Halál után vajon hova lesznek a gondolataink?

Szia Sir Butcher!

"Ahogy leállnak az idegsejtjeidben a folyamatok, megszűnik a potenciál-különbség, nem lesz több gondolatod se."

Amit leírtál,nyilvánvaló!Emellett a gondolataid téren és időn kívül léteznek,így nem kezelhetjük anyagként.

Ez nem magyarázza meg,hogy mi lesz a gondolatainkkal a halál után,de mindenképp felveti,hogy nem anyagi voltuk miatt nem valószínű,hogy az anyag törvényei érvényesek rá!

Erre van bármiféle bizonyítékod, miszerint a gondolataid nem köthetőek ehhez a térhez?

Mivel eddigi minden mérés tökéletesen bizonyítja, hogy a gondolatok az idegsejtek aktivitásából erednek - ezek mintázata mérhető, adott terület aktivitása köthető adott érzékszervekhez, külső tényezőkhöz. Viszont nyoma sincs semmiféle "téren kívüli" kapcsolatnak.

Ebből kiindulva jóval esélyesebb, hogy halál után nincs több gondolatod, mivel nincsenek idegsejtjeid, melyek létrehozzák a gondolatot.

"Viszont nyoma sincs semmiféle "téren kívüli" kapcsolatnak."

A telepátia akkor vajon micsoda?

A gondolatok szerintem sem függnek a tértől és időtől. Olvassatok utánna a ganzfeld kisérleteknek, ami a telepátia bizonyítéka lehet, ezek a kisérletek azt mutatják, hogy a gondolatok azonnal megérkeznek az adótól a vevőhőz, függetlenül attól hogy milyen messze vannak egymástól és le vannak-e árnyékolva.

Pl. meghallgathatnátok a hanganyagot erről az oldalról, amiben ezekről van szó: [link]

Sir Butcher!

Mikor az ujjadat elvágod kenyérszelés közben,mert a szomszéd cicamicáról ábrándozol,gondolataid sem térben,sem időben nincsenek jelen!Legalábbis nem száz százalékban!

De van más jellegű is!Egy cimborám négy napig volt kómában.Miközben az orvosok a műtőben tevékenykedtek körülötte,ő kívülről látta önmagát,a pityergő barátnőjét a szomszéd szobában és az orvosokat!Elborzadt mennyire torz az arca,sajnálta a barátnőjét,de megvigasztalni nem tudta!Tehát gondolatai és érzelmei voltak,miközben az elméje nem is volt a testében!

De bizonyára te is hallottál hasonlót.

Ha elvágom az ujjamat, mert ábrándozok, az nem azt jelenti, hogy máshol vannak fizikailag, hanem éppen ugyanúgy az idegsejtjeimben lévő biokémiai folyamatoknak hála tudok elrévedni, nem azért, mert máshol járok.

A kóma pedig nem feltétlenül jelenti azt, hogy az agy nem gondolkodik, sőt. A mai modern eszközökkel sok beteggel sikerült kapcsolatba lépni, akikről azt hitték, hogy kómában vannak - közben az agyuk rendben működött, csak a testüket nem tudták mozgatni. De ekkor is az agyuk végezte a "munkát" az agyukban lévő idegek működése, ingerülettovábbítása jelentette a gondolkodást.

A testen kívüli élményeket meg sokszor kutatták már, és érdekes módon egyetlen tudományos vizsgálat során sem sikerült bizonyítani, hogy a páciens valóban elhagyta volna a testét. Sőt! Voltak olyan vizsgálatok, mikor a páciens tudta nélkül elrejtettek egy papírlapot, rajta egy egyszerű geometriai ábrával a műtőlámpa tetején, ahol se a beteg, se a személyzet egyetlen tagja sem láthatta. És miközben a beteg testen kívüli élményről számolt be, érdekes módon egyetlen egy alkalommal sem látta azt a lapot, se az ábrát. Holott rögzítve volt, hogy odarakták.

Ez pedig pont, hogy a tudat anyagi voltát bizonyítja - vagyis a gondolataink, az éntudatunk csupán az idegsejtjeink működésének eredménye, nem több.

A telepátiára pedig kitartóan nincs egyetlen egy darab bizonyíték sem.

(Saját eszme futtatás következik)

Azért érdekes az emberi elme. Kitartóan valami máshová akarja csatolni magát. Pedig szerintem ez csak menekülés a valódi világ elől. Attól még, hogy a gondolataim nem többek elektromos impulzusoknál, attól még éppen ugyanolyan csodálatos szerelmesnek lenni, attól még éppen ugyanolyan gyönyörű a naplemente. És szerintem ez inkább pont megnyugvást ad a halálba. Engem pl egyáltalán nem nyugtatna meg az, hogy a halál után egy olyan ismeretlen akármi következik, ahol elszakadok a világtól, és jön a ki tudja mi? Meghalok, és kész, vége, elszakad a film és nincs tovább. Sokkalta megnyugtatóbb. Pláne, hogy ez inkább mutatja, hogy mennyire értékes az élet - most kell kihasználni, most kéne élvezni, nem azon gyötrődni, mi lesz utána, bizonyíthatatlan, kutathatatlan témákon rágódni. Helyette élvezzük a naplementét, meg a szerelmes csókokat, a finom csokit, és hasonlókat. Attól még, hogy az agyamban végigszáguldó impulzus-hullám váltja ki ezt az érzést, attól még éppen ugyanolyan kellemes, és éppen ugyanúgy élvezem :)

"A telepátiára pedig kitartóan nincs egyetlen egy darab bizonyíték sem."

Bizonyíték nélkül is nyilvánvaló, hogy működik - a gondolatátvitelek észlelésének gyakorisága jóval a matematikai valószínűség felett van.

A testenkívüli élményekről pedig annyit, hogy olyan, egyéb helyszíneken történt dolgokról szerezhet ilyenkor tudomást az átélő, ami teljesen kizárja a szimplán agyi tevékenységet.

Az általad említett, testenkívüli kísérletek érdekelnének, mert én pedig éppen ellentétes eredményű kísérletekről hallottam. Érdekelne, a te példádban hogyan idézték elő a testen kívüli élményt, illetve kik voltak az alanyok?