Ha egy embert klónoznának akkor annak lenne lelke? Ha lenne akkor az eredeti lélek másolata lenne vagy egy másik lélek költözne belé?

Rokon kérdés:

Ha egy élő ember minden sejtjét egyenként kicserélnénk mesterséges sejtekre, akkor mi történne?

Szóval srácok, a tudat minden emberben egy és ugyan az. Ami azt a látszatot kelti, hogy ez vagyok ÉN, az meg TE, az valójában nem más, mint az emlékek. Maga a tudat nem képes sem jövőbe sem pedig múltban gondolkodni, mert ez az elme fegyvere, az képes az emlékek tárolására. De a tudat egy és ugyan az benned is, meg bennem is, de az emlékek lokálisak. Ha át menteném az emlékeim hozzád, azt gondolnád, hogy te meg én egyek vagyunk! És ez így is lenne igaz...

Elviekben ugyebár maga a higgsbozon is egy közvetítő részecske, valahonnan közvetít egy erőt ebbe a világba. Na, képzeld el valahogy így az agyad is, egy kvantum számítógép ami közvetít egy tudatot abból a világból ebbe a világba. De a tudat az ugyan az, mint ahogy a gravitáció is ugyan az. Ezért beszélnek megvilágosodott emberek olyan bölcsen, mert ők levetkőzték az itteni élettel kapcsolatos vágyakat, gondolatokat, emlékeket, ezáltal maga a tiszta tudatosság tud belőlük áramlani, nem pedig az emlékek, vágyak, önös dolgok által bekoszolt sz4r. De ha egymás mellé tetted volna Oshot és Maharishit minden szavát értette volna a másik, nem csak úgy mint a szót, hanem a mögöttes tartalmat is, 100%-ban. Mert ugyan az volt mind2 ben! Remélem érthető voltam.

"ez az elme fegyvere, az képes az emlékek tárolására"

Igazad van, viszont az elme nem egyenlő az aggyal. Legalábbis mindezt erősen feltételezik minimum a halálközeli élmények, hiszen az agy ilyenkor teljesen le van állva, elvileg a memóriaterületek is érintetlenek, az illető ezalatt mégis teljes tudata és emlékei birtokában van az esetek túlnyomó részében (lehet, hogy 100%-ban, de nem szeretnék ilyen sarkosan fogalmazni).

Hú-ha... Van itt minden kérem... Na jó. Látom Stilness azért viszonylag átlátja. És bár már feltették pont ugyan ezt a kérdést ugorjunk bele fejestül...

Ahhoz, hogy megtudjuk válaszolni a kérdést először is meg kell értenünk a lélek fogalmát. Az amit mi léleknek hívunk nem más, mint az agyunkban futó elektronhalmaz ami a többéves memóriánk által levont tapasztalatokon alapozva dönt. Ez a személyiség. Az emberi agy amilyen összetett, annyira egyszerű is egyben. Tehát döntéseink kivétel nélkül az eddigi tapasztalatokra épülnek. Még akkor is, ha találomra választunk. Minden döntésünk, mozdulatunk, választásunk visszakövetkeztethető lenne, ha olvasni tudnánk a memóriánkat. Egy példa. Az újszülött gondolkodása még annyira egyszerű, hogy papírra lehetne vetni. Egyértelmű, hogy nincs sok tapasztalata ami alapján meghozná az összetettebb döntéseket. Egy felnőtt gondolkodását már messze nehezebb lenne kielemezni. Rengeteg tapasztalattal a háta mögött van miből összehozni a bonyolultabb döntéseket is.

A lélek költözni jelenlegi tudomásunk szerint nem tud. És, hogy őszinte legyek néhány mende-mondát leszámítva okunk se lenne a feltételezésére. A "lélek" nem képes akármilyen közegben meglenni, szűksége van egy hordozóra ami fönntartja és táplálja, mint példaként az agy. És mivel a légkörben nem létezhet, így kivan csukva, hogy vándoroljon. De tegyék fel ezt a kérdést 50 év múlva, talán már lesz bizonyítékunk létezésére. Addig viszont csupán reményteli álom marad.

