Létezik a sors, mint olyan?

A Mirdad Könyve című könyvben olvasta ilyenekről. PL. idézem:

Ajaj, az Ember meghívja magához a maga csapásaités aztán tiltakozik a kellemetlen vendég ellen, elfeljtve, hogyan, mikor, hol vetette papírra, és postázta a meghívást. De az Idő nem felejt;és az Idő kézbesít minden meghívástaz esedékes idényben a helyes címre; és az Idő odavezet minden meghívottat a vendéglátó lakásához.

IS-IS vannak véletlenek vannak megtervezettek és vannak valamiféle sorsszerű is az életben.

Soha nem hittem ilyesmiben, hogy sors, még is a saját életutam és párkapcsolatom szinte a sorsszerűséget vetíti akár hogy is nézem, és elemzem az életünket.

amikor 16 éves voltam eljártam táncolni egy tánciskolai össztánc rendezvényre valakivel. Ott láttam egy srácot aki nagyon szimpatikus volt messziről, de én nem voltam egyedül tehát szóba se jöhetett hogy felkérjen. aztán hiába mentem el ismét de egyedül, többet nem láttam ezt a srácot.

Közben telt az idő férjhez mentem-- ami nem túl jól sikerült-- megszöktem attól az állattól a kisfiammal együtt az ország másik felébe. Ott ahova elakartam helyezkedni dolgozni, megismertem egy nőt aki szinte ragadt rám és mindenképp azt akarta, hogy együtt járjunk szórakozni, majd a rokona vigyázz a fiamra addig és bemutatja azt a srácot akiért oda van, akivel szeretne házasságot kötni, és majd akkor én is találok valakit aki tettszik nekem. Egy jó ideig sikerült elhárítani ezt a barátságot, mert számomra nem volt szimpatikus a lány. Aztán egyszer szomorúan elmesélte, hogy a fiú eltűnt és pár napja valakitől hallotta, hogy elutazott még a városból is. Közeben a férjem is rám akadt elhozva magával egy parancsnokát, egy tisztet aki meggyőzött hogy a férjem mindent megbánt és soha többé se a picit, se engem nem fog bántalmazni, de inni se fog és ők odafigyelnek mindenre--

Visszatértem a férjemhez-- de ő leszerelt a katonaságtól dolgozni kezdett, de inni is és verni is a 2 éves fiát és amikor védtem a gyereket, akkor engem ütött ököllel. Bárhova mentem albérletbe tőle mindenhol megtalált és rám rúgta az ajtót-- a főbérlők felmondtam mindenhol.

Kimentem a nyugatiba és megkérdeztem hogy az éjszakai vonat végállomásáig kérek jegyet. S most az ország egy másik felébe költöztem a kisfiammal, aki akkor volt 2 éves csak.

Albérlet, munkahely keresés-- senkit nem ismertem a városban. Hétvégén elmentünk játszótérre vagy moziba ha olyan film volt, aztán egy presszóba ahol én kávét ittam a fiamnak vettem tortát, közben hallgattuk a zenét, amit nagyon szeretett. Már ismertek, még hitelem is volt már a félszolgalónál...Aztán egyszer belépett az asrác akit valamikor,a tánciskolában láttam meg Pesten. Hónapokig csak megnéztük egymást, a gyerekre mindig mosolygott, hozzáért viccelt a másik végéjez hívta akol ő ült és biztatta táncoljon és közeben dobolt az asztalon az ujjával.... ennyi és nem többet.

Már 4 éves elmúlt a fiam amikor egyszer betértem egy étterembe, hogy teleegyem magam- ott ült egyedül egy asztalnál. Bár több asztal volt üres de én egyenesen hozzámentem, hogy utálok egyedül enni... szabad leülnöm?

Már házasok voltunk amikor a "jóságos" anyósom előbett egy fényképet a szekrény aljából és elmondta hogy sajnálja hogy ez a házasság nem jött létre, mert gazdag család lánya volt és jó parti lehetett volna fiának és --mutatta a nő fényképét-- Azt hittem eldobom magam, az a lány volt akit a másik városban ismertem meg, csóringer családból származott a város legszegényebb lepusztultabb helyén és olyan primitív volt a lány, hogy szinte idegesített. -- na de a jóanyosom" így akart engem bosszantani-- mert nekem semmim nem volt, de gyereket azt hoztam a nyakukra""

Szóval a férjem elis mesélte, hogy csak egy kapcsolat volt amire mint férfinek szüksége volt-- de mivel házasságról fantáziált a rokonság, így kénytelen volt meglépni.

szóval ez a történet-- a lényeg, hogy ő is látott még fiatalon is és aztán a saját városában is a presszóba-- de nem mert közeledni hozzám, mert olyan hírem volt, hogy vad vagyok, és senkit nem engedek magamhoz. Sejtette és hallotta a kiszolgálótól hogy egy durva férjtől menekültem el igy nem kart ő is erőszakos lenni, azt várta hogy elmúljanak a rossz emlékeim...

Minek lehetne vélni, ha nem valami Sorsszerű irányításnak?

Mindig határozott céljaim voltak ahogy benőtt a fejem-lágya, egy rosszházasságnak köszönhetően.

S találkozom egy férfival, akit évek óta őrzött a tudatom, ráadásul semmi terve, se célja nincs, csak úgy lebeg a semmiben, nem találja értelmét se a munkának se a tanulásnak semminek, utál otthon lenni, mert soha nem volt a kedvenc gyerek a családban, verték is állandóan egészen addig, amíg 10 éves korától kezdve dadogóssá nem vált.

Mellettem két év leforgása alatt, megtanult beszélni jól-- --ma azt nézem hol lehet kikapcsolni! -

Beültettem a középiskolába- leérettségizett, megtanítottam egy szakmára-- mestervizsgázott és művezetőként dolgozott attól kezdve.

S VEle nem csak azóta is szeretjük egymást, de 50 éve lesz, hogy házasok vagyunk vagyunk.

Ha végig követted Kérdező a Mi külön--külön életünket, akkor mire gondolhatnék, ha nem valami SORS kezére, a SORS terelgetésére, hogy újra meg újra elkerültük egymás mind addig, amíg meg nem feleltünk pont" egymásnak.

Ő megtanult értékelni egy embert egy nőt, aki szereti- én pedig azt érezhettem hogy végre szüksége van Valakinek rám is,nem pusztán,csak "nőitestre", és cselédre.... hanem mint emberre, és őszintén szeret is, akinek még segíthetek is...Szó szerint Ember lett, Férfi, határozott, akinek céljai lettek, és értelmet kapott az élete, és aki a családjáért és a munkájáért élt mindig.

Bántani a kisfiam? Még 7 évesen is a nyakába vitte, mintha a sajátja lett volna.

Tudjátok Kérdező és 14/

A Sorsom nagyon nehezen indult és fájdalmasan, de olyan volt az életem egy része, mint a tündérmese. Sokszor eszembe jutott életem során, hogy ha minden ember úgy és azt átélhette volna mint én, akkor a világunk emberséges lenne és becsületes és a Földön az élet szebb lenne, mint egy tündérmese. Nem volna szükség mindenféle kétes filozófiára, se vallásra, semmiféle csoda ígérgetésre, mert az élet lenne maga, az igazi csoda.

Elmeséltem az életem és annak minden csodálatos élményét és tanulságát és használható gyakorlatait egy blogban. Ha kéritek szívesen megadom de csak a levelező oldalon lehet