Miért vannak olyan szülők akik elrontják gyerekük szociális életét?
Itt gondolok azokra, hogy nem foglalkozik azzal ha egész nap itthon ül a gyerek, nem viszi el kirándulni vagy nyaralni(vagy pénzt se ad rá, hogy másokkal elmenjen), vagy egyszerűen el sem engedi, még egy táborba sem. Ha szeretne dolgozni a gyereke nyáron, nem segít benne keresni egy jó munkát. Az ilyen szülők gyerekének látom közösségi oldalon, hogy óránként tesznek fel fényképet magukról depressziós, szürke hangulatban.
Hogy tud majd kiküzdeni a magányából?
A kapcsolatot a gyereknek saját magának kell kiépítenie, kialakítania. Persze óvodáskorban ha ez nem megy akkor ott az óvónők, szoktak ezzel foglalkozni hogy menjen a gyereknek, illetve a szülőknek tanácsolják hogy vigyék el ilyen foglalkozásokra a gyereket hogy akkor alakuljon ki benne a szocializálódás. Ha akkor ez nem alakul ki benne akkor később csak nehezebb lesz neki barátkozni. Akivel régen nem volt ilyen gond, de tízen évesen igen akkor ott már vannak gondok amiről csak a gyerek tehet senki más.
Persze ha a szülő erősen korlátozza és nem engedi el sehova iskolán meg esetleg edzésen kívül akkor ott már valóban a szülő tehet erről. A kirándulás meg a nyaralás az olyan dolog hogy nem biztos hogy anyagilag ez nekik belefér.
5!
Ha egy huszonix fős osztályban mindenki csészeget, egy barátod sincs, akkor benned van a probléma
#6
Igazából nem feltétlen a gyerekben van a probléma
A mi osztályunkban anno volt egy lány aki eléggé magánakvaló volt,nem voltak jómódúak,emiatt nem vettek meg neki mindent.8 évig halálra szekálták szerencsétlent.és akik nem piszkálták azok sem barátkoztak vele mert mindenki tudta hogy akkor őt is b.asztatni fogják
Ugy gondolom, hogy csak attol, mert nem mennek sok helyre, nem lesz a gyerek szocialisan visszamaradott. De lehet!
En peldaul mindig nagyon szerettem volna menni utazni, kirandulni, de nem vittek sehova. Sosem mentunk csak mamahoz meg vissza. Nem mentunk sohasem etterembe, moziba, etkezdekbe, szinhazba, sehova. De internetrol sem rendeltunk, sosem szalltunk meg szallodaban, nem tudtam hogyan kellene ezeket lefoglalni, stb.
Igazabol ezzel azt ertek el, hogy eletkeptelen lettem, nem tudtam mit hogyan kell. Hogy kell viselkedni egyes helyeket. Szorongtam, hogy nehogy elrontsak valamit. Persze igyekeztem tenni ellene mikor mar tudtam, viszont hatrannyal indultam.
Es ha van olyan ember aki nem mer ezutan, az nagyon begubozik. En bevallaltam dolgokat, amiket nagyon nem szivesen tettem volna.(peldaul moziba menni) Viszont van olyan is, aki nem mer. Ez kihathat a szocialis eleteri is akar.
Mindezek ellenere ugy gondolom, hogy eleg ritka, hogy nincsen mas ok, valami trauma meg mellette. En peldaul onbizalomhianyos is voltam 'mergezo szulok' miatt es igy nehezebben eltem meg az uj helyzeteket.
"De ezeket a kapcsolatokat nem is a szülőnek kell kiépíteni,hanem magának a gyereknek."
Ha a szülő már a gyerek kiskorában nem fekteti le az alapokat, akkor nehéz később.
Nincs élmény, amit megoszthat másokkal, nincs tapasztalata.
Már oviban meg lehet figyelni, ahogy egymásnak mesélik hol voltak mit csináltak, majd megy a gyerek a szüleihez, hogy ő is szeretné. Így könnyebb a kommunikáció és az érdeklődést felkelteni.
Akinek nincs érdeklődési köre az nehezebben barátkozik.
Ilyenek sokszor a heten barátkoznak, majd örülnek, hogy végre valaki beszél velük. Majd jön a feketeleves.
"Én ezt nem negatív dolognak élem meg, az évek során megutáltam a társaságot, és így érzem jól magam. Pontozzatok le, nem érdekel, ez csak az én szemszögem."
5-ös, ez nagyon cuki. És majd a szülői házban fogsz egyedül gubbasztani a szobádban 35 évesen is?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!