, de egy zöld szempár nem engedte? Ezt inkább vele kellene megbeszélned.
Minden esetre, érdemes fejben tartanod, hogy a természetfeletti erőkre és a szellemvilágra az elmúlt 400 évben nem találtak érdemi bizonyítékot. Hiába a sok asztaltáncoltatás meg szeánsz, amint egy kutatócsoport mélyebben megvizsgálta a jelenséget, kiderült valami turpisság.
Kizártnak tartom, hogy zöld szemű démonok kísérik végig az életedet.
Szép napot!
21F
Wyrm-nek:
Sajnos annyira sötét volt a szobában, hogy semmi mást nem láttam.
Mikor először megláttam, magamra rántottam a takarót. A furcsa az egészben az volt, hogy miután odanéztem mégegyszer, még mindig ott volt. Olyan volt, mintha valami figyelne.
Elfordultam, hgy ne lássam. Erősen próbáltam pozitív dolgokra koncentrálni, de a szörnyű érzés csak akkor múlt el, mikor végre elaludtam.
21/F-nek:
Bár igazad volna, és csak képzelődtem. Sokkal nyugodtabb volnék. :)
A szobával az a helyzet, hogy pici korom óta nem szeretem.
De nem tudom konkrét rossz élményhez kötni. Egyszerűen nem érzem ott jól magam.
Amugy én hiszek az ilyen természetfeletti dolgokban. Egész kiskoromban kezdtem ezotérával foglalkozni, mert történt pár furcsa dolog körülöttem.
Anyukám aztán tegnap részletesen elmesélte, mit látott. Nekem több, mint furcsa.
Ez persze nem jelenti azt, hogy most az egész hátralévő életem titozatos zöldszemű lények kutatásának fogom szentelni. :D
Csak kíváncsi vagyok, mit tudnak mondani mások, valaki, aki nálam sokkal jobban ért hozzá, vagy volt már hasonló tapasztalata.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!