"Újjászszületés", de ugyanabban az életbe?

Aki újjászületni akar, annak meg kell előbb halnia.

Ha meghalt, nem tudja életét újra kezdeni ugyanott, ugyanúgy, hiszen a világ haladt!

Szülőjének újra fiatalnak kéne lennie, a körülményeknek ugyanazoknak, mint ami elmúlt. Ami elmúlt, annak visszahozhatatlanul vége.

"hiszen a világ haladt!"

Nem, az idő a mi fizikai világunk illúziója, nem értetted meg sem a kérdést sem a filmrészletet.

Kedves kérdező, nekem úgy tűnik, a kérdésed logikája üti a bizonyos linkelt, 3 perces filmrészlet logikáját. Persze evvel nincs baj (ez esetben), sőt, az is lehet, hogy nem egészen jól értelmeztem kérdésedet.

A lényeg, hogy inkább elmondom az idevágó rész valóságát. (Mélyebb emlékem van, mint a halálközeli élményt megélők nagy részének, vagy legalábbis ahogy beszámolnak az emlékükről.)

Bár szavaink nem ennek pontos leírására lettek kitalálva, szóval nem biztos, hogy megfelelően átmegy.

Ahogy a filmben is elhangzik, eredendően tényleg minden egyszerre van, időtlenül. Ez az "alap"állapot, amelyre jellemző, hogy végtelen potenciális ürességként írható körül. Mindenki és mindenki, minden dolog, létező, és élet innen ered, a fogalmak, gondolatok, érzések is, minden. Nevezhetnénk sokféleképpen, pl Forrás, Eredet, stb.

Gyakorlatilag egyetlen lény létezik, se több, se kevesebb. Azonban végtelen tudatállapot, végtelen személyiség létezik. Egy adott dolog végtelenféleképpen megélhető.

Az emberek többség önellentmondásban értelmezi a dolgokat, főleg az akadémikus kutatók nagy része.

Pl állít valamit, de annak a logikája üti az avval kapcsolatost. De ha a másik dolgot tekinti logikusnak, akkor meg a z előző tényezővel ütközik logikailag. Ennek oka az ,ha tudati szemellenzővel gondolkodik valaki.

Példa: az az illúziónk, hogy mintha végtelen sok (vagy "elég sok") ember létezne, és mindenki mintha egyetlen lény volna. Ez így tévedés, mármint abszolút értékben irreális.

A valóság az, hogy bár tényleg végtelenféle, egymástól alapvetően eltérő személyiség létezik -bár ez se egyértelmű, hiszen adott egyéni személyiség is folyton változik, ennyi erővel bárki személynek a folytatása egy másik személy, és viszont-, de ha azt állítja valaki, hogy az emberek egymástól eltérő egyedek, akkor e logika miatt a saját jobb karját is, logikus módon, külön egyednek kellene tekinteni, és ettől eltérő másik egyedként az illető ember egyed bal karját is. Sőt, a veséjét is. A szíve megint ennyi erővel-logikával egy külön egyed, vagy személy(iség) kellene legyen.

...De nézzük FRAKTÁLISAN tovább:

Ha a fenti logika miatt külön személy a jobb karja, akkor a jobb karja része: felkarja is külön egyed kellene legyen, és megint másik egyed kellene legyen az alkarja, és megint másik egyed: a kézfeje kellene legyen.

...tovább is lehetne nézni FRAKTÁLISAN: ha a jobb kézfeje külön egyed, akkor ez is tévedés, hiszen nem önálló egyed a fenti logika miatt, hanem az ujjai is külön egyed kellene legyen...

...és így tovább, a mikrokozmoszig (sejtek mint önálló egyedek, atomok mint egyedek, stb).

Nézzük meg most fordítva, hiszen egyesek, akik a szokásos, önállótlan gondolkodásuk miatt most felkiáltanak, hogy "na de marhaság, én egyed , személy vagyok, a részeim mind én vagyok":

jó, most nézzük akkor ennek logikája mentén inkább:

Tehát azt állítja a másik szkeptikus, hogy márpedig az ő teste (esetleg beleveszi a saját személyiségét is, érzelemvilágát, gondolatvilágát is stb), tehát abból indul ki, hogy ő márpedig egyetlen egység, mely különbözik a többi emberi "egységtől", személytől, személyiségtől.

Na most, ha az iméntit feltételezi valaki -tehát hogy ő részek egységéből áll-, akkor viszont illogikus azt állítania, hogy ő el van választva másoktól.

