Azért vagyok ennyire tiszta lélek, mert ez az első leszületésem?

Nincs eredendő bűn. Állítólag Jézus azért halt keresztfán, hogy az eredendő bűntől megváltson. Vagy miért is halt meg?

Képzeld el, hogy a lélek egy egy leszületéskor megtapasztal dolgokat. Minél többször leszületik valaki annál több tapasztalata lesz és egyre bölcsebb is. Ez olyan mint az ősember még csecsemő , a középkorban már tinédzser, és lassan felnő a feladathoz. Ha szétnézel a világban, most is látsz csecsemő szintű ösztönlényeket, és látsz szertelen tiniket , felnőtt módra gondolkodókat és bölcs öregeket. A csecsemő szinten lévő emberek kevésszer születtek le. Még kevés tapasztalattal rendelkeznek

Szerintem ha valaki jó azt érzi, és tán mások is megerősítik ebben a hitben.

Szégyelnie kellene magát azért mert nézett tükörbe és ismeri önmagát?....

Nem baj, hogy vitázunk igaziból a legnagyobb dolog az amikor az emberek leülnek egy asztalnál és elkezdenek a "semmiről" beszélni. Ennél nagyobb téma nem is létezik, és óriási ötletek halmazai ugranak elő mindenkinek az agyából.

A másik hatalmas halmazunk az ugye a halál, a vallás és az élet értelme. Ezekről aztán évekig lehetne beszélgetni akár életeken át is, erre több példát is ismerünk...

A harmadik dolog ami szerintem talán a leglényegesebb és manapság egyre inkább aggasztóbb az az, hogy a társadalmi viszonyaink, életünk, és az amit belénk súvasztanak milyen hatással van az életünkre, gondolkozásunkra ill. a toleranciánkra.

De hogy ténylegesen a témánkhoz szóljak, mert ez már nem egy kérdés, hanem egy egész téma kör és vita tárgy. Némileg én is úgy érzem, hogy több "életünk" van. Én úgy hiszem hogy én bárhol is születtem meg, ott mindig nagy háborúk, szörnyűségek és dicső dolgok történtek. Vicces dolog, hogy gyermekkoromban (talán több személyiségűnek nevezzem? nem tudom...) a ?képzeletemben? volt három alak akiktöl tanácsokat, válaszokat és barátságot kaptam. Emlékszem hogy sokat játszottam és beszélgettem velük. Elég gyakran előfordult hogy nem értettek egyet. És a kérdésre végül magam nem kaptam egy választ csakis többet. Utólag vissza gondolva ezekkel a "hitekkel" akár azt is felvethetném magamban, hogy ezen emberek különböző kor szülöttei voltak, vagy akár egy kor más-más gondolkodói. De mindenesetre a legérdekesebb kérdés mégis az marad, hogy ez egy nagyjából 5 éves gyerek fejében mit keres...

Késöbb Tizen egy-két éves koromra valahogy egyre ritkábban "találkoztam" velük, majd már csak egy maradt végül szép lassan őt se láttam többet. De a gondolataik, szemléleteik még máig bennem élnek. És ha valamiben bizonytalan vagyok az azért van mert gyerekkoromban nem tudtak a témában egybe hangzó választ adni.

Amúgy érdekesnek találom ezt a témát de lehet, hogy nem

akarom tudni az igazi választ.

Jaa és tiszta lélek!

Én nem tudom eldönteni, hogy mitől lesz egy ember tiszta lelkű. Számomra már túl sok átfedő és ellent mondó információ halmozódott fel. Úgy hiszem, hogy jelenlegi helyzetünkben ami nem túl rózsás, kevés olyan ember lehet aki valóban tudja még hogy mitől tiszta. Ha van egyáltalán. De úgy gondolom minden ember okkal van ott ahol. és amikor eljön a pillanat és követte a számára kijelölt utat megfogja találni a helyét és a dolgát a világban.

Üdv Peti.

Ha a kérdést így teszed fel, akkor a válaszom az, hogy nem, te egy önző és éretlen ember vagy.

Aki mások előtt dícséri akár a legderekabb és legszebb tulajdonságait is, az beképzelt és önös ember. Mások mondhatják csak meg rólad, hogy te egy tiszta ember vagy, mert a cselekedeteid, a tetteid azt sugározzák. Nem te.

Elgondolkodtató:-)

Szerinted hol tartasz most?

Az asztrális világ hét szintje

Első szint: Az innen inkarnálódó léleknek minden cselekedete az önzést, a szerzést és megtartást szolgálja. Jellemző rájuk a durvaság, kegyetlenség, az erőszakra való hajlam, önhittség, önösség és az ölési vágy. Robosztus testalkat, durva, erőteljes, állati vonások jellemzik őket, nélkülözve minden kecsességet, kiforrott, szellemmel áthatott formát.

