Nagyon elrontja a későbbi életét az, aki egész gyerekkorában, fiatalkorában a számítógépen éli az életét?

Igen.

Többféle következmény is van:

- fizikai: elsatnyult, beteges szervezet,

- lelki: képtelenség bármilyen valós cselekvésre, ismerkedésre, beszélgetésre - bármire.

Igen. A szokásrendszer nagy úr, abból kijönni sokszor segítséggel se könnyű. Már ha van segítség. Ha ezt összeveted azzal, hogy el kellene tartani magad, talán nem is akárhogy, máris láthatod a lehetetlen voltát. Ebből meg következik a stressz. Abból meg akármi. Állóképességed alacsony, ítélőképességed nem a valóágon alapul, következésképp sokszor fogsz tévedni. Ez mind sikertelenség, ami szépen visz a depresszióba.

És hogy mi a mérték? Meg tudod ítélni? Közben meg másokra se szívesen hallgatsz? A médiából próbálod kitalálni, mennyi az elfogadható? A média egy része hazudik, másik nem. No de melyik nem? A tanulás egy bonyolult és sokrétű folyamat. Nemcsak a matekot meg a verset kell megtanulni, hanem a mértéket, az életvitelt, a szokásokat is. Elvileg otthon a szüleid példájából, meg a tankönyvekből. Kifejezetted erre vannak, a szüleid is, a tankönyvek is. A baj az, hogy azok se tökéletesek. Ott is van hamisság is. Ezért a tanulás egy iteratív dolog. Megismerünk valamit, jobb híján elfogadjuk. Megismerünk több mást is, összevetjük, az ellentmondást kiszűrjük, ezzel a korábbi téves ismeretet javítjuk. Ezt ismételgetjük életünk végéig. Eltérő hatásfokkal, ebből következik, hogy lesznek zsenik, meg buták, meg ami közte van.

A rossz hír, hogy mindez benne van ugyan a számítógépekben (még a játékokban is), csak nem tudod hol és melyik jó. Ezért érdemes fiatal korban is minél többfélét csinálni. Ehhez persze meg kell tanulni beosztani az időt. Mert az viszont nem tetszőleges.