"Újjászszületés", de ugyanabban az életbe?

Önkényesre vixelt elméleti dogma. Alávetem magam, köszönöm a floridai bankszámlát. Csak ott ne lenne olyan meleg... De egy legyen a legnagyobb baj. Én lelkes vagyok.

https://www.youtube.com/watch?v=u55RM7ARvh8

[link]

[link]

[link]

A következő privátleckében a térdelést fogom gyakorolni.

Ó, Uram, rágd a számba, hogy én vehessem számra, hogy red a számba, de az Urat szádra ne vedd... Én szívesen elszámolok. Amíg tele nem lesz a szám, mert én lelkesen beveszek nagyon sokvixent.

Az idő ITT a földi éber állapotunkban nem lineáris, tehát nem egyenes vonalú, legfeljebb illuzórikusan tűnik így.

(Ettől függetlenül végtelen módon lehet megélni az időt mint olyat, de most tehát nézzük, hogy ITT a földi éber, béta állapotban mi zajlik.)

Nos, mivel nem lineáris, nem szimplán előremutató, ezért a fejlődés NEM úgy zajlik, mint hiszed.

Eleve a fejlődésre nincs mindig szükség, csak egy szintig. De amely esetben fontos, olyan esetben sem lineáris. Nézzük, miért is.

Példa: egy kellően értelmes ember is szenvedhet balesetet, ami által akár értelmi fogyatékossá is válhat pl bizonyos fajta agysérülés okán. Ez tény, hogy ilyesmi megtörténik időnként egyesekkel. Ez is mutatja, hogy nem egyenes vonalúan emelkedő a fejlődés pl értelmileg. Na de ez csupán a testi szint. Az agy gátolja a végtelen érzékelésben, a végtelen tudásban, és a végtelen szeretet kifejezésében egy testbe zárt része megnyilvánulásaként az Egyetlen Lelket - amely utóbbinak végtelen "szemszögei" az emberi, állati, növényi életek, tárgyak, kavicsok, sejtek, molekulák, atomok stb, például az korábban zseni, de immár agysérüléstől értelmi fogyatékossá vált (ember) illető (egyén) inkarnációja is.

De az ilyen szempontból való vizsgálatunkra nézve teljesen mindegy, hogy agysérült-e az ember, vagy hogy alapvetően egészséges, pl az agya is, és pl aktuálisan zseni-e - ugyanis mindegyik esetben kevesebbet tud az ő eredendő állapotához képest, mert mindegyik esetben a teste egy szűrő: tudás szűrő és érzékelés szűrő, így az agyunk is az! Ennek egyik fő oka, hogy akadálypályaként, és szemszögváltás (pl fókuszáltság) okán és által is fejlődhessen az egyén.

De a fejlődés nem tart örökké és a fejlődés nem minden!

És pláne NEM egyenes vonalú, NEM emelkedő, hanem emelkedő-süllyedő-emelkedő-süllyedő!

Az archeimer-kórról nem is szólva... Az ilyen tudat leépül, de ez is csak átmeneti, akár az előrefejlődés. Az ilyen illető az ő halála után ismét előre fejlődik. (Aztán lesz amikor és amiben megint hátra-, majd megint előre fejlődik. Ez mind tapasztalat.)

Hangsúlyozom, hogy a testünk, pl az agyunk egy szűrő! (Amellett, hogy kontrolláló, és "antenna" szervünk). Tehát mivel szűrő, NEM válik ténylegesen értelmi fogyatékossá pl a zseni se, ha pl baleset miatti agysérüléstől "elbutul", hiszen az "elbutulása" átmeneti csupán, évekre, vagy az adott inkarnációra, vagy néhány inkarnációra vonatkozik csupán, tehát átmeneti!

A testből kiszakadva mindenki elkezd egyre többet érzékelni újra, és egyre többet tudni, de karmikus okokból általában ismét kap egy "szűrőt" tehát egy testet, aggyal, mely a tudásában, érzékelésében stb jelentősen szűri a képességeit, illetve szabályozza annak kibontási képességeit: van, amit kisgyermekkorban enged intenzívebben érvényesülni mint képesség, és van, amit inkább idősebb pl iskolás, és/vagy felnőtt korban inkább. De a testbeszületés előtt, valamint a halála után a (valójában időtlen) lélek / tudat: ismét mentes a "test és agy" nevezetű szűrőtől.

Egyébként nem azonnali folyamatról van szó, hanem fokozatosan kerül ismét az Egyetlen Léleknek az Eredendő homogén "nirvánájába", tehát a végtelen potenciális ürességébe, a "mindentudásba". A születéskor fokozatos a "tudástompulás", és a test halálakor meg ugyanez zajlik, csak épp ellentétes irányban: még tart az időérzékelés, és csak apránként tágul az egyén tudata, végtelenné; majd veszíti el ismét végtelen tudását, ismét átmenetileg, amikor is testbe születik ismét.

De a testi állapot során -azaz inkarnáción belül- is lezajlik ez, csak kisebb ciklusokban, mégpedig általában naponta: amikor alszik az egyén, nem csak álom fázisok vannak, hanem átmenetileg a "végtelen eredendő tudásba" visszaolvad, szintén átmenetileg.

.

.

.