Na most a klónozás során a szervezet és annak minden statisztikája, vektora másolódna. (Gondolom a teljes klónozásra gondoltál.) Ebben az esetben egy tökéletes másolatot kapnánk. Értelem szerűen mivel ugyan az lenne a memóriája, a személyisége (lelke) is megegyezne. Tehát mivel a szeretet és az ehhez hasonló érzések is csak a memóriánk és az ösztöneink szüleményei, így a klón is ugyan úgy tudna példaként szeretni! De csak a klónozás befejezésének pillanatáig egyezne meg. Onnantól kezdve, hogy más tapasztalatokat szerez azonnal változik. Kétségtelen, hogy egy ideig-óráig nem lehetne különbséget tenni közöttük, de teszem azt egy hónap múlva már érezhető lenne a különbség.

Stilness - A személyiség és a memória nem választható külön. A memória maga a személyiség is. Az agy feldolgozó és válaszoló rendszere a memória alapján dönt minden esetben. Nincs szó külön személyiségről. A memória adja a személyiséget. És a közvetítésről meg csak annyit, hogy mi értelme volna? A világ kialakulása végeredményben az volt, hogy rendszerbe álljon. Tehát mindennek van értelmes magyarázata, csupán keresni kell. Ennek semmi értelme sem lenne. Miért alakult volna ki így?! Akkor már nem egyszerűbb benne lenni magában az agyban? Már önmaga az abszurd "testen kívüli lélek" veszélyes állítás, nem hogy a közvetített lélek... Vigyázz mit állítasz...

Antimod - A kérdező valószínűleg a tökéletes másra gondolt, ami sejtről sejtre ugyan az. Ebben az esetben a memóriája is egyezik és így a személyisége, a lelke is. Ha meg már cáfolgatod a másikat (Sír Butcher-t) akkor mi a garancia, hogy itt neked, vagy nekem, vagy bárkinek is igaza van? Ezzel kapcsolatban a végén térek ki. A halálközeli élmény nem igazán jó példa. Az ember halál közeli élménye egy szempillantás... Hogy megértsd:

Amikor a szervezet haldoklik, az agy elkezd termelni egy enzimet, ami melegséggel árasztja el a testet. Ilyenkor az agy célja, hogy az elme a legkellemesebben haljon meg. Pont ezért vetíti ki a legkedvesebb emlékeket (lepereg az élete) és ilyenkor jönnek elő a hiedelmek is. PL.: Mivel örülne a mennyországnak ezért az agy elképzelteti vele, mintha oda jutna ezzel is nyugtatva. De ez csupán hallucináció ami amúgy igen rövid ideig tart a halál előtti pillanatokban. Csupán olyankor nincs időérzék.

Névtelen "Olyan, hogy lélek nem létezik." - Létezni létezik csupán nem abban a formában, ahogyan azt sokan gondolják. A lélek ebben az esetben egy logikai függvényrendszer működését takarja, ami a döntéseinket hozza.

Névtelen "Már miért lenne mesterséges test?

Lényegében ugyanúgy készül, mint minden más ember." - Ebben majdnem tökéletesen egyet értek. De fogalmazási hiba. Az addig oké, hogy ugyan olyan biogén elemek fogják javarészt alkotni, de az ember az anyaméhben születik (készül), így ez esetben nem elég pontos, hogy ugyan úgy.

Sír Butcher - Van a genetikai klón, és van az effektíven csak klón, aki sejtjeiben egyenlő. Na ő eleve olyan korú lesz, mint az eredetije. Persze ez utóbbi klón létrehozása még (állítólag) távol áll tőlünk. Azt meg hogy csak innen (A földről) emlékeznek vissza az azért van, mert csak az itteni világot ismeri az elméjük, csak ezt tudják elképzeli. Gyakorlatilag csak arról lehet látomásod, amit valamilyen formában már láttál, részben vagy egészben.

