Akkor most hogy van ez a vonzás törvénye? Nekem inkább úgy tűnik, inkább szivatás törvénye van?

Valószínűleg valóságmeglátás hiányában szenvedsz, mint ahogy a 4-es írta a:

-kevesebb élethazugság,

-őszintébb és valósabb énkép

-a dolgok értelmének keresése akadályoztatás esetén is

-folyamatos önmeghaladás, folyamatos világmodell-felülvizsgálat

...példájaként, ezért engedik meg neked ezt a sok kellemetlen dolgot.

Pontosabban te döntesz így, ahogy fogalmaz:

"az aktivitás, amit a céljaid elérésére érdekében kifejtettél, inadekvát, nem megfelelő, maladaptív volt. Ennyi. Ez a célt-nem-érés nem az általad feltételezett szívatás, hanem a bénaságod miatt van."

És természetesen nem érted, és még mindig ezen fogsz hisztizni mert nem érted.

Tehát érteni kell, ez az első!

Kedves Kérdező!

Nem kell meghaladni a mindennapi vágyakat, célokat, azoknak is megvan a maguk helye és értéke. De akkor -saját jól felfogott érdekedben- ne is foglalkozz spiritualitással, mert számodra az időpocsékolás. Fókuszálj a mindennapi céljaid know-how-jára, okosodj ki kapcsolati boldogságból, anyagi javak szerzéséből, meg amiből csak szeretnél.

Ha bármi miatt is úgy öntesz, hogy a szellemi utat választod, akkor viszont tanulj meg változni. Nincs támogatásod a kispolgári céljaid eléréséhez? Lépj tovább. Úgy érzed, bánt az élet? Bocsáss meg neki és lépj túl rajta. Nem tudsz megvalósítani valamit? Lépj túl a valamit megvalósítani kívánó önmagadon.

Úgy néz ki, hogy jelenleg a törekvéseidnek és az énképednek (mindennapi célok vs spir. beállítottság) nincs közös halmaza. Fel kell hívjam a figyelmed rá, hogy ezen is túl lehet lépni, ha megvan a hogyanod. A kettő, jelenleg egymást gyengítő, és ellentétes végpontként értelmezhető helyzetnek van megoldó kplete.

Indulj el a válaszok keresésére. Az egyetlen rossz válasz a helyzetedben, ha így maradsz. Még hadd súgjak valamit: 1. bármely irány jó. Vigyél bele több aktivitást. 2. "az a durva, hogy mindig nyitott lettem volna más nézőpontokra, de nem jött" A nézőpontok nem jönnek. A nézőpontokat maga készíti magának az ember fejlődésével párhuzamosan.

Jó utat.

13-as, ebből nem biztos hogy fog érteni bármit is...

Te mit javasolnál neki, de úgy őszintén, szűkítve a kört?

Induljunk ki a legdurvábból, amit a másikon olvastam, hogy mondjuk 40 kilós rákosként fekszel az ágyon és a halálodat vagy a gyógyulásodat várod.

Olyankor mi számít igazán?

Azt is látjuk hogy naponta halnak meg emberek, fiatalok és idősek, nekik akkor ennyi volt az élet?

Volt egy film, egy üzletember aki a sikerei csúcsán lett rákos.

Olyankor mi van?

08:27-es hozzászólás írója vok

Nem szoktam tanácsot adni senkinek (a magánéletemben sem). Minek is tenném?

Tanácsadás a feladatom a gyakin? Nem.

Megadott minden fontos infót? Vsz nem.

Kérte a tanácsomat? Nem.

Átruházhatja-e rám életének stratégiai döntéseit? Nem.

Bármilyen tanácsnak akkor van értelme, ha a tanácsot kérő fél önerőből, a tanácsadó mindenféle unszolása, netán kényszerítése nélkül, önállóan végre tudja hajtani. Jelen esetben ez fennáll? Nem tudni, hogy a kérdező mit tart megvalósíthatónak. Megjegyzem, nem is feszegette a javaslatra méltó aktivitás irányát, formáját stb a kérdésében. A fennálló élethelyzetére adott érzelmi reakcióról adott tájékoztatást a kérdésében, és a felelősséget próbálja a "törvényekre" hárítani, plusz a benne lévő feszültséget ventilálja verbálisan. Odáig nem jutott el, hogy tanácsra lenne szüksége.

Remélem, ha eljut oda vmikor is, nem a gyaki népéhez fog fordulni. Keressen inkább vki referenciaszemélyt az életében, aki rávezeti őt a kivitelezhető, relatíve célravezető megoldásra. De a célt a kérdezőnek kell kijelölnie.

Jó válasz, úgy gondoltam ahogy a 4-es válaszban megfogalmazódik.

Több lehetőség, ugyanezek leszűkítve, ha mégis a GYK-n vagyunk.

Szerintem itt is lehet segíteni valamennyit. Nézd mennyi probléma.

De igazad van, ha ő nem jelez, nem kérdez, akkor csak a saját pocsolyájában vergődik, esetleg ventilál: ezt is lehet.