Látott-e már valaki szellemet?

Sok boldogságot kívánok Neked. Nagyon szeretem a néprajzot, távoli és régi népek kultúráját. Itt főleg olyan népekre gondolok, akik még a mezőgazdaság előtti életformában élnek, eszkimók, szibériai népek. A nyelveiket is tanulom, ahogy csak lehet. Én magam most nem hiszek szellemekben, de gyerekkoromban meg kamasz meg fiatal felnőttkoromban féltem tőlük.

Egyénként, most szellemektől függetlenül is megemlítve, nagyon sok bajom volt a poszttraumás stresszel, ez a gyerekkori otthoni verésekből meg piálásokból maradt rám, ez amolyan nehezen megfogható, szétáradó szorongás.

[link]

Nagyon lassan, tíz év alatt vonult csak vissza a szorongás, de sikerült valahogy feldolgozni az emlékeket, és akkor visszavonult, már jól vagyok.

Visszatérve a természeti népekre, ők persze hisznek szellemekben, de ezek nem egészen olyanok, mint a nálunk szokásos szellem-elképzelések. Inkább a természeti erőkhöz hasonlítanak, meglehetősen mechanikusak, nem egészen testetlenek, sőt meglepően anyagiak, szinte afféle állatokhoz hasonlatosak. Sok szempontból egyenrangúak az emberrel, vagy legalábbis nem annyira misztikusak, mint hinnénk, befolyásolhatók, legyőzhetőek egyszerű törvények irányítják őket. Az erkölccsel nem sokat törődnek, inkább gépiesek. Ilyen értelemben a természeti népek, törzsek, vadnépek szellem-elképzelései eléggé hasonlóak magukhoz a természettörvényekhez, amiket nálunk meg a természettudomány vizsgál. Egy eszkimó szellem olyasmi, mint a villamosság: gépies, kiszítható, törvények irányítják, és csak egy szűk körben érdekes, az erkölcshöz meg nincs sok köze. Sok szellem van az eszkimóknál, de azok is hasonlóan gépiesek.

Én eléggé tudományrajongó vagyok, a fizika meg a matek érdekel, majd azzal is szeretnék foglalkozni. A szellemekhez mindennek annyi köze van, hogy nemcsak a tudomány érdekel engem, hanem a vadak világa is, a vadnépek, ahogy a régi utazók, néprajzosok meg antropológusok leírták a vad törzsek, hordák világát, ezeket nagyon szeretem. Érdekel az is, ahogy a vadnépek a szellemeket elképzelték, de ezek mások, mint ahogy nálunk szokás elképzelni a szellemeket.

A legesleg-eredeti kérdésre válaszolva: igen, szellemet láttam, de az egyszerű vízió meg hallucináció volt, egyszerű alvási bénultság, egy ijesztő, de ártalmatlan és egyszerű természeti jelenség. Az agy felébred az alvásból, de az izmok mozgását gátló mechanizmus még nem kapcsol ki, na ez nagyon kellemetlen, pár másodpercig tart, de nagyon erős szorongással jár (halálfélelem, rosszindulatú lények érzése), az ember mozogni sem képes, mindaddig, amíg csak az agy újra vissza nem kapcsolja az izmok mozgásának engedélyezését. (Amikor álmodunk, az izmokat az agy kikapcsolja, ébredéskor meg automatikusan visszakapcsolja az izmokat, de néha az agy előbb ébred fel, és ,,elfelejti'' visszakapcsolni az izmokat, mint ilyenkor mi már ébren vagyunk, tudatunknál vagyunk, de egy porcikánkat sem tudjuk mozdítani, mert még az izmok mozgása nincs engedélyezve az agy által, na ez a pár másodperc késés tud nagyon kellemetlen szorongást, sőt víziókat okozni, ezt hivják ,,alvási bénultság''-nak, sleep paralysis.)

[link]

Na ilyenkor tudok szellemeket látni, hangokkal együtt.

