Van az, amiért adnád az életedet?

Remélem sosem bolondít meg semmi annyira, hogy ilyen cselekedetre fordítsam az elmémet.

Az emberek szemében gyönyörű dolog feláldozni önmagukat, számukra fontos dolgokért.

Én még sosem láttam önfeláldozó embert, csak olyat, aki a pillanat hevében cselekszik. Az érzelmeik szertefoszlanak idővel. "Momentum lények, kik csupán a mának élnek."

Persze mindezt tagadják zömével, szeretik azt gondolni, hogy hősök, kitűnnek az alvilág bugyraiból, felemelkednek és porrá zúzzák a gonoszt.

Hiába... darabokra lehet tépni, de túl sok embert figyeltem meg ilyen téren és mind ugyanúgy viselkedett. Sokan ezt a szöveget sem fogadjátok el, de miért tennétek? Egy idegen egy számotokra valószínűleg mélyen szántó ökörségekről beszél. (Akarom mondani ír...) Ez a saját igazam, lehet irigynek hangzik vagy egyszerű butaságnak, amit egy kölök agyú díszhuszár nyomogat a billentyűzetén. A válaszom tehát inkább az, hogy bárcsak létezne olyan valaki vagy valami, amiért számomra érdemes lenne. Lehet van csak nem tudok róla. (Teljes ellentmondás...) Mindenesetre valószínűleg számomra nem létezik, örülök, hogy másoknak igen. Ez olyan mint a szerelem, meghülyít, elcsábít, magával ragad, pontosan ezeket próbálom elkerülni. Belekóstoltam és annyi éppen elég volt, hogy ne akarjak többet belőle.

Egy bizonyos: Ne hallgassatok rám. Azért, hogy Ti megtalálhassátok az értelmét.

Van. Sokmindenért feláldoznám az életemet. Főleg a szeretteimért, nem az életem a legfontosabb a világon.

Azonban nem meggondolatlanul tenném.

Sokminden elhangzott, had reagáljak rájuk is:

Azzal a tudattal élnél tovább, hogy helyetted élhetne a szeretted?

Az meg végképp nem igaz, hogy hirtelen felindulásból lehet csak életet feláldozni.

Hogy a leghíresevb példákat írjam csak: Teréz anya, Gandhi, de még rengeteget fel lehetne sorolni.