Szerintetek mi van a halál után?

Nem tudom feltűnt-e valakinek, hogy a lélekvándorlásról, menny/pokol, meg mindenféle újjászületésről eddig még csak élők írtak. Szal' ezt én picit megbízhatatlannak tartom.

Meg aztán a másik gond, hogy ha mondjuk létezik túlvilág, akkor azt ugyan mivel érzékeled? A tested elpusztult, tehát se szemed, se füled, se tapintásod. Ezek nélkül hogy?

Oké,van lélek, de a test nélkül ugyan hogy szerzel infót a külvilágról?

Ezen az apró részleteket még senki sem tisztázta.

Hinni jó dolog, de tudni még jobb /szerintem/

Ez így igaz, emiatt vélem úgy, hogy az ember ezen a téren tényleg abban hisz amiben akar, és semmi elítélendő nincs benne hisz senki se tudja igazán...szerintem ezek arra vannak, hogy elfogadhatóbb legyen a halál, vagy a megfélemlítés a célja.

Nagyon tetszenek a kérdéseid, majd leírom ha számomra is elfogadható választ találok ki. (itt meg még mindig lehet csiszolni.)

Kár, hogy a halottak nem írnak. Kíváncsi lennék, hogy melyik az igaz...de majd meglátjuk.

A végső létező, téren és időn át másolja magát, és az életünkben is felfedezhetjük a hasonlóságokat.

Például amikor álmodunk, akkor egy álom világot teremtünk magunknak, rengeteg karaktert és magunkat is beleálmodjuk ebbe az álomba, ráadásul ez az álom nagyon valós tud lenni, ha álmunkban üldöznek akkor küzdünk vagy mentjük az életünket mert valósnak éljük meg a helyzetet, de az álomból ébredve az ágy szélén ülve, már tudjuk hogy az csak egy álom volt, hiszen fel vagyunk ébredve a jól megszokott emberi létünkre, hogy x éve, xy néven élünk már. A halálközeli élmények beszámolóiból viszont az derül ki, hogy az átéltek felébrednek az emberi létből egy szellemi létre, ahol egy másik létsíkon találkozásokat élnek meg, tehát az ő szemszögükből már nem az emberi lét a végső valóság, hanem a szellemi lét, ahonnan időnként beleszületünk az anyagba, azaz a földi létbe. A megvilágosodott tanítók viszont még messzebb mennek, mert azt mondják hogy az emberi létből a szellemi létre ébredsz, mindkét esetben valakinek érzékeled magad és tudatában vagy a többi létezőnek, de azért születsz időről időre az anyagba, mert fel kell ébredned mind az anyagi, mind a szellemi létsíkból. Amikor a testi halál bekövetkezik akkor egy életnyi tapasztalást nyer a szellemi lényünk, nevezzük léleknek. Ahogy a lélek fejlődik, úgy az anyagba születve is egyre jobban tud megnyilvánulni, mintha itt a földön amnéziában élnénk és ez kezdene feloszlani. Aztán eljön a pillanat amikor a lélek még a földi élete közben magára ébred, ezt nevezik megvilágosodásnak és testen kívüli tapasztalással jár, mert a lélek amikor felébred akkor kilép a testi azonosságból, tehát nem kellett a testi halálig várnia, hanem még a földi életében magára ébred, az ébredés első pillanata a döbbeneté, hogy hoppá én nem ez a test vagyok amivel azonosságban éltem, ez hatalmas felszabadulással jár, leírhatatlan, ekkor ébredsz rá hogy ami valójában vagy az örök és határtalan létező és hogy a testi halál nem a vég, hisz éppen most ébredtél a testből és annak azonosságából, viszont ezzel még nincs vége az ébredésnek, mert ez a felébredt lélek még tovább ébred és megtapasztalja a sugárzó szeretetet ahol a lénye válik sugárzó szeretetté és ekkor a lényéből ez az energia kisugárzik, beletágul a világba és ráébred hogy sem az emberi test nem volt, sem a felébredt lélek, hanem ő AZ aki mindennek tanúja volt, hogy ő maga a végső álmodó aki ezeket a világokat álmodja és a létformákon át szemléli, és hogy mindvégig AZ volt aki ezt szemlélte csak azonosságban élt a létformákkal és elkülönültséget élt meg és mint egy amnéziás elveszett ezekben a létformákban, és egy énnek képzelte magát aki kalandokat élt meg időn és téren át. Szóval hogy létezik e az álmunk? Igen. Valós e az álmunk? Nem. Létezünk mint emberi lények? Igen. Valósak vagyunk e? Annak tűnik, éppen úgy mint az álmunk is az míg álmodjuk, és a szellemi lényünk is létezik, de végül mindegyikből felébredünk a legvégsőre amik valójában vagyunk, az álmodóra. A felébredettek ezt próbálták elmondani és vallások jöttek létre az elmondásaik alapján, hogy létezik egy isten, egy teremtő (álmodó) aki létrehoz minden létezőt, és elmondják hogy visszatérünk egy helyre ahol mindenki egy helyen szeretetben létezik, nem mondhatták hogy nem létezünk mint ember, mert létezünk, csak nem a végső valóság szintjén, mint amire ébredünk majd és egységet alkotunk, az EGY ébred magára a sok létformából és mi AZ vagyunk, csak most álruhában amnéziásan elveszve az emberi létformában.

#26

Ezt mondtam, amikor azt mondtam, hogy az egónak nincs semmi, amúgy meg nincs halál.