A meditációban a kifelé figyelés is, egyfajta befelé figyelés?
# 11 Igen. Nem zavar be, mert nincs akinek bezavarna..
# 10 Teljesen egyetértek.
Jó ezt látni hogy többen is vagyunk, akik helyesen látják a dolgokat :)
Az a vicces, most ültem 37 perc ülő meditációt, de jó ha az egész közbe 2-3 percig volt igazi meditáció. Még jó hogy nem kell minősíteni, mert ha kéne szerintem ennêl rosszabb nem is lehetne. Ennek ellenére csak nevetni tudok az egészen. Szerintem azért mert már érzem hogy az egész mozi nem valóság. Már nem nagyon tudom magam komolyan venni :)
Szerintem minden egyes helyzetben amikor sikerül leválasztódnom egy gondolatról - már láthatóbb a célom. Ha így van akkor csak idő kérdése az egész.. De ez a sok gondolat is csak útjában van - szóval inkább csendben folytatom :D
"Az a vicces, most ültem 37 perc ülő meditációt, de jó ha az egész közbe 2-3 percig volt igazi meditáció. Még jó hogy nem kell minősíteni, mert ha kéne szerintem ennêl rosszabb nem is lehetne. Ennek ellenére csak nevetni tudok az egészen. Szerintem azért mert már érzem hogy az egész mozi nem valóság. Már nem nagyon tudom magam komolyan venni :)"
A jelenlétnek ennyi a lényege, újra és újra felismered hogy mi nem vagy, és így a személyedhez való ragaszkodásod esik darabjaira, és egyre jobban a jelenlétként ismersz magadra a személy helyett. Amikor a meditációt végző személy is felismerődik a jelenlétben, akkor ér véget a meditáció gyakorlata a számodra, ez lényegében a spirituális én halála, ami után a jelenlét marad csak. Ki az az én aki bármilyen gyakorlat által akar elérni valamit? Bármit is érsz el, az nem te vagy, mivel te magad vagy a jelenlét amiben a valakivé válás történik.
# 16
"Ami a minositest illeti, valoban nem kell minositeni, hiszen az egyik celja, hogy levetkozzuk a dolgok cimkezeset, mint pl rossz, jo stb. :)"
Persze mert aki meg akarná határozni ezeket a minőségeket, az is egy változó dolog. Ez tetszik most a legjobban hogy semmit nem kell értékelni, címkézni, minősíteni :)
# 17
"Amikor a meditációt végző személy is felismerődik a jelenlétben, akkor ér véget a meditáció gyakorlata a számodra, ez lényegében a spirituális én halála, ami után a jelenlét marad csak. Ki az az én aki bármilyen gyakorlat által akar elérni valamit?"
A spirituális én, szerintem az - aki azt hiszi hogy bizonyos helyzetekbe kell hoznia magát ahhoz, hogy megint eléje azt az állapotot. Utána pedig az, amelyik azt hiszi hogy ott (abban az állapotban) elért valamit. Ezek is csak emlékek. Mert ami van, az mindig a jelenben van.
"Bármit is érsz el, az nem te vagy, mivel te magad vagy a jelenlét amiben a valakivé válás történik."
Egyszerűnek tűnik, és azt hiszem értem a lényeget, de még egyenlőre nem tudtam magam eléggé stabilizálni abban az "új" nézőpontban...
"Egyszerűnek tűnik, és azt hiszem értem a lényeget, de még egyenlőre nem tudtam magam eléggé stabilizálni abban az "új" nézőpontban"
Igen, ez így megy egy ideig, míg az én aki stabilizálódni akar, újra és újra fel nem ismerődik a jelenlétben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!