Szerintetek tényleg látják a babák a szellemeket?

nem feltétlen szellemet lát :-)

kit tudhatja mit, akár egy angyal is lehet

Nem lát sem szellemeket, sem angyalokat, mert ilyen dolgok nem léteznek.

Egy kisgyermek agya még fejlődésben van, nem pont úgy működik még, mint a miénk...

Meg azt akartam irni, ettöl függetlenül a kerdesben leirt nem feltetlenül szellem-dolog, mert a szerepjatekok, kepzelet, fantazia is teljesen termeszetes.

Viszont a kerdesre valaszolva: azt vettem eszre en is, hogy latnak valamiket, amit mi nem. A regi hazunkban egyszer amikor aludni mentünk, elötte a folyoson ki akartam venni valamit a szekrenyböl. Kislanyom akkoriban mindenhol a nyomomban volt - akkor viszont megallt es huzott vissza. Kerdeztem, mi törtent? Erre mutogatott a sarok fele az ülöalkalmatossagra. Többször. Mintha ott ülne valaki, es ekkor nekem is olyan erzesem tamadt, hogy ott van valami energia... Nem ijedek meg ilyesmitöl, mert nem idegen a tema, de ez egy hosszu törtenet, a lenyeg, hogy elküldtem egy mondattal (ahogy tettem mar maskor is). Miutan kivettem a szekrenyböl, amit akartam, mentünk aludni, ezutan mintha mi sem törtent volna, minden rendben volt. (Bar arrafele mar nem volt teendönk.)

22.31

A saját szelleme adja a látványt. Különösebb szellemi erőfeszítés nélkül, magától értetődő képzelőerejével hozzáad kicsit a fizika uralta, egyszerű világhoz. Ezt sokszor következetesen teszi. Olyat még nem is hallottam, hogy két pici nézett és mutogatott ugyanarra a láthatatlan dologra. Ettől még nem zárható ki, hogy létező izéket látnak.

Az is érdekes, hogy többnyire nem látnak semmi ijesztőt vagy elszomorítót, de ha rossz a kedvük valamiért, akkor már említenek félelmetes figurákat. Nekem is volt, bűvös cica volt a neve, és a polcon előre-hátra himbálózva terrorizált, nehogy el tudjak aludni. Jó figurákra nem emlékszem, azokra valószínűleg senki nem figyelt fel. A régi-régi emlékeim viszont egytől egyig eléggé álomszerűek, és egész sok a lehetetlen dolog (nem kaphattam még rágót, de tudtam gömböt fújni belőle, és fújtam is, meg ilyenek). Hajlok arra, hogy olyan szellem nincs, aminek 3D formája van, és aki ilyesmit lát, azzal szórakozik az elméje, de legalábbis erősebben funkcionál, mint amennyire a megismeréshez szükséges. Nem hiszem, hogy véletlen lenne, hogy szellemként hivatkozunk az intellektusunk és a lelkünk dolgaira. Ez is formamentes valami. Ha szellem alatt test nélkül kószáló intellektust értünk, akkor megint pont azt mondjuk, hogy nincs megjelenése. Nincs helye vagy ideje, nincs alakja vagy tettei. Ami mégis ő, azt annyira értjük, mint önmagunkat: semennyire igazából. Ugyanarról a dologról van szó, ami mi is vagyunk, ha ez a test nem hord minket. Nem tudom tiszta-e... Szóval szerintem bármivel találkozhatnak, amit csak metaforikusan lehet észlelni, és jóval esélyesebb, hogy a világukat a saját fantáziájuk is nagyon-nagyon fényűzően megtölti.

A gyermeki szem még nem tökéletes, olyan fényeket is felfognak amit a tökéletes látás már nem. A legapróbb villanás elmozduló fény számukra azonnal valami forma és fantáziálnak. A pici gyermeknek még elevenen ott van az az emlék gondolatilag amit átörökítünk a DNS ben. Ha lát egy villanó fény apró árnyékot amit Te nem is veszel észre Ő meglátja és a ki fejecske az örökölt gondolattal valamiféle gondolatot fantáziát alkot.

Amire gondol azt szinte látja-- Ezért is szeretik oly nagyon a meséket. S ezért nem mindegy mit mesélünk és mit lát a tv ben-- soha félelmet keltő ne legyen mert ott marad a fantáziájában és bizony látni, hallucinálni képes a még tökéletlen látás