Ez is mutatja, hogy NEM lineáris a fejlődés, hanem előre-hátra-előre-hátra tartó, SPIRÁLIS. Persze bizonyos szemszögből, dimenzióból emelkedő e spirál, de nem mindig. Hiszen fraktálisan az emelkedő spirál is süllyedni fog, aztán ismét emelkedni, ismét süllyedni, a végtelenségig váltogatva a pólusokat, mint ahogy minden más pólus esetén is.

Vagy például: az ókorról egyértelműen bizonyítékok sora hemzseg, hogy már akkoriban ismerték az elektromosságot, és megannyi olyan technikai tudással bírtak, melyekkel mi jelenleg rendelkezünk ÚJRA, sőt, a mait meghaladó technikával is bírtak egyes ókori területeken. (A "spirituális" technikákról nem is szólva.) Ezek szerint visszafejlődött az emberiség (java része) a középkorra, alapvetően technikailag, majd ismét előre fejlődtünk, mostanában viszont megint hátrafejlődünk, hiszen a technika már sokkal inkább árt az emberiségnek, mint használ. Bár persze milyen szempontból...

Visszafejlődést mutat pl az humán élet az óvodáskor végétől mind érzelmi intelligenciában, mind pedig lényeglátásban, mind erkölcsileg (5-6 éves kor).

Ugyanakkor a logikai készség fejlődése előremutató és megugrik, ekkortól. Majd a felnőtt korban szokott általában esély nyílni (képesség lenni) az embernek irányt váltania, tehát előre fejlődnie abban, amelyben leépülő tendenciát mutatott 5-6 éves kora táján.

Aki ezt nem hiszi, az hit helyett inkább gondolkodjon - ez a javaslatom-, és figyelje meg a kisgyermekeket, valamint hasonlítsa össze a felnőttekkel...

Átlagos óvodásokról rendszeresen kiderült, hogy többségük másodpercek, esetleg pár perc alatt összetett (úgynevezett) ördöglakatokat (ügyességi játék) kinyitna, puszta ráérzésük és lényeglátásuk okán. Evvel szemben iskolások és felnőttek közül különféle -köztük igen magas- intelligencia hányadosúak közül akik először találkoznak az adott rejtvénnyel (ügyességi játékkal, amit meg kell fejteni), hosszú percekig tart a legtöbb esetben (akár órás nagyságrendű ideig). Ismétlem: a többségről van szó, de felnőttek közül a (viszonylag) kiemelkedő IQ-júakat hasonlítottam össze, a LEGTÖBB átlagos óvodással.

Tehát e tekintetben is visszafejlődünk, cserébe a bal agyféltekés pl merev logikai készség fejlődik az iskolás kor során, és válik felnőtt korban akár igen magas szintűvé, amelyre TEVÉKENYSÉGRE viszont az óvodások nem igazán képesek még. A "tevékenység" szót azért emeltem ki, mert pl az ördöglakatot a felnőtt ember többségében és többnyire logikai tevékenységgel oldja meg, míg egy óvodás pedig lényeglátással és megérzés tevékenységi formákkal inkább. Avagy írhattam volna a tevékenység szó helyett itt módszert, technikát is.

(Mellékesen megjegyzem, hogy a hétköznapok során aludni is szoktunk, ennek során az időérzés több fázisban is jelentősen megváltozik. Amikor felébred az ember, sokszor egy pillanatnak tűnik az idő az elalvás és a felébredés között. Míg álmodás, valamint az alvás más szakaszaiban ettől eltérő az időérzékelésünk.)

Ezeken felül a dolgok -pl a fejlődés- vizsgálata és iránya szempontfüggő. Az egyik szempontból előremutató, a másikból stagnáló, a harmadikból akár retrográd (azaz visszafejlődő).

Nem beszélve arról, hogy mivel az idő megélése végtelenféleképp lehetséges, akár egy az egyben, akár más szemszögből, de megismételve is létrejöhet létezés, megélés, pl inkarnáció. Sőt, nem csak az történhet meg, hogy a adott fejlődés hátráló (átmenetileg leépülő) irányú, hanem pl meg lehet élni az időt hátrafelé haladva is.

És akkor nem szóltam arról, hogy az idő nem csak egy dimenziós (egy vonalú, lineáris) lehet, hanem kettő, három, akárhány, végtelen dimenziójú is!

A fejlődésre mint olyanra tehát egyfelől nincs egyébként szükség egy bizonyos dimenziós szférán túl, de ahol szükséges, ott meg mikor egyesen vonalúan előre mutató, mikor meg ellenkezőleg: hátráló (és mikor meg kb stagnáló), és mikor milyen tekintetben, téren.

És ez tehát csak az egydimenziós idő vizsgálata volt részemről, mi minden variáció lehetséges 2, 3, vagy több dimenziós időben, gondoljunk csak bele...

Ezt mind alátámasztja rugalmas, széleslátókörű logika, filozófia -mely hozzáállásommal vizsgálódtam-, valamint az úgynevezett "spirituális" TAPASZTALATom.

Evvel szemben egyesek merev, spekulatív dogmát állítottak fel, számukra felülvizsgálás volna szükséges a dogmáik tekintetében.

Lemaradt egy "K" betűm:

...összetett (úgynevezett) ördöglakatokat (ügyességi játék) kinyitnaK. (Persze nem akkor, amikor nyűgösek, betegek stb, hanem átlagos esetben, átlagos óvodások.)

Ugyanabba az életbe értelmetlen lenne újjászületni.

Az újjászületés oka a fejlődés. Ha valaki eléri a megvilágosodást, "leszállhat a lét kerekéről" és nem kell többé újjászületnie.