Mi dolgom lehet a mostani életemben azzal, aki egy előző élünkben megölt engem?
Olyanok válaszát várom, akik hisznek az ilyesmiben.
Az illető a szerelmem volt. Titokban a szeretőm volt, mindenki más azt hitte, csak jó barátok vagyunk. Aztán egyszer spiccesen kb. egy tucat ember előtt bevallottam, felvállaltam a dolgot, ami miatt kiközösítettek minket, elvesztettük a rangunkat, és a méltóságunkat. Ő pedig ahelyett, hogy megszökött volna velem, vagy tudom is én milyen lehetőségünk volt még, leszúrt engem, majd magával is végzett. Vagy igazából nem tudom, hogy ő mennyivel élt túl engem, mert csak annyit láttam még haldokolva, hogy a tőrével megvágja az arcát (azokat a hegeket most is viseli, állítólag gyermekkori baleset), majd felvágta az ereit.
Gyermekként volt egy látomásom róla (a mostani arcáról). Majd később visszatérő álmok az előző életünkről. Nemrég ismertem rá valakiben. Arra, hogy megölt, csak nemrég jöttem rá az elmémben egy gát miatt, talán eddig nem voltam még rá kész, hogy tudjam. De annyi utalást kaptam rá, hogy szinte biztos, hogy valamiféle dolgom van még vele. A történtek tükrében mi lehet ez? Kölcsönös megbocsátás? Ha nincs ez a sok jel róla, azt sem tudom ki az, miért haragudtam volna rá? Vagy ez ilyen felsőbb, spirituális dolog? Most sem haragszom, csak nem értem. Azt sem tudom ő tud-e rólam és az előző életéről. Hogy hisz-e egyáltalán ilyesmiben. Vagy csak a beteljesületlen szerelem vár ennyi éven (évszázadokon?) és életen át beteljesülésre? Nemrég házasodott meg, én boldognak látom. Bár vonzódok hozzá most is, ez tény, van benne valami. Miféle dolgunk lehet egymással? Miért ez a sok utalás, jel, ami egyre mind felé mutat? Főleg, hogy enélkül a tudat nélkül azt tekintve kik vagyunk, talán soha nem kellene, hogy közünk legyen egymáshoz. Két külön világ vagyunk felszínesen nézve. Csak hogy mélyebbre ástam, csak így derült ki mennyire értem, milyen tisztán és mélyen érzem őt.
Nem hiszem hogy ehhez van köze, inkább egy gyerekkori rota fertőzéshez(bár ki tudja), de (nagyon!) utálom a hányást,hányni, ha más hány, látni is, hallani is, ha beszélnek róla. Undorítónak tartom, a hátamon a szőr feláll, hacsak rá gondolok. Sose tudnék egy bulimiás ember barátja lenni, ha amúgy jó ember sem. Undorodnék tőle. Már jobban viselem azért.
Mondjuk nem kizárt a dolog, hogy köze van hozzá, mert vért hánytam azt hiszem, az tuti, hogy tele volt vele a szám és köpködtem, és gyűlöltem a vért, undorodtam tőle (most nem, simán a vér maga nem vált ki undort belőlem - de a seb amiből folyik, hát attól függ, van az sérülés, amitől udorodok). Viszont az ő látványa, amit csinált annyira lefoglalt, és a miértek kavargása a fejemben, hogy a fájdalomnál többet nem nagyon tudok felidézni a saját tetteimből, bár nem igazán sok mindent tettem, a földön nyögve köptem a vért, és néztem a szerelmem, ahogy a helyzetünk kilátástalansága miatt kétségbe esve mit művel, hogyan pusztít el mindkettőnket, ahelyett, hogy megkérdezné én mit tennék, én látok-e bármi más módot, hogy szembeszálltunk vagy elmenekültünk volna... Nem hittem, hogy ennyire fontos neki mások véleménye, hogy ennyire érzékeny, mielőtt kihunyt bennem az élet, egyszerűen csak értetlenül figyeltem mi történik, talán nem is hittem el. Már tudom. De most valaki más karjaiban van, akinek valószínűleg fogalma sincs.