Elnézést a kitérőért, megpróbálok visszatérni az eredeti kérdésre:

Okkult dolgok: azok nem annyira érdekelnek engem, de a természeti népek világa igen, érdekel, főleg a régi mesék, mítoszok, főleg azért, mert ezek a régi vad hiedelemvilágok segítettek nekem a régi gyerekkori rémemlékeket feldolgoznom. Ennek talán az az oka, hogy maguk a természeti népek is eléggé olyan dolgokban hisznek, amikben egy gyerek szokott hinni, így van hasonlóság egy gyerek gondolatvilága és a vadnépek hiedelemvilága között. Amikor a vad eszkimók, csukcsok, szamojédok meséit-mítoszait olvasom, a sok ,,primitív'', ,,vad'' hiedelem olvasása közben eszembe jutnak a saját gyerekkori emlékeim, egyrészt mert ezek is éppolyan furcsák és vadak voltak. Ilyen verések meg részeg szülők, ilyesmik. Szóval vadnépek népmeséit szeretem, mert valahogy épp ezeket az emlékeket segít nekem feldolgoznom. És akkor már csökken a szorongás, amit a sok régi emlék egyébként okozna, ha rejtve maradna.

A természettudományról: azt gyerekkorom óta nagyon szeretem, de ez nem is csoda. Otthon nagyon sok piálás meg verés volt, minden ingatag volt, és csak nagyon kevés biztos pont volt, ami egy gyereknek támasztékot adhatott volna. Na és akkor számomra a természettudomány volt az egyetlen olyan dolog, ami menedéket adott, amiben bízni tudhattam. Már nyolcévesen eléggé fizikarajongó voltam, persze csak annyira, amennyire egy gyerek tud, szóval minden érdekelt, aki természeti jelenség volt, mágnesek, szivárvány, csillagok belseje, kialakulása, állatok, növényvilág fejődése, anyagok képződése. Persze ezek csak afféle gyerekszinten érdekeltek, amennyire egy általános iskolás gyerek meg tudja érdekelni, de akkor is az időm nagy részét ezekkel töltöttem. Ilyen Öveges-könyvekre kell gondolni, játékos dolgok, természet törvényei, számok törvényei, amolyan játékos matek meg fizika.

Na hát nekem ez van, én ezekből tudtam gazdálkodni. Sok boldogságot kívánok Neked.

Nagyon köszönöm a válaszodat. Nekem is tíz évig tartott a feldolgozás, amíg túl lettem rajta. Azonban én nem jártam pszichológushoz, és Te fiatalabb is vagy nálam, Nálad kevésbé égett be a rossz emlék, mint nálam, szóval lehet, hogy Nálad gyorsabban fog menni a dolog. Sok sikert kívánok hozzá, és remélem, sikerül, és boldog leszel.

Én sokáig nem is tudtam, hogy mi is ez a furcsa rossz érzés bennem, csak afféle megfoghatatlan mindent elárasztó szorongás volt, aminek nem tudtam az okát, mert annyira megfoghatatlanul áradt szét, mint a levegő, ami körülvesz. Ma már tudom, hogy valószínűleg poszttraumás stressz (PTSD), ez egy szorongásos személyiségzavar, ami bántalmazott gyerekeknek, háborúból hazajött veterán katonáknak, és megerőszakolt nőknek szokott lenni. Nem gyógyíthatatlan, legalábbis nagyrészt meg lehet szabadulni tőle, de nem mindig múlik el magától, még idővel sem feltétlenül gyógyul meg magától, szóval állítólag tudatosan kell kezelni, mert kezelés nélkül esetleg megmaradhat élethosszan is, és nagyon le tudja rontani az élet minőségét (depresszió, szorongás). Elég rossz érzés a PTSD, többnyire erős depresszióval is jár, szerencsére ezen nagyjából túl vagyok már.

Magyarországon nem tudom, hogyan kezelik a PTSD-t, szerintem nagyjából ugyanúgy, mint az USA-ban, a baj csak az, gondolom, hogy nálunk nehezebb szakembert találni rá, aki direkt ehhez ért. (USA-ban annyiból könnyebb lehet a helyzet, hogy ott ez szinte egy külön szakma lett, főleg a sok háborúból hazajött veterán katona miatt, akik szintén efféle PTSD-vel küszködnek.)

Szóval nagyjából azt lehet tenni, úgy tudom, hogy olyan szakembert érdemes keresni, aki ehhez ért, aki ebben kifejezetten ki van képezve. Biztos van itt Budapesten is ilyen, de nem tudok többet, sajnos én még nem jártam ezzel pszichológushoz, pedig lehet hogy kéne. Én arra gondoltam, hogy majd ha oda lejutok, direkt rákeresek a ,,PTSD'', ,,poszttraumás stressz'' szóra, a Google keresőt leszűkítem úgy, hogy csak a magyar találatokat adja ki, szóval átnézem a magyar találatokat, aztán valahogy kinyomozom, ki az, aki direkt ehhez ért, aki direkt ezt tanulta pszichológusként. Persze lehet az is, hogy egy átlagos pszichológus is meg tudja mondani, ha rákérdezek, hogy ki az, ki tud ajánlani, aki direkt PTSD kezelésére lett kiképezve.

