Mi vár Ránk a halál után?

Próbáltam úgy eléd tárni a gondolatmenetet hogy megértsd..

Két magzat beszélget:

- Mondd, te hiszel a születés utáni életben?

- Persze. A születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.

- Hagyjuk már! A születés után nincs semmi! Onnan még senki nem tért vissza és különben is, hogy nézne az ki?

- Azt pontosan nem tudom, de úgy érzem, hogy ott mindenhol fények vannak. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és a saját szánkkal eszünk.

- Ez már végképp ostobaság! Járni nem lehet! Még hogy szájjal enni nevetséges! Hát nem látod a köldökzsinórt? És ha már itt tartunk, gondolkodj el egy picit azért sem lehetséges a születés utáni élet, mert a köldökzsinór túl rövid.

- Igen, de szerintem valami biztosan lesz, épp csak máshogy, mint amit itt életnek nevezünk.

- Ostoba vagy. A születéssel az élet véget ér, és kész.

- Figyelj, nem tudom pontosan milesz, de majd a Mama segít nekünk.

- A Mama? Te hiszel a Mamában?!

- Igen.

- Ne nevettesd ki magad! Láttad már valahol? Egyáltalán látta már valaki?

- Nem, mert itt van körülöttünk. Benne élünk. S bizony, neki köszönhetjük, hogy vagyunk.

- Na, most már hagyjál békén ezzel az ostobasággal, jó? Majd akkor hiszem a Mamát, ha látom.

- Látni nem tudod, de ha elcsendesedsz, akkor hallhatod az énekét, érezheted a szeretetét. Ha elcsendesedsz, érezni fogod a simogatását, érezni fogod óvó kezét.

Nagyon érdekes interjút olvastam a halál pillanatával kapcsolatban. A nő, aki az interjút adta, azzal foglalkozik, hogy ott van a haldoklóval a halál pillanatában. Szóval gyakran találkozik a halállal. Ő azt vallja, hogy száz százalékig biztos, hogy van élet a halál után. Itt a cikk, olvasd el, hátha merítesz belőle:

[link]

Mi vár Ránk a halál után? Isten!

Ha meg van reinkarnáció azt is irányítani kell, és ez ha van akkor szerintem Isten teszi.

A világ legérdekesebb kérdése ez, az ember régóta keresi a választ. A vallásosoknak jó, ők már tudják. Jó nekik.

A reinkarnáció ellen szól a kínzó "lélekhiány". Arra gondolok, hogy pl. a II. világháború környékén még 2 milliárd ember élt a földön, ma meg 7. 5 milliárdnyi lélek honnan jött. Ez nem magyarázat.

Érdekesek a halálközeli élmények, elég sok az ilyen beszámoló, nem tehetünk úgy, mintha nem lennének. Persze, lehet mondani, hogy ezek biokémiai folyamatok, az agysejtek játéka. De lehet, hogy épp ez az élet is. Mi a valóság, eldönthető - e egyáltalán? Lehet az életünk is egy érzékcsalódás vagy szimuláció.

Szóval nem lehet elvetni, hogy lesz valami a halálunk után, de ez mindenképpen egész más természetű "élet" lenne, egy egészen különböző "dimenzió" jobb szó híján.

Mostani létünk szempontjából, szerintem majdhogynem közömbös mi lesz aztán, mivel életünket csak egyszer éljük. Ha újjászületünk, itt a Földön, vagy egy másik dimenzióban, vagy akárhol, a mostanit egyetlen, megismételhetetlennek érezzük.

Mi vár Ránk a halál után?

-Semmi.Mint amikor alszol,elájulsz,vagy újraélesztenek.Nincs én,nincs tudat,nincsenek ingerek,nem érzékelsz semmit sem.Lényegében ez annak a fordítottja hogy születés előtt vagy.Akkor se érzékelsz semmit se (na jó ez pontatlan,mert a 9 hónapban már bőven érzékeli a gyerek a környezet ingereit,de érthető a mondanivalóm)

És miért is kéne?Egy válaszoló már leírta hogy egy akármilyen másik élőlény halála neki a vég,és mi se hiszünk benne hogy a learatott búza tovább élne egy másik világban,vagy az elgázolt csiga tovább élne máshol.Szóval miért is kéne folytatás?Az élet egy biológiai,kémiai,fizikai kölcsönhatásokon alapuló reakció végülis.Olyan mint egy baromi összetett kémiai egyenlet.Csak több benne a változó.Persze ezt egy természettudományokhoz nem értő ember,úgy se fogja felfogni,főleg ha még az érzelmei is vezérlik.

És különben egy bónuszkérdést feltennék:Hol húzódik az a vonal,ami meghatározza hogy egy élőlény számára van e folytatás?Az intelligenciában,szociális fejletségben és tudatban keresendő?

Kukipapa remek választ adott, tetszett nagyon.:))

Egyébként egy remek tanító mondott valami remek példát, sajnos nem emlékszem ki is volt pontosan, régen volt már.

Valahogy így hangzott

Pistike beszélgetett Istennel. Pistike kérdezte az Istentől, hogy mi van a halál után? Mondta neki Isten, hogy a szavak nem számítanak, a szavakban nem lehet bízni, mert azok csak szavak, a mögöttes tartalmat csak a legcsekélyebb részben képes kifejezni. Mondta neki Pista, hogy de ő akkor is szeretné tudni, hogy mi van a halál után.

Mondta neki Isten, hogy tudni csak azt lehet, amit már átéltél! Amit nem éltél még át, abban csak hinni lehet.

De Pistát nem érdekelte, ő tudni akarta. Hát így történt, hogy Pistát agyon ütötte egy villám...

Ne akard tudni. Úgy sem fogod megtudni ebben az életben. Lesz, ami lesz, nincs mit vele tennünk ebben az életben. Az egyetlen dolgunk itt, hogy boldogok legyünk, és ne féljünk semmitől, így a haláltól sem. Az majd jön úgyis, elkerülhetetlen, jön amikor jön, nincs vele dolgunk.

Ahogy Krisztus mondta, a mának megvan a maga baja, legyen meg a holnapnak is. Ne törődj vele!