Tehát pl te amilyen módon egységben hiszed / véled önmagad részeit pl sejtjeidet egységben véled, hogy azok szerinted nem külön lények, hanem mind te vagy, valamint ha egységben hiszed az ujjaidat, hogy azok egy egész kézfejet alkotnak, a tiédet, és ha azt véled, hogy ezen felük a májad, veséd, sőt, a kézfejeddel, alkaroddal, felkaroddal együtt a jobb karod, sőt bal karod, érzelemvilágod stb mind egység,

akkor

mégis milyen alapon véled / hiszed azt, hogy nem pont ennyire közvetlenül kapcsolódsz más emberi testekhez mint egy még nagyobb egység részei??

Más szóval: ebből eredően egy más nagyobb élőlény egység (nevezheted bioszférának, akárminek) pontosan olyan szorosan összetartozó részekből áll össze, mint a sejtjeid, ujjaid, azok a karjaiddal, veséddel, érzelemvilágoddal stb együtt ahogy téged alkotnak!

Na de akkor meg vagy ez a szkeptikus ember hördül fel, vagy egy másik szkeptikus, hogy "na de kérem, én magam: én vagyok, alapvetően külön lény, a többiektől alapvetően elválasztva!"

De akkor kezdhetnénk elölről a logikát, amivel indítottam! ;) LEESETT A TANTUSZ?? ;)

Tehát akkor kezdhetnénk elölről a gondolatmenetet, hogy oké, akkor vegyük úgy, mintha el lennél választva másoktól: de ebből következően te ne ma veséd, ujjaid stb egysége vagy, hanem végtelen személyből, végtelen személyiségből: sejtek , ujjak, karok, vesék, egy darab szív, gerinc, atomok személyiségének tömkelegéből állsz!

Ha meg ezt tagadod, akkor megint oda lyukadunk ki, hogy oké, tegyük fel, tagadod, mert szerinted ezek együtt alkotnak egyetlen lényt: téged, de ezen logika mentén akkor meg ahogy az ujjaid kézfejjé állnak össze szorosan, pontosan ilyen szorosan tartozol össze más emberekkel, sőt, fűszálakkal, állatokkal, napsugárral stb...

Tehát bármelyik logika mentén indulsz ki, önellentmondásba ütközöl. Ez pl az akadémikus kutatók egyik tipikus hibája, logikai önellentmondása. Miért? Tudati szemellenzőjük miatt.

Képtelenek tágabb összefüggésben végiggondolni a dolgokat, ehelyett csak érzékszerveiknek és műszereiknek hisznek. Főleg hisznek, logikus gondolkodás helyett, általában....

Mondom még egyszer: tapasztalati emlékem is van a létezés eredendő szerkezetéről, valamint logikusan is átlátom - utóbbira bárki képes, aki nem szemellenzős, pl egy átlagos óvodás gyermek is átlátja, legfeljebb a szókincse nem áll még azon a fokon, hogy kifejezze.

A legtöbb akadémikus kutató viszont sajnos szemellenzős, ezért vak arra, ami az anyagi világhoz képest teljesebb valóság. DE MÉG LOGIKAILAG IS VAKOK. Mint látható.

Pl mert lusták végigvinni a gondolatmeneteket, hiszen nem ebben érdekeltek, az alacsony moráljuk miatt. Infantilis módon általában csak egy szempontúan gondolkodnak. Pedig elvileg 6 éves kor körül már tudni kell decentráltan gondolkodni, szemlélni, egészséges esetben.

Na tehát, nézzük most, mi a realitás:

... folytatom, a többit mindjárt bemásolom, mert ez az előre megírt hozzászólásom első fele volt csupán....

Foly-

ta-

tá-

som:

Logikus módon is nézhető a realitás, amit részben még az akadémikusok által is ismert, úgynevezett matematikai FRAKTÁL szerkezettel is le lehet vezetni, de ugye az akadémikusok többsége sajnos infantilis egy szempontú szemléletük által logikai önellentmondásba ütköznek, még a fraktális szerkezet mint tény figyelembe vétele ellenére is.

A valóság szerint épp úgy végtelen részből áll az Egyetlen Lény, mint ahogy ő maga egyetlen csupán. Tehát is-is. Ez a reális logikája.

De ha csak az illúzióvilágból, tehát ha csak az anyagi világból, tehát ha csak érzékszerveid érzékleteiből indulsz ki -ami azért se abszolút, mert minden élőlény máshogyan lát, máshogyan hall, már ha hall, lát, stb-, akkor a valóságnak csak egy szeletét érzékeled, önkényes módon, és elvágod magad a legtöbb más , reális összefüggés érzékelésétől, még logikai úton is, sajnos.

