Miből áll a lélek, létezik fizikailag?

"Oké vizsgáljuk meg, ha te is látsz majd szellemeket annyit mint én, majd akkor rájön más is dolgokra, hogy mi ez konkrétan."

Gyanítom, hogy nem bennünk van a hiba.

"Nincs lélek, ez egészen biztos."

Ehhez képest meglepően hatékonyan működik néhány olyan terápiás módszer, ami a lélek és a reinkarnáció létezésén alapul (mint például az egyes pszichiáterek által évtizedek óta használt regressziós hipnózis, a Sprituális Választerápia, a **s utaztatás, egy ataraxia nevű, Magyarországon tudomásom szerint még teljesen ismeretlen terápia, vagy akár a meditációnak az a szintje, amikor valakinek akár spontán módon, akár célzottan, a jelen életbeli problémák, kihívások un. gyökér okára meditálva jönnek fel előző életes emlékei - vagy a tárgyilagosság kedvéért fogalmazzunk úgy, hogy olyan, - jellemzően fizikailag és/vagy érzelmileg traumatikus - tapasztalatok, amit ő egyértelműen úgy él meg és úgy értelmez, mint előző életekben átélt eseményeket, emlékeket.

Gondolom, az értelmesebb szkeptikusok sem feltételezik, hogy létezne valami nagyon kézzelfogható, tudományos módszer a lélek létezésének közvetlen bizonyítására.

Ha létezik, nem tudjuk lefotózni, mérlegre tenni, spekrofotométerrel analizálni, stb.

Aki meg nem utasítja el élből a saját hite, meggyőződése, világképe, hitrendszere stb. miatt azt a lehetőséget, hogy többek vagyunk, mint puszta fizikai test, nem a fogantatással kezdődött és nem a halállal ér véget a létezésük, és foglalkoztatja ez a kérdés, az szerintem jónéhány, különböző forrásból származó közvetett bizonyítékot találhat mind a lélek, mint a reinkarnáció létezésére, amik elég szépen egybevágnak egymással.

Az előttem levő válaszoló nagyon jól kifejtette neked kérdező a dolgokat.

Én egy szóval se mondtam, hogy az érzelmek a szívből jönnek, de azt sem, hogy csak a biológia játszik közre.

Látom, hogy veled nem lehet kiegyezni, de akkor felteszek neked egy kérdést, minek teszel fel ilyen kérdést, ha úgy gondolod, hogy nem is létezik stb.

És mostmár hagyd ezt a kiemeléseket, meg idézőjeleket, mert már nagyon unom.

"Ehhez képest meglepően hatékonyan működik néhány olyan terápiás módszer, ami a lélek és a reinkarnáció létezésén alapul (mint például az egyes pszichiáterek által évtizedek óta használt regressziós hipnózis, a Sprituális Választerápia, a **s utaztatás, egy ataraxia nevű, Magyarországon tudomásom szerint még teljesen ismeretlen terápia, vagy akár a meditációnak az a szintje, amikor valakinek akár spontán módon, akár célzottan, a jelen életbeli problémák, kihívások un. gyökér okára meditálva jönnek fel előző életes emlékei - vagy a tárgyilagosság kedvéért fogalmazzunk úgy, hogy olyan, - jellemzően fizikailag és/vagy érzelmileg traumatikus - tapasztalatok, amit ő egyértelműen úgy él meg és úgy értelmez, mint előző életekben átélt eseményeket, emlékeket."

Az a baj ezzel a magyarázattal, hogy nem a jelenségek futnak a magyarázatok után, hanem fordítva. Ezeket a dolgokat bizonyára tényleg lehet tapasztalni, de ettől még lehet teljesen hamis módon magyarázni. Sőt! Hamis teóriák is vezethetnek működő eredményre. Az egzakt tudományok terén is előfordul, hogy rossz elmélet alapján kapunk jó eredményt. Például mai napig használjuk a newtoni mechanikát annak ellenére, hogy már tudjuk, vannak korlátai, és nem valódi, csak elfogadható mértékben hibás eredményeket ad. Meg lehet azt fogalmazni, hogy a gravitáció azért van, mert láthatatlan manók visszarántanak bizonyos dolgokat a földre, mert nem áll érdekükben, hogy lebegjenek, és ettől a gravitáció még működni fog, csak a magyarázat lesz légből kapott.

"Gondolom, az értelmesebb szkeptikusok sem feltételezik, hogy létezne valami nagyon kézzelfogható, tudományos módszer a lélek létezésének közvetlen bizonyítására."

Az értelmes szkeptikus pont attól szkeptikus, hogy kézzel fogható bizonyítékot követel. Mint ahogy fentebb is leírtam. Fenti példánál maradva, bármi, amit tapasztalásnak nevezünk, az idegrendszeri jelenség, akár érzékszervi, akár nem, akár racionális, akár nem. Itt azt kell megemlíteni, hogy a megismerésnek vannak megbízható módjai, és vannak megbízhatatlan módjai. Előbbieket a szkeptikusok elfogadják, és a bizonyítást ebben a rendszerben képzelik el. A másik nem megbízható, ezért van az, hogy akik erre támaszkodnak, folyton összeütközésbe kerülnek a valósággal (például ismert fizikai összefüggésekkel), a kételkedő ("minek tesznek fel egyáltalán kérdés?") szkeptikusokkal, és még egymás között is, ahogy az látszik a vallások burjánzó változatosságán és egymással való kibékíthetetlen ellentmondásain.

Legoman, nyomd már el magad, nem te mondod meg, hogy és mit szabad kommentárban írni, főleg nem a kérdező saját kérdése alatt. :D

Itt az a szokás, hogy idézzük azt a részletet, amire reflektálunk, ha hosszabb szövegkörnyezetből emeljük ki, szokj hozzá.