Kinek van igaza? Felháborító ahogy gondolkodnak a nők, nem?

anyukád süket, tesód meg b.unkó..

üdv a klubban:)

amúgy mond el mégegyszer anyukádnak, hogy neked még egy szívószál se jutott:)

Az élet nagy gondjai...

Amúgy meg a helyes kérdés: Felháborító hogy gondolkodik a tesód?

Milyen nők?

Hány éves vagy kisfiam?:D

Amúgy legközelebb így intézd a dolgokat, lehet nem lesz belőle veszekedés:

- VÁrj egy picit, öntök magamnak, és odaadom. Köszi!

( húgod is önző, anyukád meg nyilván nem látta át a helyzetet, de a helyes megoldás nem az, hogy ráförmedsz, hogy majd megvárja).

Ez nem női gondolkodás, ez csupán némi önzőség, ami nemtől független. Nálunk apa eszi el mindenki elől a kajákat ill. issza meg az innivalót, sokszor anya szólt rá, mikor még kisebbek voltunk, hogy jó lenne, ha nekünk, gyerekeknek is maradna. Most már rászólunk mi magunk, hogy megköszönnénk, ha mi is ehetnénk mondjuk az egy tábla csokiból legalább pár kockát. Vagy a zacskó mogyorót megkóstolhatnánk...

Minden esetre ez legyen életed legnagyobb problémája.

Nőként KIKÉREM MAGAMNAK, hogy általánosítasz. Én is mondhatnám, hogy minden pasas bunkó állat... csak éppen nekem van annyi eszem, hogy nem mondok ilyet, mert nem általánosítok két random emberke alapján, akit ismerek, te meg igen. Gratulálok.

Ha tényleg ötéves a húgod, akkor tőle sajnálni az energiádat igencsak vicces és bunkó dolog, főleg, hogy egy ötéves még nem feltétlen fogja fel, hogy nem kaphat meg mindent azonnal, meg hogy lehet, illene megvárnia, amíg te is iszol egy pohárral. Egy kislányról van szó! Ha még veledkorú lenne, akkor mondanám, hogy igazad van...

De mégiscsak egy ötévesről van szó. Fene enné meg azt a fene nagy önérzetedet. Ha nekem ilyen kis tesóm lenne, akkor nyilván először neki adnék, nem önzősködnék. Mind a kettőnek igaza van. Ha nagyon szomjas vagy, akkor szépen higgadtan és kulturáltan, nem ilyen stílusban (a belinkelt képről sejtem, milyen stílusban mondhattad meg), hogy gyorsan megiszod a tiedet, és mindjárt segítesz. Nem azzal, hogy "majd megvárja, mert most én akarok'...