Fraktálisan végtelen részből áll az egyetlen, és szubjektív, nem abszolút az, hogy hol húzod meg a határt: pl érzékszerveid szerint te vagy egy bizonyos sejtekből, szervekből felépülő egyed, és mint levezettem: ez egy önkényes, szubjektív határvonal, amit az érzékszervei csalódásod ad neked.

Valójában tehát pontosan úgy kapcsolódsz össze minden mással és mindenkivel, ahogy elválasztva is vagy te, és ahogy a te test részeid is önálló egyedek, és a sejtjeid is, atomjaid is.

Akár azt is mondhatjuk: nézőpont kérdése, hol a határa a fraktál szerkezetnek. Márpedig te is és mindenki az Egyetlen Lény végtelen fraktálszerkezetébe tartozik.

Na de az Egyetlen Lény alapállapota tehát: potenciális végtelen üresség. Amely állapot esetén úgymond semmi sincs! Csak potencia arra, hogy végtelen bármi lehessen és van is - attól függ, mit és hogyan érzékel az Egyetlen Lény (aki te vagy, én vagyok, mindenki az, és minden az, minden atom , érzelem, gondolat, állat, növény ,kavics, stb, minden, külön-külön is, és együttesen is!).

A idő mint olyan is egy illuzórikus dolog.

Végtelenféleképp lehet időt érzékelni, mi itt éberen egyenes vonalúan önkényesen haladónak éljük meg , egyetlen dimenziósnak. De ez csak egyetlen időérzékelés-variáció a végtelenféle közül, sőt, eredendően időtlenül teát minden egyszerre van!

Elárulom: amikor alszotok, más tudatállapotOKban vagytok -mikor épp milyenekben-, pl álom állapotban, de van az alvásotoknak olyan szakasza, amikor az eredendő potenciális végtelen ürességben vagytok, de erre már nincs megfelelő kifejezés, mert önellentmondó az időhatározó, és a szám-személy is. És mire felébredtek, elfelejtitek azt.

Én is elfelejtem az alvásból ébredve. Na de nekem volt spontán tapasztalatom is erről éber állapotban, "visszatérve" pedig NEM felejtettem el. Oka van, miért. Annak is ,hogy sokan miért felejtik el folyton.

Ne kergessétek a spiritualitást! Megterhelő tud lenni! Én sose kergettem és lám, többet megtudtam, mint amennyit könnyen el lehet viselni. bár hamar aklimatizálódtam ennek lényegének emlékezetének tudatához. tehát hogy máig emlékszem erre. De megterhelő volt, az is igaz, ez az egyik oka, hogy a legtöbben nem emlékeznek erre, béta , tehát éber tudatállapotban. És jobb is.

Tehát ne kergessetek semmiféle "ezoterikus" vágyat. Én sose kergettem. Mégis megkapom az aktuálisan szükséges ismereteket, spontán. Még kábítószert SE használtam sose. SE nem jógázom. Tiszta filozófiával tudtam meg, utána anno huszonévesen meg is tapasztaltam spontán, éberen, és máig se feledem.

Inkább csak gondolkozzatok sok szempontúan és kellő körültekintéssel, NE mereve és NE szemellenzősen. Ezt javaslom. Valamint figyeljétek tapasztalataitokat, érzelmeiteket. Ennyi a lényeg.

A felesleg lehántolása a cél, nem pedig valamiféle "többletkeresés", valamiféle "hiány" betömésére...

Ettől még nem feltétlen leszel boldog, az életed se feltétlen lesz könnyű, sőt... máig elég kemény életem van, bizonyos szempontból. A "spirituális" tudás nem arra van, hogy "varázsló" legyél, aki "mindent megkap". Hanem lelki teherviselésről szól, és gondolati-tudati átlátás képességéről, valamint felelősségvállalásról.

Amíg ez nem kellően fejlett benned, addig örülj, hogy "csak" annyit tudsz a "spiritualitásról", amennyit aktuálisan tudsz. Máskülönben nem tudnád elviselni, és pont ez a helyzet: kiiktatod a tudás egy részét, mert nem bírod elviselni. Ez is oka, hogy annyi sok "tudós": vak. Meg a "nem tudományos laikusok" nagy része is részben ezért vak. Lelki önvédelemből.

NEM tudásból, hanem átmenetileg számukra szükséges tudatlanságból. vakok részben.

Ha a fenti gondolataimat és tapasztalataimat végiggondolja bárki, akkor a kedves kérdező kérdésére is megkapja a választ, sőt, sokkal többet.

Tehát igen, végtelenszer megélheted akár ugyanazt, sőt, szereplőt, nézőpontot váltva is újraélheted, És bármi más életet is.

