Mi értelme van az életnek, ha nem hiszünk a lélekvándorlásban?

Véleményem szerint a keresztény emberek nem mernek belegondolni abba, amit tanítanak velük. Oké, meghalunk, majd föltámadunk, ki megy a pokolba, ki a mennybe.

Na igen. És ottan mit lehet csinálni??

Ja, hát hogy nem kell"agyalni" ezen, mert a lélek egész másként éli ezt meg? Ja. Vegetál ott, vagy könyvet olvas, barátkozik az angyalokkal, vagy hibernálják vagy hogy? :) Szóval csak utána kellene gondolni, hogy a logikus válasz az, hogy a lélek örök körforgásban van; és igen is lehet többször "újjászületnie". Így nem is olyan homályos az "örök élet" kifejezés, nem? ;)

Mint Buddha mondta: Ami vagy, az az, ami voltál, ami leszel, az az, amit most teszel. Guru Padmaszambhava még tovább ment: Ha megakarod ismerni elmúlt életedet, akkor mérd fel jelen körülményeidet; ha tudni akarod, milyen lesz eljövendő életed, mérd fel mostani cselekedeteidet.

Forrás: Szögyal Rinpocse - Tibeti könyv étről és halálról

Ez pedig az egesz cikk.

[link]

Mi értelme van az életnek, ha hiszünk a lélekvándorlásban? Vagy Istenben? Csak akkor van bárminek értelme, ha örökké tart? Az életben minden jó véget ér egyszer, mégis marhára boldoggá tesznek ezek a dolgok... Egy jó film, egy jó vacsora, találkozás a haverokkal, a gyereked születése...

Én példának okárt se Istenben, se a lélekvándorlásban, se semmilyen hasonló dologban nem hiszek... Mégis szeretek élni, és boldog vagyok. :)

ma 17:39

Igen, ez a lényege. Ha nem hiszel is semmiben, lehetsz boldog, nem csak ha bővebb értelmeket keresel a létezésed okára hétköznapi lóf!szságokon kívül. Gondolhatnak az emberről akárki akármit, a végén úgyis az fog számítani, ami ő saját maga.

Meg kéne már békélnie az embernek egymással és magával. Soha be nem következő paradoxon.