A meditációban a kifelé figyelés is, egyfajta befelé figyelés?

# 1

"Nem marad más, csak üresség és csend, jelenlét."

Igen ez van, ez volt, és ez az ami változatlanul van. Ennek a tapasztalásához már bármikor vissza tudok térni, viszont azt érzem hogy ehhez folyamatosan figyelnem kell. Mondjuk úgy a legegyszerűbb ha pl fekszek, és figyelek. Így ebben most már nagyon sokáig meg tudok maradni, vagyis vissza tudok térni hozzá, mert még így is hogy folyton próbálok benne maradni, kimozdítanak belőle a gondolatok.

Mostmár arra is rájöttem hogy mikor nagy a zűrzavar a fejemben, és nő a nyomás belül, akkor is ha jól megfigyelem vissza tudok oda térni. Sőt úgy is mondhatnám az egy olyan jó kis hely ahol végre nem nyomnak agyon a bennem dúló gondolatok.

De még így is amikor valamit csinálni kell, mozogni a világban, vagy bármi akkor megint elragadnak a gondolatok. Szóval állandóan nem ülhetek le az út szélén hogy visszatérjek hozzá, sőt mire ugye észreveszem hogy nem vagyok benne már eleve ki is mozdultam onnan. Szóval egyszerűen leírva vannak olyan helyzetek amikor könnyebb ebben a jelenlétben megmaradni, és vannak amikor nehezebb. Sőt van sok olyan helyzet amikor erre egyszerűen képtelen vagyok, de ez is csak azért van mert ezekben a helyzetekben sokszor észre sem veszem hogy kimozdultam onnan.

Vajon az a jó ha direkt olyan helyzeteket teremtek elő amiben minél tovább benne tudok lenni? Vagy inkább ha azt próbálgatom hogy zavart körülmények között is egyre jobban át tudjam élni?

# 4

Értem én amit írsz.., de mi van mellettem flexelnek? Mi van ha füvet vágnak? Vagy kamionok mennek el mellettem?

Ha nem kell aktívan csinálnom semmit a világban, akkor már elég jól meg tudom akadályozni hogy elkalandozzon a tudatom. Viszont ez egy folyamatos erőfeszítés is számomra, mert ha nem próbálom magam a jelenlétben tartani - akkor folyamatosan romlik ennek a jelenlétnek az aránya.

Vagyis napi elég sok időt kell arra szánnom hogy csak ezt figyeljem, és ebben a jelenlétben maradjak. Ha ezt nem teszem akkor egyre jobban elragadnak a gondolatok, és egyre kevésbé leszek jelen (tehát több szenvedés is létrejön).

Most én ezt itt elgyakorolgatom, de mi lesz ha valamit csinálnom kell? Mi lesz ha el kell mennem dolgozni? Mi lesz ha fáradt leszek?

Ha nem leszek résen, megint romlani fog a helyzet. Valahogy ki kéne ezt jobban vinni a cselekvő világba is.. Legalábbis ezt hiszem. Ezzel próbálkozok, de hogy mi lesz ebből azt innen nem tudom...

Mert amíg csak az üres jelenlét van, addig egyszerűen átmennek rajtam a hangok. Jön a kutyaugatás, hallom, majd elmúlik. Ha ez a hang jön, és megzavar engem az azért van mert hagytam neki egy felületet. Pl egy gondolat jelent meg az elmém-ben és ahogy jött a kutya ugatása, ez ezt megzavarta. Innen vettem észre. Tehát jól megfigyelhető a kutyaugatás figyelése alapján hogy mikor vagyok az egyszerű jelenlét - vagy mikor nem vagyok az.

Ezzel az a problémám hogy ez a megfigyelés így eléggé korlátozott számomra. Mert nem mindig van kutyaugatás...

# 7 dubitus

Háát nem tudom. Szerintem ez nem arról szól hogy bármit is ki kéne zárni.. Egyáltalán hogy lehetne kizárni bármit is? Pont azt kell megtalálni amit nem lehet kizárni :)

Amikor a jelenlétben jelenik meg a kutyaugatás, akkor azon a ponton "én" harmóniában vagyok vele. Hiszen nem vagyok "én" és nincs a kutyaugatás sem. Mert ezek elmúlnak. Jönnek-mennek.

Van azonban egy "felület" vagy inkább üres tér, amiben ezek a változó dolgok keletkeznek és elmúlnak. Na az a "semmi" van igazából. De az amúgy nem semmi :)

Ez talán olyan mint amikor egy kamera lencséjét beállítjuk valamire. Amíg a kamera fókusza a múló jelenségeken van, addig tévesen azt hiszi ezekkel a múló dolgokkal azonos. De ha ezt a fókuszt "levesszük" a múló dolgokról, és elkezdjük megfigyelni a látszólag semmit, rájövünk hogy az inkább azonos a "keresővel". Szerintem a meditációs gyakorlás az amikor ezt a fókuszpontot megpróbáljuk az állandó egységre (vagy üres térre) állítani..

Onnan nézve pedig valóban nincs kutyaugatás..

Vagy valami ilyesmi :D