Meg lehet tanulni elpusztítani a többi lelket?

Igazából nem tudom a módját, abból is kiindulva amit írsz: nem ismerjük az odaát világát. Sok elképzelés van és mindet megismerni rengeteg meló. De ha valahol elkezdődött ez az egész, akkor valahol véget is kell érnie.

Ideális esetben nincs semmi a halál után és akkor nem is kell semmit elpusztítani. Kicsit rosszabb esetben örökre csapdába vagyunk esve valahol, aminek az értelméről nem igazán szólnak a vallások. Az a bajom, hogy csak azt látom az összes ilyen azért van kitalálva, hogy örökké éljünk, de nem igazán van valódi, kielégítő célja az egésznek (legalábbis számomra). Olyan az egész, mint egy véget nem érő rpg és nekem nem igazán van kedvem játszani. Kiszállni pedig ha van túlvilág, akkor nem lehet, hiszen vagy visszaerőszakolnak valahova vagy éghetek valamelyik pokolban mindörökké. Nem lehet tényleg abbahagyni ezt, mert mindörökké létezünk, ami szerintem borzalmas.

*A Severance jut eszembe erről az egészről. Ismered?

Egy technológiának köszönhetően az emberek személyiségét két részre tudják osztani és onnantól tényleg két külön emberről van szó. Az egyik személy élvezi az életét, a másik személy pedig dolgozni jár. De mivel a különválasztás miatt a két személynek nincsenek emlékei a másikról, ezért az egyik személy élete végig egy lazulás, míg a másik személy élete egy véget nem érő munkanap. És a dolgozó fél hiába szeretne pl. felmondani, de külső személy, aki bejár a munkába dönti el, hogy ott szeretne dolgozni, így igazából a dolgozó személy a rabszolgája.

Az átkattanás mindig a munkába menet a liftben történik, a dolgozó személynek mindig az utolsó emléke, hogy beszáll a liftbe, aztán már ki is száll, hiszen eltelt a nap (amiből semmit nem tapasztalt) és megint reggel van, jött a munkába.

Az egyik karakter úgy próbál kiszállni, hogy a liftben akasztja fel magát, hogy az átkattanás után már a külső személy érezze, hogy megfullad. Valahogy így képzelem el. Már ha van reinkarnáció vagy hasonló. És egyetértek ezzel a karakterrel, hogy ez egy szívás és nekem kell itt szívnom, nem a "léleknek". Mert ő majd a halálom után mindenre emlékszik és teljesen más, mint én, hiszen én az emlékek hiányában egy teljesen más személy vagyok. A lényeg, hogy "fel szeretnék mondani", de nem tudok.

Remélem érthető a párhuzam.

Ha nem, akkor szerintem nézd meg a sorozatot. Szerintem részben az újjászületés is inspirálta.