A reinkarnáció nem úgy néz ki, mint sokan tévesen értelmezik. A keleti évezredes iratok se pont úgy értik. Amikor valaki igazol olyan életet, tájat stb, ahol "jelen életében" nem járt, mégis ismeri, az csak annyit bizonyít, hogy rákapcsolódott arra a másik életre. Az épp úgy az "ő másik élete", mint bárki másé, és épp úgy NEM az "ő másik inkarnációja", ahogy senkié sem. Hiszen mindkét verzióval értelmezheted, valóságos. Miért? Azért, mert valójában Egyetlen Lény létezik: te!

Léteznek egymástól eltérő személyiségek! Ez így van, És ezek állandóan változnak. Na de pl a te személyiséged épp úgy mindenkié, mint ahogy csak a tied. Pontosabban a létezésed az, ami nem egyedi, hanem az Egyetlen lénynek "csupán" egyetlen "szemszöge" a te aktuális megélésed, lényed. A "csupán" az idézőjeles, mivel te magad végtelenül mindenki mást és mindent magadba foglalsz- ahogy mindenki más is mindent! :) De épp így mondható az is , hogy "csupán egy rész vagy".

Mindenkinek mélyen javaslom utánanéznie, mi az a matematikai fraktál. Na de tudni kell értelmezni is az,t nem puszta akadémikus egy szempontúsággal...

Köszönöm a figyelmet. :)

... itt a vége felé lemaradt egy gondolatom apró folytatása:

...Azért, mert valójában Egyetlen Lény létezik: te!

Aki egyenlő avval, hogy: én! És egyenlő avval, hogy: ő, ők, mi, ti...

Nem feltétlen személyiségre, de mint létezőre értve ez a helyzet.

Úgy képzeld el, mint ha egy körvonal végtelen pontja egy-egy, önmagát külön egyednek hitt lény volna, de mindegyiknek van egy közös gyökere: a kör középpontja!

A körvonal bármely pontjából húzhatsz a kör középpontjába vonalat - mind ugyanott, középen találkozik, tehát azonos a gyökerük a lényeknek, tárgyaknak, fogalmaknak, érzelmeknek, gondolatoknak, mindennek.

Nem csak én, más is rájött már: amikor valaki ez mondja / gondolja: "én", meg bárki más is ezt gondolja: "én" - mindenki ugyanarra az én-re gondol..

Nem feltétlen személyiségben, de mint létező: ugyanaz az Egyetlen Lény. Amelynek tehát alapállapota a végtelen potenciális üresség. És amely egyben végtelen bármi, bárki, minden és mindenki.

Nos....

Isten tökéletesen ésszerű.

Lelkek alatti szint nem miénk. Lelkek végtelenek, tökéletesek. Elkülönülés után kisebb valót hoznak létre tapasztalásért. Eredetileg végtelenek, de ezt kapták lényegükből, ezért fejlődni akarnak semmiből. Konkrétan első létezési forma egy test nélküli energiahalmaz tudattal. Semmiből haladnak tökéletesség felé. Emberi tanulási formához már sok sok tapasztalás kellett, de kérdésed e kis szakasszal foglalkozik.

Nos hát... E kisebb való szellemünk. Ez halad előre s fejlődik. Ergó idő hiába szinte értelmezhetetlen, mert minden mi lesz egyszerre van most, ettől még fejlődésért anyagi világban "egyszer történik meg minden" mi szemszögünkből, vagyis nem ismétlődik meg egy beszélgetés. Nem ugyanoda születünk le. Ez nem egy elmebeteg játék, ez egy fejlődési folyamat.

Feltételezzük igaz lenne amit e ésszerűtlen elmélet mond. Akkor nem lenne fejlődés csak tapasztalás. Tapasztalás önmagában ily formában értelmetlen. Ez egy alternatív létezés, nem szimpla. Szimpla létezésnek tényleg csak tapasztalás lényege, mellég ok nélkül. Csak létezel és szeretsz. De mikor nem tökéletes formádban vagy, fejlődés valós ok. Tehát ha ez igaz lenne, ésszerűség megbukna. Ami ésszerűségellenes. Most ez furán hangzik, de nem létezik olyan mi nem ésszerű. Önmagát cáfolja. Ha ez igaz lenne, nem kéne leszületni, mert nincs ok, nincs cél. Ergó nem lenne értelme fizikai létezésnek, csak mindenki tökéletességben létezne öröklétben.

Ergó ésszerűen átgondolva, puszta létezésünk is cáfolja e elmélet.

Szóóóóóvaaaal.... Elég érdekes ember találhatta ki ezt.

Ha valakinek lenne kérdése, írjon nyugodtan.