Akkor most hogy van ez a vonzás törvénye? Nekem inkább úgy tűnik, inkább szivatás törvénye van?

Nem a 13 vagyok

#17

A földi sikerekkel kapcsolatosan. Mindenki máshogy és máshol jön rá, hogy ezeknek mi a valódi értéke.

Valakinek akkor, amikor már elérte, amit akart, és ott rájön, hogy az adott célt agyonidealizálta, és igazából nem is olyan hűdenagyon jó, mint amilyennek gondolta. Vagy rájön, hogy nem is olyan, és az, ami neki kell, azt nem adja meg. Vagy addig volt célja, és utána hirtelen nincs, és céltalanul tengődik, mert mindent arra az 1 lapra tett fel, és elérte, és "nincs tovább".

Valaki közben jön rá, amíg dolgozik érte. Ahogy egyre közelebb kerül hozzá többet és többet lát belőle, és egy ponton rájön, hogy neki nem az kell, és rossz helyen kopogtat.

Valaki meg el sem tud indulni az adott irányba. Nekik ez egy ilyen örök "wannabe" marad, vagy egy álomkép. Ki tudja miért...Ott nincs minek összeomlani. Vagy pont az a kihívása, hogy ne a külső hatások építsék le az álomképet, hanem az ember magának. Mert ha nem tenné, elviselhetetlen lenne, hogy nem tud elindulni se abba az irányba.

Hogy miért lehet, hogy egy betegség pont a csúcson lép fel?

A csúcsig rengeteget kellett dolgozni. Ehhez sok esetben a saját igényeit és szükségleteit kell az embernek félreraknia. Amit egy ideig meg lehet csinálni, utána már jelez a szervezet. Szóval szerintem vagy valami másra volt szüksége, vagy másra IS az adott cél mellett, amivel nem tudott foglalkozni, amit félresöpört, mert annyira a cél és csak a cél lebegett a szeme előtt. Itt egyből látszik ennek az előnye és a hátránya is. Előnye: elérte a célját, megvan a siker. Hátránya: olyan áldozattal járt, ami az egészsége rovására ment.

Összességében, szerintem nem a sikerrel van baj. A siker jó, és fontos, de nem a külsőségek, a pénz meg a taps miatt, amikért annyian pedáloznak érte.

Hanem hogy a sikerhez vezető úton mi/ki válik belőled. Jó és rossz értelemben is. Ahhoz, hogy a sikerig elérj rengeteg belső munkán és változáson kell keresztülmenned, és olyan adottságokat, személyiségvonásokat alakíthatsz ki magadban, amik veled maradnak - a jók is, de a rosszak is. Ez a "belső siker", ami egy cél elérésével jön.

Ezt a belső részt elfelejtettük, és mindent a külsőnek rendelünk alá. Mivel csak a külsőre fókuszálunk, senki nem nézi, hogy az odavezető úton mi válik belőle, vagy az odavezető út milyen és mekkora áldozatokat követel meg tőle - esetleg olyat, amit már nem biztos hogy megérné beáldozni.

Amikor az illető a csúcsra került, szembesül azzal, amit addig nem figyelt: hogy a belső úton hova került, mit áldozott fel (egészség).

Ettől persze nem lesz rossz ember. Inkább a körülmények sajnálatosak, hogy manapság csak a külsőségeken van hangsúly, mintha belső út nem is lenne, így nem is tudják, hogy valamire figyelni kéne. Ezzel meg nagyobb az esélye annak, hogy később koppannak.

"Hú baromira nem értitek milyen nyomorék élethelyzetek léteznek."

Ő mit szóljon? Milyen borzalmak vannak!

[link]

Ez is mekkora szívás már! De legalább él!

Kérdező!

Teljesen megértelek. Mintha, csak az én életemet írtad volna le. Annyi a különbség, hogy én soha nem voltam spirituális beállítottságú, de előre elterveztem az életemet. És még véletlenül sem sikerült semmi. Sőt...😂😂