A meditációban a kifelé figyelés is, egyfajta befelé figyelés?
válasza:Történt ma velem valami jópár órával ezelőtt. Egy információhalmaz ért el kívülről, egy telefonhívás formájában. Ez egy számomra olyan infócsomag ami eddig minden esetben kimozdított. Sőt ez a kimozdulás minden esetben szenvedést is okozott számomra. Ma azonban másként történt... Azon gondolkodtam miért is hagyom magam kimozdulni.., és egyáltalán ki az akit kimozdít..? Aztán mivel már napok óta ezt a szinte már állandó gyakorlatot végzem - egyáltalán nem volt nehéz visszatérnem a pillanathoz. Egyszerűen folytattam azt amit az eddigi napokban, és képes vagyok elhatárolódni attól hogy kivetítsem a belső moziműsoromat (amit eddig rendszerint szoktam).
Most továbbra is folytatom ezt a folyamatot, és belül arra törekszem hogy ez a gondolati kivetülés a következő napokban is minél kevésbé tudjon a jelenlétből kimozdítani.
Ha pedig pár nap múlva úgy adja az univerzum, és élesben is reagálnom kell az adott helyzetben, akkor már azt sem tartom lehetetlennek hogy helyesen tudok választani.
Nem gondoltam volna hogy ide tényleg eljutok, mert ha ez sikerül az azt is jelenti h közelebb van a szabadságom mint azt eddig gondoltam...
Úgy tűnik túl korán ittam a medve bőrére.
Minden esetre a kérdés kiírása óta rájöttem, hogy előbb belül kell meghaladni a dolgokat.
Olyan ez mint amikor valaki megy a boltba bevásárolni. Ha reggel óta a csoki jár a fejében, aztán az útközben is folyton arról álmodozik milyen jó megenni a csokit, akkor amikor odaér a boltba a csokis polc elé, gondolkodás nélkül le fogja venni. Egyszerűen nincs választási lehetősége már...
Ha valakinek sikerül folyton a jelenben maradnia, miközben megy a boltba szemlélheti táj, vagy a felhők szépségét is. A lényeg hogy ne álmodozzon semmiről. Akkor amikor a boltba ér és meglátja a csokikat a polcon, van választása. Bárhogy dönthet...
Ez ahogy így leírtam tök egyszerűnek tűnik, de szerintem mégsem láttam ezt ilyen világosan eddig.
Pár hét gyakorlás elég volt hozzá hogy tegnap sikerüljön megakadályozni a belső felesleges álmodozásom, de úgy tűnik ez az egész számomra hosszabb távon nem igazán fenntartható. Talán ha egy külső ingerektől elzárt helyen még évtizedekig lenne időm gyakorolni, akkor tovább is juthatnék ezzel.. Így nem tudom meddig jutok, de majd kiderül..
Minden esetre megkaptam a választ a kérdésemre is, mostmár jobban rálátok a helyzetre. Köszönöm a válaszokat.
válasza:"Nem gondoltam volna hogy ide tényleg eljutok, mert ha ez sikerül az azt is jelenti h közelebb van a szabadságom mint azt eddig gondoltam"
A lényeg az, hogy nem jut senki sehová.
Nincs szabadság amit el kéne érned.
Míg elhiszed hogy van szabadság, addig fenn tartasz egy ént aki szabadulni akar, de az én nem valós, csak az örök jelenlét valós amiben az én képzet létrejön.
Nem lesz az utad végén ott egy győztes én aki megszabadult, mert már most a jelenlét vagy, amiben a én csak egy gondolatfolyam.
Persze egyre megszabadultabbnak érzed magad, de vizsgáld meg ezt a szabadabb ént is.
válasza: válasza:"ma egyáltalán nem tettem bele semmilyen erőfeszítést, mégis valahogy sikerült."
Ez a lényeg, eleinte erőfeszítésbe kerül, majd egyre nyugodtabb lesz az elme, nyugodtabb elme=kevesebb én, azaz több üres tér, így több a jelenlét. Ahogy nő a belső tér, egyre könnyebb távolról megfigyelni a gondolatokat anélkül hogy azonoságba rántana. Ha a tér meghaladja a test határait, akkor meglátod hogy mi a világ valójában.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!