Egy teljesen paradox helyzetbe kerültem a karma elfogadásával kapcsolatban. Merre induljak el innen?
Hát kedves utolsó, én már erre a kérdésre sem emlékeztem, ráadásul több mint másfél éve tettem fel amiből én semmit sem érzek, de azt elmondhatom, mindenkinek aki válaszolt, hogy csak még rosszabbul vagyok, mint voltam.
Ráadásul túl egy gyógyszertúladagoláson félig direkt, félig nem…
És nincs kibúvó, számomra nincs
Azóta csak még szürreálisabb minden. Nem segít semmi, sem tudomány, sem ezotéria…
De ahhoz pár dolgot észre kell venni.
Azt tudjuk hogy a karma hatásait ugyan imerjük, de a kiváltó okot nem. Ha azt vesszük az már magába büntetés hogy úgy szenvedünk el büntetést hogy nem tudjuk miért kapjuk. Mint mikor az apa nyakonvágja a fiát, anyja megkérdi, miért vágtad nyakon, apa erre: Én azt nem tudom, de ő biztosan tudja.
Tehát az apa indoka a feltételezés volt, hogy olyan nincs hogy a büdös kölyök nem csinált semmi rosszat, csak ő lusta szemmel tartani, de a pofonokat így is pótolja. A lovak tanításánál engedélyezett az odaütés, tehát fájdalom okozás, de a bűnt követő 3 másodpercig csak, utána már nem tudja miért kapja. Mikor kaptad meg a büntetést? Feltehetőleg mielőtt megszülettél.
Hogy néztél akkor ki? Aki a bűnt elkövette, és aki a büntetést elszenvedi, ugyanaz a mi konkrétan? Mert az nem igaz hogy ugyanaz az ember. De az biztos hogy az elszenvedő rész az jelen van. Arra mondjuk hogy én, de ettől jobban nincs meghatározva, pedig az nem a test, a test nem szenved, nem érez, nem a test érez, mi érezzük a testet. Ahogy keresem az ént azt veszem észre hogy nem tudom megragadni, pedig ott kéne hogy legyen, hiszen mindent ahhoz mérek az vagyok én ilyen meg olyan. A tulajdonságaimat megtalálom de azok gazdáját nem, mert ahogy figyelem nincs ott, a belső jellemzőim ott vannak de én ilyen értelemben csak egy gyenge elképzelésként vagyok ott mint a tulajdonságok hordozója, ez nem több mint egy gondolat, egy elmei éngondolat, annyit ér mint a többi gondolat. Aztán rájövök azért nem találom magam mert én a kereső vagyok. Nézek körül az elmémben, és csodálkozok hogy nem vagyok ott, csak maximum mint egy gyenge elképzelés, és még az is valójában gazdátlan tulajdonságok elképzelése.
Persze hogy nem találom magam ha én vagyok az aki keres.
Próbáld megkeresni belül azt a részedet aki a karmát elszenvedi.
Ha ezeket jól megérted és érzed is, akkor folytatom majd azzal hogy tényleg nem véletlenül vannak úgy a dolgok ahogy, és megtudhatod, miért nem tudod, hogy minek a következménye a sorsod, hogy minek a következménye a szevedésed, ami meg a legfontosabb kiléphetsz a sorsodból szabad akaratból.
Viszont ameddig az előzőeket nem érted tisztán(főleg hogy kicsit kaotikus) addig arra kérdezz vissza.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!