Miért provokál a sors?

Ugyanazt az idegesítő körülményt hozza be, egymás után, több mint 10x.

DIREKT tudatosítok, odafigyelek, hogy megőrizzem a nyugalmam, DIREKT odafigyelek hogy azt választom hogy nem dühöngök hanem visszafogom magam, és úgy próbálom megoldani, mind a 10x, sikertelenül.

Aztán mikor már 11-edszerre sem sikerül ugyanaz, akkor tudnám fékezni magam, de nem fékezem, mert már lesz@rom, elegem van, dühöngök és káromkodok mint egy kocsis.

És utána csodák csodája, MAGÁTÓL helyreáll, amit addig az istennek nem tudtam megoldani.

Nem először fordul elő ez a forgatókönyv. Többször is volt ilyen, hogy direkt azon voltam, hogy visszafogjam magam, mert tudom hogy meg tudom csinálni, erre az élet produkál olyat, ami mintha DIREKT arra menne rá, hogy megmutassa nekem, hogy "Naugyehogy nemtudod megfékezni magad."

Az eddigi alkalmakkor nem ment el ennyi alkalomig, mert hamarabb eldobtam a gyeplőt. Ez a mai személyes rekord. De ha ma a 11. alkalomnal se akadok ki, es tartom magam akar 100-ig akkor addig dobja vissza az elet ugyanazt, míg ki nem akadok, mert úgy látszik nem az a cél, hogy megoldjam, hanem hogy akadjak ki.

Elkezdtem meditálni, és tudom hogy iylenkor azért lehetnek próbák.

Az én értelmezésemben a próba es a provokáció közötti nagy különbség, hogy a próbatétel a próbán való átmenetel a cél ami lehetséges. A provokációnál, meg nem lehetséges a próban való átmenés, es nemnis ez a cél, hanem a reakció.

Kérdés: miért ismétlődik ez a forgatókönyv?