Egy reinkarnáló neandervölgyi lelke traumaként éli meg, hogy a fajtája kihalt és csak homo sapiens sapiens testbe tudják beleerőszakolni?
Egyáltalán mennyire lehet ezzel a testtel kompatibilis a lelke?
Azt olvastam a neandervölgyieknek nagyobb agyuk volt, talán a lelkük is több helyen tudott kapcsolódni így a fizikai testhez és sokkal spirituálisabbak voltak.
Most viszont olyan lehet, mintha meg lennének csonkítva a mi kicsi agyunkkal.
igen. egy szabad életre, adók nélkül, kötelező munka nélkül.
Ez pont hogy csak pénzzel menne :D
Az emberi élet nem működne pénz nélkül. Az ilyen képzelgések mindig oda lyukadnak ki.
Pedig az emberiséggel egyidős a cserekereskedelem, onnantól kezdve meg biztos volt a pénz eljövetele.
Számomra is furcsa, hogy pont a legintelligensebb faj(még ha ez sok példányon nem is látszik) nem tud megélni a vadonban.
Illetve meg tudnánk nagyjából, csak ahhoz Afrikában kellett volna maradni.
Dehát látod ott meg mi van.
Saját magát kényszerítette az intelligens elme arra, hogy a pénz rabja legyen.
Én is, csak macskával
Én eleve egyedül leszek majd ha életben maradok
Csak ahhoz tőke kellene, ami nincs
Nincs olyan, hogy szabad élet, mert minden és mindenki függ valamitől.
Ha valaki a vadonban él, akkor is van kötelező munkája, ha életben akar maradni.
A társadalomba szerveződés lényege, hogy ezeket a munkákat elosztjuk egymás között.
Meg egyébként most is a vadonban vagyunk, csak olyan faj vagyunk, ami átalakítja a környezetét. Ez akkor is így lenne, ha az erdőbe költöznél, mert nem hiszem a földön aludnál, hanem pl. építenél valami kunyhót.
Ezek teljesen természetes dolgok, nem csak az ember csinálja. És minden fizet érte valamivel.
A pénz önmagában ártalmatlan.
De van egy olyan tulajdonság, hogy valaki akkor is elvesz valamit, amikor nincs is rá szüksége. Ha mindenki csak annyit birtokolna, amiből tud egy kényelmes életet biztosítani magának, akkor a problémák egy jó része nem létezne. Azonban sok embernek soha nem lesz elég semmi sem.
A távoli erdő is akarja, hogy oda menjetek kutyákkal és macskákkal?
Szerintem a távoli erdő és egyéb lakói hasonlóan gondolhatják az együttélést az emberrel és társállataival, mármint undorítónak vagy pusztítónak.
Gondolom valamennyire normális ha mindenki elsősorban magára gondol, de szerintem akkor nem kell meglepődni rajta, ha a világnak sem mi vagyunk az elsők.
Hat ez az a többi állatfajnak(rendszertanban) nem kell átalakítania a környezetét. Nem kell termelnie ételt magának.
Ezért hoztam fel példának Afrikát, mert ott nem kell védekezniük a hideg ellen, úgy mint nekünk, a nap ellen meg védekezik a bőrük.
De még a legprimitívebb emberi létforma sem tud meglenni úgy mint egy állat, mert kell nekünk fekhely, tető a fejünk fölé, nem sorolom
Lásd sentinel sziget
Még rajtuk is van valamennyi ruha, vannak eszközeik stb.
Ergo onnantól kezdve hogy intelligens faj lettünk már képtelenek vagyunk teljesen önfenntartóak lenni.
28 azért nem hibáztathatsz semmilyen embert, ha szeretne elvonulva élni.
Akinek se kutyája, se macskája, beteg, sosem lesz párja, gyerekei és nem szereti az embereket maga körül, ott természetes hogy ilyen vágyai lesznek
Én pl gyerekkorom óta nem illek bele semmilyen közösségbe, pedig nem valamilyen yeti kinézetű középkorú férfi vagyok, hanem fiatal csinos nő, akiből pont azt néznék ki, hogy gyerek lesz meg család meg háziasszony stb..
közben senkim nem volt soha
Se barát, se semmi… és ahogy öregszem egyre nagyobb a magány.
Ilyenkor ne hibáztasd már azt aki el akar vonulni, még akkor sem ha az élővilág nem akarja befogadni…
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!