Igaz az, hogy ahogy másokkal viselkedünk, azt kapjuk vissza? Beválik?

szerintem van ebben valami. az emberek valahogy befolyásolják egymást. nem véletlen, hogy bizonyos szubkultúrákban vannak viselkedési stílusok. van ahol kedvesebbek az emberek.

szerintem ha te megváltozol akkor egy kicsit teszel azért is, hogy másokat is magaddal ránts. igazából így lehetne valahogy egy normálisabb közösséget létrehozni, hogy valahogy így egymásra átragasszuk a kedvességet.

de benne van persze, hogy majd megégeted magad itt ott. mondjuk bízol valakiben és ő átvág. de társadalmi szinten ezt tuti jó.

Az önismeret és a pozitív dolgok,gondolkodásra való koncentrálás nem rossz ötlet. Viszont amikor hirtelen hatalmas akadályokba keveredsz,akkor ugyanúgy kevés lesz hozzá, mintha nem is gyakoroltad volna őket. Nem mondom, hogy ezek nem segítenek át a bajon, de igazából a lényeg szerintem ott van, hogy ne akarj semmit sem görcsösen. Én is próbáltam pár pozitív dolgot, aztán valahogy eltekintettem tőlük,nem "gyakoroltam" többet,mert sinen volt az életem.Hirtelen minden összeomlott és ugyanott tartok mint előtte :-) De azért csak pozitívan.

Az, hogy valaki akaratos,törtető, de közben tud jól bánni az emberekkel, tud minden helyzetben jól reagálni, még nem zár ki bizonyos negatív dolgokat.

Talán a legjobb az, ha kicsit lazítasz. Nekem pl az szokott gyakran eszembejutni, hogy egy csomó hülyébb ember van mint én,akiknek sikerül.Akkor nekem miért ne sikerülne? :-)

Az energiavámpírokat és azokat az embereket,akikről úgy gondolod, hogy csak az időded rabolják és nem adnak semmi pluszt számodra, azokat kerüld el.Ennyi.

És minden csak nézőpont kérdése.

Ismerős a sztori, csak én akkor jöttem rá, hogy változtatnom kell, amikor szó szerint kiüldöztem a világból azt aki a szívemnek a legkedvesebb volt. Mert én olyan voltam, hogy mindentől féltem és "ütöttem" még mielőtt "engem ütnek". Persze ezt nem fizikailag, hanem lelkileg, szóbeli dolgokra kell érteni.

Lehet, hogy valakinek jót adsz, de csak rosszat ad cserébe. A jó amit adtál valahonnan máshonnan jön majd vissza. A rosszat nem lehet kizárni. Ha nincs rossz, nincs jó sem.

Valamelyik válaszolónak: a szerelem egy ennél sokkal bonyolultabb kategória. Eleve nem szerelem az, ahol a tetteimért elvárok valamit cserébe. Ahogy az sem szerelem, hogy én jót adok, cserébe rosszat kapok, és nem lelépek, hanem tűrök, szenvedek, és nyafogok, hogy ő bezzeg nem adja a jót. Ez csereüzlet nem szerelem. :)

Igaz, a világ egy tükör, és azt kapod vissza, amit adsz. De mivel ez egy fizikai világ, és létezik benne az idő és tér, ezért az események, az okok és az okozatok az időben (akár életek távlatában is) elválnak egymástól.

A tapasztalat az, hogy minél magasabb szinten vagy spirituálisan ezek a dolgok annál hamarabb visszatérnek hozzád. Pl. ha valami olyasmit teszel, ami nem áll összhangban a szeretettel, akkor lehet már a következő utcasarkon visszakapod.

Kezdj el mások felé úgy viszonyulni, ahogy szeretnéd, hogy feléd forduljanak az emberek. Kezd el azt adni az embereknek, amit úgy hiszed, hogy visszatartanak tőled. De ennek szívből kell jönnie!!! Ha nem szívből jön, akkor inkább hagyd! Ha ezt szívből sikerül megtenned, nagyon gyorsan megváltozik a valóságod.

Az, hogy szeretettel fordulsz mások felé, ne jelentse azt, hogy egy tutyimutyi alakká válsz. Attól még lehetsz határozott és erélyes úgy, hogy közben nem vagy szemét és nem hagyod magad kihasználni. Egyszerűen veszekedés nélkül, szemrehányás nélkül reagálj.

Ha mostantól kezdve csak jót adsz, az még nem jelenti azt, hogy nem jönnek majd pofonok. De ha a szemet szemért elvég követed, végül mindenki vak lesz. A pofonok a régebbi, akár előzőéletekbeli tetteid miatt is érhetnek, de ezekből tanulsz és mész tovább. Mik tanítanak és visznek előre az életben? 1000 simogatásból tanulsz vagy egy nagy pofonból? Na akkor ne bánkódj a pofonok miatt, hanem tanuld meg, amiért kaptad, és akkor következőleg ezért már nem kapsz pofont. Vagy ha nem tanultad meg, akkor következőleg kapsz egy nagyobbat, hogy jobban elgondolkozz. :)

Ehhez még hozzáteszem, hogy pofonok már csak akkor jönnek, ha a finomabb tanításokat az ember nem akarja megérteni.

nem.

sajnos ez az elképzelés mindössze annak a reménynek a megszólaltatója, h konfliktusmentes kapcsolatokra vágynak az emberek.

márpedig ilyen nincsen.

a kedvességgel két dolgot érhetsz el:

1. vonzóbbnak találnak az emberek, szívesebben ismerkednek veled - ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, h nem lesznek veled szemetek mások, mert nem az emberi gonoszság, hanem a "másság", az eltérő célok, gondolkodás, vélemények, temperamentum stb. eredményezik a vitákat és veszekedéseket.

2. a túlzott önkontrolltól kikészülsz, és még nagyobb veszekedésekbe keveredsz bele, mert abban az esetben, ha te próbálsz jófej lenni, a másik viszont nem erőlködik emiatt, úgy érzed majd, jogosan vagy megbántva, hiszen te minden tőled telhetőd megtettél.

ne hidd, h kedvességgel megúszhatod a feszkót.

még egy dolog: én azt tapasztalom, h aki kedvel téged, az egy nézeteltérés során nem téged utasít el teljes személyedben, hanem egy jellemvonásodat, szokásodat, a személyiségednek csak egy kis szeletét. ilyenkor persze szemétkedni kezd veled: elutasító lesz, rideg, közömbös, ideges - ki hogy reagál.

az ebből adódó problémát meg kell oldani, ha ér ennyit a kapcsolat. ez általában hangos szóváltással és üvöltözéssel kísért megbeszélést jelent. kínos, elkeserítő, d túl kell esni rajta.

a sérelmek előadása után megbeszélhetitek, h amikor vele vagy, ezt a számára idegesítő dolgot lehetőleg ne erőltesd, ill. a másik pedig igyekszik nem neked ugrani, ha véletlenül mégis olyasmit teszel, amitől az agyára mész. azaz kompromisszumot kell kötni.

ritkábban, d ugyancsak működő megoldás az is, ha nyíltan fikázzátok egymást. nem finomkodtok. és elfogadjátok, h ez belefér a kapcsolatotokba.

nem lehet mkinek tetszeni. és nem lehet skinek sem teljes személyiségünkkel tetszeni.