Második szint: Ebben a szférában megerősödik az én, és az ebből következő negatív tulajdonságok, jellemvonások is. Megjelenik a hiúság, a becsvágy, büszkeség, lobbanékonyság, ravaszság, hazudozás. Haragosak, de már kiengesztelhetőek. Értékelik a testüknek és érzékeiknek jó dolgokat, megjelenik a hedonizmus. Hajlamosak a kilengésekre, mértéktelenségre, nem ismerik az arany középút szabályát. Telve vannak kétségekkel. Erősen rettegnek az ismeretlentől. Sokan lesznek közülük öngyilkosok.

Harmadik szint: A lélek itt már törekszik a fény felé. Egyszerűség, szorgalom jellemzi, megbecsüli a jót, és törekszik az igaz útra. Felmerül a béke és nyugalom utáni vágy. Hajlanak a becsületességre és az őszinteségre, de gyanakvóak. Szeretnek kritizálni és ítélkezni, féltékenyek a más által megszerzett javakra, hiszen nem látják át a mélyebb összefüggéseket. A szürke, középszerű emberek tartoznak ide, akik csendben teszik a dolgukat, kerülve minden feltűnést.

Sok hívő és vallásos ember van itt, de még görcsösen ragaszkodnak a hitükhöz. Szeretetük a családi szeretetben összpontosul. Hihetetlen számukra az isteni szeretet fogalma, így a párkapcsolatok is inkább játszmákból állnak, nem pedig türelemből és elfogadásból.

Ez az első három szint egyfajta burokként veszi körül a Föld szféráját, és innen még kötelező az inkarnáció!

Negyedik szint: Itt a sokféleség és a sokoldalúság a meghatározó. Megjelenik az áldozatkészség és a lemondás képessége. Kitartás, bátorság, erős akarat jellemzi a negyedik szintről érkező lelket, azonban még hajlamos az elragadtatásra. Már képes isteni szeretetből jót cselekedni. A hit és bizalom már sokkal tisztábban jelentkezik, de még nem tud áldozatot hozni azokért, akik megbántották. Párkapcsolataik már a tanulási folyamatot szolgálják, és öntudatlanul elkezdik keresni a lelki társukat, vagyis a duálpárjukat.

Erről a szintről a szellem már szabad akaratából inkarnálódik.

Ötödik szint: Az innen jövő lelkeket megnyugvás és elfogadás jellemzi. Ismerik a hallgatás törvényét, tiszta életet élnek, mértékletességet gyakorolnak és áldozatkészek. Anyagi világuk és körülményeik nem befolyásolják szellemi életüket, alázatosak, becsületesek és tiszta hit hatja át lelküket. Megtapasztalják az isteni kegyelem működését életükben, a megbocsátás és szeretet elvét alkalmazzák. Ha rosszat tettek, nem gyötri őket bűntudat, hanem rögtön megpróbálják kijavítani a hibát. Nem emésztik magukat felesleges dolgokkal, hanem megfelelő időben és megfelelő helyen cselekszenek. Visszaemlékeznek a paradicsomi állapotra, és efelé törekszenek útjukon, hiszen tisztában vannak azzal, hogy az isteni egység visszaállítható. Ennek érdekében sok áldozatot vállalnak, és a köztes létben sokszor az alsóbb régiókban tevékenykednek.

Hatodik szint : Ebből a szférából inkarnálódni már igazi áldozat az emberiség fejlődéséért. A saját célok háttérbe szorulnak. Hatalmas szereteterők jelennek meg, türelem és elnézés jellemzi a lelket. Igazság- és szabadságérzet árad belőlük a világba. Ők azok, akik a legnehezebb helyeken és időkben öltenek testet, azért, hogy akár egy lelket is megmentsenek a kárhozattól. Sokszor az emberiség ezért kiközösítéssel, megvetéssel, sőt halállal fizet nekik, hisz tanításaikat nem mindig értik meg.

Hetedik szint: A legfölső szint. Az alsóbb rétegek innen táplálkoznak energiával. Érzelmi és természeti szinten már nem függ a Földtől, tiszta tudás és bölcsesség hatja át. Fontos tudnunk, hogy a duálpárok itt várják be egymást, mielőtt tovább haladnának, ha nem egy időben vetették le a fizikai testüket. Itt már nincsenek földhöz kötő vágyak, gondolatok, az itt lévő lelkek tiszták, és a szellemek készek továbblépni a szellemi szférákba.