Egy reinkarnáló neandervölgyi lelke traumaként éli meg, hogy a fajtája kihalt és csak homo sapiens sapiens testbe tudják beleerőszakolni?

De az amőbának azért más lehet a trauma, mert nincs agya vagy idegrendszere. Máshogy érzékeli a világot teljesen. Szerintem az lehet annyira sokkoló váltás is, hogy teljes amnézia lép fel.

Az ember meg a neandervölgyi viszont valamennyi hasonlóak. És esetleg ha egy neandervölgyi ember testben visszaemlékszik valamiért a korábbi életére, akkor ott már érezheti, hogy valami hiányzik, valamitől el van vágva. Szóval ez is más tapasztalás, de mégis elég hasonló ahhoz, hogy értelmezni tudja az emberi agya is.

Nos, nekem volt hasonló tapasztalásom. Nincs minden emlék meg, de konkrétan van olyan tapasztalásom, amit egy bizonyos állapotban értettem, viszont így visszagondolva már nem tudom megmagyarázni.

Ha le kéne írnom, akkor ilyesmi volt: a fán vadásztam, az ágakon közlekedtem éjszaka, láttam a sötétben és érzékeltem, hogy a zsákmányom az egyik fában van, míg azt is tudtam, hogy mi az, ami elbújt előlem.

Amikor újra átéltem, akkor más volt, mint ahogy most emberként visszaemlékszek rá.

De egyes embereknek sokkal tisztább emlékeik vannak, mint nekem. Szóval szerintem vissza lehet emlékezni, ha nem is a szó hagyományos értelmében.

Viszont az emlék a legjobb szó rá, amit nem a jelenlegi életben szereztünk.

A hasonlóság miatt.

Egy másik faj, de mégis a leghasonlóbb faj az emberhez, ami valaha élt.

Abból indultam ki, hogy a visszaemlékezők az emberi életeikre emlékeznek vissza legtisztábban. Minden más homályos vagy elveszik.

Viszont a neandervölgyi elég hasonló ahhoz, hogy tiszta emlék legyen. Mégis valami más.