Hová tűnik a szellem, a lélek?

filoszmen azt gondolod, hogy én nem majréztam fiatal koromban a képességeimtől? Gyerekként játéknak vettem, fiatalként megrémített 28 éves múltam amikor megelégeltem és felálltam a kényelmes íróasztaltól és elmentem ismét tanulni és klinikára dolgozni, mert érteni akartam a saját testem és azt is mi a a valami amivel húss és a világ másik felébe távozom. Itt értettem meg tulajdonképpen, minél több beteggel foglalkoztam, annál érzékenyebbé váltam és minél többet kerestem könyvtárakban könyves boltokban igy találtam rá olyan elméletekre innen is és onnan is- több,- a világon írt számtalan feljegyzésre, amit összeraktam és megértettem a végén.S ebbe segített bele az egyre érzékenyebbé válásom a sok sok beteg és a koma állapotok érzékelése.

Nem tudom bizonyítani? IGAZAD VAN! De erről nem én tehetek, hanem az emberi fajunk, világunk gazembersége.

Ha a politika és a hadigépezet nem keresgélte volna anno a rendkívüli ilyen képességű embereket csak azért, hogy kémkedésre használhassák fel! Felfogtad? Többet ért volna számukra a tudásom akkor, mint ma egy műholdas leskelődés!

Nem vagyok emberfaj barát különösebben, főleg nem lettem volna senkinek az eszköze! Így élveztem amivel az életem megajándékozott.

De ne hidd hogy én azonnal mindent elhittem önmagamról, túl szkeptikus vagyok ahhoz hogy engem bármi, még ha a sajátom is megbűvölhessen. Nagyon sok próbát végeztem határunkon belül- mert ki nem mehettem ugyebár.- Ja valamit tapasztaltam abban a fazonban itt, akkor oda utaztam és ellenőriztem. Amikor pedig már értettem, akkor konkrét személyeket kértem fel a kísérleteimre.

Igaz soha senkinek nem árultam el hogy én afféle lélek fazonként fogom meglátogatni, különben se arra voltam kíváncsi lát, vagy nem, hanem arra, hogy ott vagyok e valóban és érzékel-e engem? De az illető személyeknek csak annyit árultam el, és úgy neveztem a jelenlétem" erejét, hogy a GONDOLATOMMAL látogatom meg és fogom gyógyítani. S valóban ott voltam mindig.

Igaz egyszer rászántam magam a bemutatására, egy fiatal ember hívta fel rá a figyelmemet pár éve valamelyik közösségi oldalon, hogy fizetnének érte a szkeptikus társaságok.Kellett volna az pénz...

De sajnos elkéstem, mert előtte kb. másfél évvel, egy infarktusom volt ami után olyan ritmus zavarom maradt vissza, hogy bár kiléptem a felidézett kísérleteimre, de egy perc leteltére vissza is tértem, hogy a szívem mozdulni tudjon, mert addig állt a jobb kamrám.Akkorát ütött, majd ki ugrott a sérült szívem és úgy dobogott, mint még soha, az infarktus óta.

Azóta tudom, hogy a szívet negatív töltés megcsapásával lehet beindítani, de már semmi kedvem ezt az infót átadni az orvosoknak. Majd ők is rájönnek egyszer, hogy szükségtelen be-égetni a szívet egy teljes áram ütéssel.

Annak idején teljesen kiakadtam az elektrosokk használatától... szóvá is tettem hogy ez nem gyógyítás,ez sintér munka, ez pusztítása az agy memóriájának az agy neuronjainak-- az orvos teljesen kiakadt mit merészelek mondani! Aztán eltelt 20 év és igazam lett!

Őszinte leszek, én nem kultiválom az emberi fajunkat, csak a gyerekeket és a még romlatlan, kíváncsi fiatalokat és ha bármit írok, azt NEKIK írom. Ha egy idősebb is megérti, annak csak a hasznát fogja élvezni.