Ti ezt minek hívnátok?

Előre kell bocsájtanom, hogy én nem hiszek az ilyenekben. Se isten, se csodák, se természetfölötti és főleg nem paramicsodologia, mégis kezd egy dolog komolyan zavarni. Körülbelül egy hónapja gondolkodok azon, hogy elírjak ide e miatt, mert ezt nem tudom megmagyarázni... egyelőre.

A helyzet a következő. Van egy ismerősöm. Egyszer egy napon véletlenül találkoztunk az ország másik oldalán él, de azóta elég gyakran beszélünk interneten. Nagyon hasonlítunk egymásra, sokszor mintha a saját történeteimet hallanám, amikor elmeséli az övéit. Persze sok hasonló sorsú ember él a világon most kettő épp összetalálkozott, nincs ebben semmi különös.

Aztán egyre többet és többet beszélgetünk. Addig is történtek számomra nehezen megmagyarázható dolgok ebben a barátságban, melyek (fura mód, úgy érzem szerencsére) egyre sűrűbben fordulnak elő. Valamelyik héten egyszer csak elkezdtem egy rám egyáltalán nem jellemző zenét hallgatni. Majd amikor találkoztunk megint, elmesélte, hogy most le szeretne egy kicsit higgadni, ezért elkezdett újra zöldteát inni, edzeni és nyugodtabban élni. Mondtam neki, hogy akkor hallgasd azt a zenét, ami nálam megy már pár napja (természet hangok, tücskök, madarak, víz... stb.). Elfehéredett, és azt mondta, hogy ő ugyan ezt hallgatja egész nap néhány napja, sőt miközben alszik akkor is. Na mondom nacerű még egy kis furcsaság.

A következő ilyen majd egy hete történt. Államvizsga előtt hót idegben írtam neki egy üzenetet, amit csak két napra rá olvasott el. Amikor visszaírt azt mondta, hogy bocs, de egy ideje nagyon rosszul van állandóan ideges, szomorú, izgul a vizsgái eredményei miatt stb. A fura az volt, hogy amikor utoljára beszéltem neki, túl volt az utolsó vizsgán és az eredményeket várta, olyan jól érezte magát majd kicsattant. Nem számít, visszaírtam neki valamit, amitől tudtam/reméltem hogy jobban lesz. Aztán mentem aludni, mert másnap államvizsga. Nagyon rossz volt az az este legalábbis egy bizonyos pontig. Állandóan forgolódtam, nem tudtam elaludni, nagyon nem voltam jól. Aztán egyszer csak bevillant ez az ismerősöm az agyamba, és mintha elvágták volna az aggodalmakat. Másnap már a vizsga után a suliban kaptam az üzenetét, hogy még az este elolvasta, amit írtam, és köszöni, mert sokkal jobban lett tőle. Gondolom, azt már sejtitek, hogy nagyjából ugyan akkor olvasta el az üzenetemet, amikor nekem ő "bevillant" és lenyugodtam.

A többi ilyenre nem térnék most ki.

A kérdés, annyi lenne, hogy ti, akik kívülről látjátok ezt, mi a véleményetek erről a dologról? Csak mi látjuk bele ezeket a dolgokat? És ha igen akkor miért? Sosem hittem az ilyenekben, és most sem gondolom, hogy ez valami... hát én nevet nem tudok neki adni. Mégis még életembe nem találkoztam ilyen történetekkel. Engem mindenki idegesítően „racionálisnak” tart de ez most nagyon nem illik bele ebbe a képbe.