Gaebrol - Ennél tisztábban le sem írhattad volna! Tökéletes válasz!

Névtelen "Occam borotvája elvén én azt mondanám, a lélek csak testtel együtt létezik, és ennyi." - Én meg a spagettiszörnyre hivatkozva azt mondom, hogy a macska amúgy csak egy elnyomorodott madár. Remélem érzed a lényegét...

Névtelen "Én úgy gondolom, egy olyan születne meg a klónozott testben, aki azt a feladatot vállalta, hogy ilyen testet foglal el..." - Most elképzeltem, ahogyan a váróban üldögélnek a lelkek egy határozattal arra várva, hogy feltalálják a klónozást... Ezt ugye te sem gondoltad komolyan?! Te jó öntudatom, honnan a vízköves lefolyóból hozzák ezek ide az ilyen válaszokat?

Rokon - Mivel a sejtekben van tárolva a memóriánk is ami adja a "lelkünket", így a mesterséges sejtekre való cserélés (már amennyiben az nem tárolná ezt a memóriát) azonnali halálhoz vezetne. Még a szívdobogás vagy a légzés rendszerét sem ismerné.

Csak_Norris - Csak ismételném magam (egy Névtelennek már írtam), de a te felfogásod még így is talpraesettebb!

A reinkarnáció jelenleg nem feltételezhető folyamat, mivel eddig minden mellette szólót cáfoltak és minden ellene szólót alátámasztottak. De mint már írtam, tegyék fel ezt a kérdést 50 év múlva ki tudja, talán már elismert és igazolt folyamat lesz. Addig viszont csak egy reményteli hiú mese. Úgy vélem fölösleges úgy beszélni egy szobáról, hogy zárva az ajtó, majd ha lesz hozzá kulcsunk akkor már beszélhetünk róla!

//Az ember csak annyira tud bölcset mondani, amennyit azt a tudása engedi.//

Köszönjük szépen! :)

Akkor ezt le is zárhatjuk...

"Amikor a szervezet haldoklik, az agy elkezd termelni egy enzimet, ami melegséggel árasztja el a testet. Ilyenkor az agy célja, hogy az elme a legkellemesebben haljon meg. Pont ezért vetíti ki a legkedvesebb emlékeket (lepereg az élete) és ilyenkor jönnek elő a hiedelmek is. PL.: Mivel örülne a mennyországnak ezért az agy elképzelteti vele, mintha oda jutna ezzel is nyugtatva. De ez csupán hallucináció ami amúgy igen rövid ideig tart a halál előtti pillanatokban. Csupán olyankor nincs időérzék."

Szerencsére ma már komolyan kutatják a halálközeli élményeket, így tételesen cáfolható ez a megközelítés.

1. Agyhullámok nélkül nincs sem hallucináció, sem emlék, sem éntudat, semmi.

2. A hiedelmek és az átélt élmény számos alkalommal köszönőviszonyban sincs egymással.

3. Ha lepereg az élet, akkor nem válogatnak az emlékek között. Minden visszajön, mégpedig egyfajta értékeléssel, recenzióval együtt. Az értékelés sok esetben eltér a "földi szemlélettől", vagyis attól, ami az adott esemény pillanatában annak megítélése volt.

4. Negatív halálközeli élményekről hallottál már?

"1. Agyhullámok nélkül nincs sem hallucináció, sem emlék, sem éntudat, semmi."

Javítok: a materialista, agyközpontú szemlélet szerint. A HKÉ mégis azt mutatja, hogy van. Sőt, születésük óta vak emberek vizuális percepcióról is beszámolnak, ami nyilvánvalóan nem táplálkozhat emlékekből - ergó új tapasztalat.