Vajon 'halottról vagy jót vagy semmit' érvényesül, és ezért lesznek híresek a nagy művészek haláluk után? Vagy.

Nem tudom... Annyit tudok, hogy attól, hogy meghaltak a nagyszüleim pár éve, még nem szeretem őket jobban, hiszen 3 éves korom óta le se sz@rtak...

Na meg ott vannak a híresebb emberek... Attól, hogy Hitler, vagy Sztálin halott, talán mégjobban szidják őket, mint éltükben...

Halottról csak a jó, használható cuccokat szabad leszedni, vagy semmit.

Viccet félretéve: nem érdekel ez a mondás, akit én nem szerettem életében, arról halála után sem fogok szépeket mondani.

Vagy csak szimplán tehetségesek voltak.

a legtöbb nagy művész újító volt a maga korában, ezért nehezen fogadták. Akiket pedig életükben ajnároztak, azok később unalmasak lettek, mert rájött a közönség hogy teljesen középszerűek. Könnyű tetten érni ezt a zenészeknél. Most volt nem rég az Amadeus film is. Bár nagyon sok a rendezői túlzás Salieri tényleg ünnepelt zenész volt és ma az ég világon senkit nem érdekel. Mozart pedig abszolút különleges tehetség volt, senki nem kérdőjelezi meg nagyszerűségét. Akkor is szeretjük ha már ez a fajta zene kiment a divatból (értsd nem szereznek klasszikus zenéket már, esetleg neoklasszikust, de az meg modern)

Eredetileg így szól a mondás:

De mortuis nil, nisi vere.(Halottakról igazat, vagy semmit.)

A mai ember is hajlamos = jelet tenni a jó és igaz szó közé.

Csak egy példa: jó-magyar = igaz-magyar.