Elég gyakorlatiasan írtad le,mélyebb érzelmekről nem sok szó esik,annak ellenére hogy nagyon érzékletes volt,többségben volt a "külső" szemszög...vagy most is férfi vagy,vagy ilyen a természeted...a hányástól való undor lehet az érzelmek verbális elutasítása (harag,szenvedély,stb)
amit akkor ott haldokolva nem tudtál kifejezni,és ez maradhatott mint trauma,gondolom eddig te is eljutottál :D de mi van,ha nem onnan származik,hanem egy jól betanult elit program?Írod,hogy rosszul kezeled a vért pedig az a lélek szállítóeszköze,bármilyenis...Tehát megint a családigubancok.Ha meg pasi voltál ugyanazzal a problémával küzdöttetek egy szemét korban...Hátulról hasba az áruló csókjával?aztahh... :D Én min. megtartalak és gyengéden leengedlek a földre,dehát ölni is tudni kell :D Meg szép kis karéjt csinált magának(írtam a képmutatás álarcáról mint szimbólumról),néha énis levenném az enyémet.
Én biztosan megkeresném,főleg kíváncsiságból mire emléxik.Ha pasik vagytok könnyebb lesz..Azt nem tudom eldönteni szerencsés vagy-e,nekem nincs hasonló emlékem,csak felismeréseim..pl: Fiamat vittem az oviba,amikor az előtérben egy fiatal párt láttam ácsorogni.Egymás szemébe kapaszkodtunk a sráccal szinte azonnal,teljesen meg voltam "illetődve" mint amikor először találkozol a transzcendenssel...belül felismertem csak azt nem tudtam honnan.Mikor kijöttem mint egy holdkóros egyetlen mondat zúgott a fejemben: Szolga,szolga,de nem olyan, hanem mint barát..Egy hét volt mire a helyére tettem.Azt is tudtam ho nincs több dolgunk egymással...Egyiptomi helyszínekről vannak bevillanásaim,mayáktól,középkori várakról..Fiatal koromban sokszor voltak hasonló presztízsgondjaim,és sokáig a barna srácokat "alacsonyabbrendűnek" tekintettem.Ugyanakkor összekötöttem velük a hűség fogalmát is.Van még mit tanulnom...
Hát én csak kettőt látok.Mikor, és mennyire becsülöd magad?
Ez már nem a középkor,te szabod meg a határokat és ho meddig vagy hajlandó elmenni,nem kell feltétlenül a harmadikat játszanod ahogy hallgatnod sem kell ha belebonyolódsz.Hihetetlen,ho ez egyáltalán felmerült benned :)Nem rémlik,ho a múltban is te voltál az erősebb? ;)Ill. a harmadikat is meg lehet élni úgy mint az elsőt(a szív mindent visz)Irányítani sem tudod az érzelmeidet sem a folyamatot,a karmacsíráknak ki kell égniük.Semmit sem tudsz rosszul,vagy jól csinálni,másképp sem csak adni magad. ;) Ennyi a feladat,példát mutatni...
Neki ott azt kllett volna megértenie,hogy van választási lehetősége,hogy ebből mostanra mit sikerült tudatosítania azt csak akkor derül ki ha megismerted.nekem nincs kétségem,az hogy megmutatták neked a mostani arcát,egyfajta meghívónak számít.menjél szépen állj elé,nézz a szemébe és nyomd a kezébe a telefonszámod,az majd felszakít benne mindent amit kell..elegánsan elsétálsz,utána lesz ideje "emlékezni" és tenni..
Van 1 kis képességem,ha gondolod szívesen megnézem neked,de csak képek alapján tudom megmondani nagyjából milyen ember,vagy mire számíthatsz vele kapcsolatban.Küldd el priviben a nevét,képeket róla min.1 profil és szemből kellene,ha úgy döntesz,ill lenne egy uccsó kérdésem,megtaláltam 1 előző bejegyzésedet amiben azt írtad,hogy "rezesszagú" volt a keze a vértől.Ez elég fontos lenne,hogy valóban rézszagú volt-e a vére,nem pedig nehéz vasszagú...És bármi ami még eszedbe jut...
amatőr szimbólumkutató és lélekbogarász voltam ;)
M.
Fémes szaga volt. A kedvedért - ne tudd meg milyen hülyén éreztem magam - megszaglásztam pár vas tárgyat itthon, és némi kutatás és fejtörés után a rézkilincset, meg is nyalogattam őket. De összehasonlítás gyanánt nem voltam hajlandó megvágni magamat, őt meg nem is tudnám. Próbáltam emlékezni, amennyire lehetséges.
Arra jutottam, a vas szagánál kicsit savanykásabb volt, de mégsem annyira jellegzetesen, mint a réz. Enyhén rozsdás vas, és 10% réz. Mint egy roncstelep :D És... nem is tudom, kicsit húsos, sós. Az övé hajszálra másabb volt az enyémnél, de így ébren nem tudnám megmondani milyen irányban, talán legközelebb majd ezt is figyelem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!