Igaz lehet ez a "hírhedt" történet a halál utáni létről?

Kovács Magyar András, aki főtáltos és a "Magyar" vezetéknevet pár éve vette fel egy érdekes történetet mesélt a halálutáni életről. A Zenit TV-n volt a milleneum környékén a műsor. Akkor nem foglalkoztam a történettel, de azóta sok helyen olvastam erről és érdekelne szakértők, akár tudománnyal foglalkozók véleménye is.

András azt mesélte, hogy nagyon sok szellemmel volt dolga. Abból él meg, hogy beteg embereken ragadt szellemeket küld vissza a másvilágra vagy a mennyekbe. Emellett radiesztéta, vízugárzást mér, ami megbetegít. Szóval a lényeg ami megfogott, az pedig a következő :

Járt valahol Belgiumban ahol több magyar család hívta, hogy szellemet űzzön el a lakásból. András tisztánlátó médium, aki látja is a szellemeket. Úgy ahogy vannak mindet, nem csak azt aki egy emberre ragadt. Ott sétálnak a köztereken meg a temetőkben. Sok belecsimpaszkodva él még élő emberekbe akiknek leszívják az energiáját, ezzel megbetegítve. Egyszercsak egy mezőn látja, hogy az emberek (szllemek) lövészárkokban lövik egymást.

Szóba elegyedett egy két ott kuporgó szellemmel, akik először csodálkoztak hogy kerül oda fegyver, zubbony nélkül. Majd elmondták hogy a világháborúban csatáznak a németekkel. András elmondta, hogy a szellemek nem tudták hogy ők meghaltak. Gránát levitte a fejét az embernek, de nem is tudta hogy meghalt. A szelleme átkerült a köztes létbe a többi halottéval, akik szintén nem tudták hogy már nem élnek és ugyanúgy folytatták az egymásra lövöldözést ahogy kell a háborúban. Az elhunyt német szellemekkel háborúztak 1815 óta. Amikor felkelnek mivel nincsen agyuk nem ugrik a következő napra az emlék, mint új emlék nem tárolódik és a szelleme úgy éli meg minden napját mintha az lenne az utolsó. Ugyanúgy lövöldöztek egymásra száz éven át a közteslétben, mint amikor még éltek. Miután András elmondta, hogy már vége a háborúnak nem hitték el.

Sok helyen hallani ezt az elképzelést, hogy nem is tudunk róla ha meghalunk és tovább élünk a köztilétbe itt a Földön, mint normálisan. Pl egy idős szenilis ember honnan is tudná hogy már nem él? Élete utolsó éveiben képzelgései vannak. Honnan tudja, hogy amikor már nem él az már a túlvilág vagy csak egy éber képzelgés? Mi van ha nem megy el a fénybe, hanem évszázadokig ugyanúgy fog élni? Van egy ilyen félelem az emberben, hogy meghal és mondjuk nem is veszi észre, ugyanúgy él tovább. Közben évezredek telnek el. A nap bekebelezi a Földet az Androméda galaxis összeütközik a tejúttal azaz a galaxisunkkal és megsemmisül a naprendszer és még mi mondjuk ugyanúgy gyilkoljuk egymást egy háborúban a szellemsíkban örökkön örökké ahelyett hogy leszületnénk?