Hogyan vegyem le a karmámat mikor azt sem tudom, hogy kinek az embernek a bűnei miatt bűnhődök? Ebben mi a logika?

Akkor sajnos nekem lőttek a kárörvendés szempontjából, mert ez egy érzés és az ember az érzéseit nem tudja uralni.

Kb mintha valaki a szexuális orientációját akarná megvaltoztatni, állítom hogy annyira erős, berögzült érzés ez.

De ha közben nem teszek semmi rosszat, akkor nem tudom miért okozna ez “rossz karmát”

19; te is várhatnád hogy megkapja a büntetést az aki ártott neked, egy logikus, érthető érzés lenne.

Tényleg nem értek belőle semmit, amióta olvasok erről mindenhova úgy lépek hogy itt is a karma leselkedik rám.

Azt viszont továbbra is nagyon rossz és gonosz dolognak tartom hogy minden kibírhatatlan rosszat az előző élet beli rossz karmaval akarnak magyarázni…… ezzel sztem kevesen lesznek kibékülve.

Az ember az érzéseit tudja uralni. Ahogy az ösztöneit is, és a gondolatait is. Ugyanúgy tanulható, mint bármely más készség, és hasznos, főképp ha valakiben sok negatív érzés kavarog. Bár vannak akik kifejezetten élvezik a negatív érzéseket.

A gondolat és az érzés is cselekedet. Még ha nem is éri el azt, akinek szánnád, benned kárt tesz, mert ártalmas. Kicsit olyan, mintha nagyon lassan mérgeznéd magad. Pontosan azért lehet uralni az érzéseket, és gondolatokat is, mert cselekedetek.

Nem minden rossz az előző életedből származik. Van amit ebben az életedben hoztál össze magadnak. Csak legfeljebb most nem tudod, minek a következménye. Ez persze csak azokra igaz, akik már tudatosan élnek a világban. Egy fél éves csecsemő még aligha befolyásolja észlelhetően a saját karmáját.

Grimfox, a gondolataidat valóban megtanulhatod uralni mondjuk meditáció segítségével, de egy komoly, transzgenerációs szorongást biztosan nem tudsz tudatosan irányítani. A mélyen gyökerező, zsigeri érzelmek (jelen esetben a félelem) mindig erősebbek lesznek majd, mint egy tudatos gondolat. Ezt a problémát csak energetikai szinten lehet kezelni.

A gyermekvállalás kérdésében sem értünk teljesen egyet. Ha nagyon tudatosan élsz, akkor a gyermeked valóban egy lehetőséget kínál számodra a közös karmátok feloldására, de egy öntudatlan egyén nagy valószínűséggel csak tovább teremti és halmozza majd ezt a közös karmát. Ehhez jön pluszban a fentebb említett transzgenerációs szorongás, amit ha nem oldasz fel magadban idejekorán, akkor azt a gyermeked örökli majd megoldandó feladatként.

A félelem csak látszólag érzelem, valójában az alapösztönök egyike, ezért jóval nehezebb uralni, mint a tényleges érzelmeket. De ez sem lehetetlen. Csak nehéz. Ez már mély meditációs gyakorlatokat igényel, és hosszú időt. Nekem is van hasonló, berögzött félelemérzetem, és pár éve kezdtem csak ellene ténylegesen tenni. Valamennyit tompult, de még mindig csak féken tartani lehet, nem szűnt meg.

Ha nem adod meg az esélyt sem, hogy a karmát feloldja a szülő, vagy az utód, akkor is elő fog jönni, csak nehezebben feloldható helyzetben. Ha nem a te gyereked lesz, megszületik máshol. Elutasítva a döntésed által. És vár egy egész életet, hogy a következőben, amikor már nem ezek lesznek a gondolataid, megszülethessen, mint a te utódod. Abban egyet értek, hogy ha te személyesen úgy érzed, hogy csak ártanál a gyereknek, akkor helyes, és felelős döntés, hogy nem vállalsz gyereket. De mindenki másra kivetíteni ezt nem feltétlen helytálló. Sok esetben egy nem tudatosan élő személy is képes a karmát feloldani. Egyszerűen úgy, hogy normális családot biztosít a gyerekeinek. Attól, hogy nem él tudatosan, még élhet jó emberként.

Ha a megszületendő gyermekeddel közös karmáról van szó, akkor valóban igazad van, a transzgenerációs szorongás azonban genetikai szinten öröklődik és egy magasabb tudatosságú lélek gyakran csak a saját vállalásaként születik be egy ilyen terhelt genetikájú családba, hogy feloldja ezt a generációkon át halmozódó, negatív energetikát.

Ha ilyen esetben nem vállalsz gyereket, akkor a tested halálával automatikusan oldódik ez a negatívitás az emberiség kollektív tudattalanjából. Persze, jobb megoldás az, ha még életedben tudod kezelni ezt a problémát.

Nekem is van ilyen félelmem és én is csak tompítani tudtam, eddig legalábbis.

Nem kell levenni.

A karma test, érzelem, gondolat, egyéb tudati észlelések.

Ha képes vagy megállni úgy a jelen pillanatban, hogy az előtted megjelenő érzetekhez, érzetekhez, gondolatokhoz, testhez nem kötődsz, közben pedig érzékeled, hogy ami keletkezik, az elmúlik, akkor a karma is elmúlik.