Olyan van hogy valaki elrontja az életét?

Mivel a célt te szabod meg, nem valami külső értelem, könnyen el lehet rontani, és akkor nem az lesz belőled, ami lehetett volna. Sok esetben nem kezdheted elölről, hogy végül elérd.

Az élet önmaga célja, bár ez elég nehezen érthető emberi fejjel. Az ember szeret fontos lenni. Illetve szereti annak hinni magát.

Kérdező amúgy felesleges ilyeneken gondolkodni szerintem. Nekem anno a kényszerbetegségem része volt, hogy meg kellett magamnak magyarázni az ősrobbanást, az evolúciót, a mindenség elméletét… hajnali 3-kor az ügyeleten kötöttem ki pánikrohammal, ahol még le is szidtak.

Bár én sem értem hogy az élet hogy várja el, hogy öntudatos lényként ne gondolkodjunk ilyesmin, de ez akkor sem emberi elmének való. Nem is értem a zseniket, a tudósokat hogy ők hogy nem rokkannak bele a rengeteg tudásba.

A senkit nem szánnak kérdésre meg, de a válasz igen, különben mindenki egyelőnek születne, ehhez képest nézd milyen igazságtalan az élet.

Sőt, az én életutam pont olyan hogy el lett húzva előttem a mézes madzag, lehetett volna belőlem sokkal több, de aztán a mentális gond és a balsors közbe szólt.

Kérdező!

Zárd ki az érzelmeidet, a gondolataidat, és az EGO-d (ÉN-t) és figyelj.

Megfogod érteni, amit a 8-as hozzászóló írt.

Mindenki céljai elérése érdekében határozza meg tetteit.

Ha nem azt éri el, amit akart, nem az életét, hanem a módszert rontotta el.