Én egyébként még nem ugrottam ki teljesen a családból sajnos, talán jövőre sikerül. Egyébként 16 év a korhatár, 16 évesen már megadja a gyámhatóság az engedélyt a költözésre, ha... van aki fogadja az embert, meg ha ... szóval esetileg döntik el, de úgy tudom, többnyire simán kiadják az engedélyt, ha kéri a 16 éves gyerek, és ha nyilvánvalóan tényleg az érdekét szolgálja a költözés. Úgy kell rákeresni a dologra, hogy

,,szülői ház elhagyása''.

Node én még nem vagyok kiugorva teljesen, de igyekszem minél előbb, mert nem akarom, hogy beégjenek a rossz emlékek.

Ami a vadnépekről itt Budapesten elérhető dolgokat illeti:

Zenéket tudok most rögtön adni, amiket a Youtube-on szedtem össze, íme a playlist-em róluk:

http://www.youtube.com/playlist?list=PL9EF3A84E10C4AD19

Olvasni meg vadnépekről főleg német, angol és orosz néprajzi gyűjteményekben szoktam olvasni, mert ezeken a nyelveken sok részletes anyagot lehet olvasni a kis vadnépekről (eszkimók, busmanok, szamojédek). Akár a nyelveiket is meg lehet tanulni, még itt Budapesten is a nagyobb könyvtárakban.

Persze ezek idegen nyelven vannak írva, meg elégé szakkifejezéseket használnak, de magyar nyelvű ismeretterjesztő anyagokat is lehet szerezni, például a ,,Népek meséi'' című könyvsorozatban mindenfajta nép meséiről adtak ki egy-egy könyvet, mesegyűjteményt:

[link]

ezek közül nem mindegyik természeti nép, a legtöbbjük már ismeri a mezőgazdaságot, sőt az állami, civilizált életet is, szóval azok, amelyeket igazán természeti népnek, vadnépnek lehet nevezni, azok az alábbiak:

- Egy asszony öt férje (Eszkimó történetek)

- Maya-Mayi, a hét nővér (Ausztráliai legendák)

- A boldogtalan kolibri (Dél-amerikai legendák és mesék)

- Tundraföldi öreg (Szamojéd mesék)

Ha a mesék helyett/mellett inkább teljes leírás érdekel (nyelv, életmód, gondolatvilág):

A.P. Elkin: Ausztrália őslakói

[link]

Jean Gabus: A karibu eszkimók

[link]

Vannak olyan népek is, amelyek meséi már nem annyira régiek, mert már a meséikben is megjelenik a civilizált, letelepedett életmód, de azért valamit megtartottak a korábbi életükből is (szóval ezek már nem igazi természeti népek, de vannak még emlékeik a régi időkből is):

* Asszony-unokája (Vogul népmesék)

* Gonaquadate, a víziszörny (Észak-amerikai indián mesék, mondák és mítoszok)

* Tórem-isten népe (Osztják népmesék)

* Történet a hat asszonyról, akik fölmentek a holdba (Mesék Pápua Új-Guineából)

* A varázsdob és a látó asszonyok (Lapp népmesék)

Egyébként a vadnépek meséit nem szoktam csak úgy magában olvasni, nekem nagyon kell mellé az is, hogy hogyan működik a természet, szóval szeretem a természettudományt is, szóval a szokásos fizika meg geológia meg kémia meg biológia ilyesféle könyveket is. Ez van, egyszerre érdekelnek a legmodernebb meg a legprimitívebb dolgok, valahogy pont jól ütik össze egymást. Vadnépek néha fel tudják zaklatni az embert, és olyankor nekem jól jön kiegyensúlyozásul egy kis természettudomány.

Sok szerencsét és boldogságot kívánok Neked, meg láttam, másoknak is sokat segítesz, remélem Neked is jól fog alakulni.

Úgy értettem a 16 évet, hogy 16 évesen a szülő már nem tud rendőrt hívni stb., nincs hatalma a gyerek fölött, persze ezt úgy értem, hogy mindez csak akkor igaz, ha összejön ez a dolog a gyámhatósággal, szóval külön kérni kell a dolgot (szóval nem kell 18 évig várni, 16 évesen is összejöhet a dolog, de ez nem automatikus, 16 évesen még külön kell kérni a dogot a gyámhatóságtól). A dologban egyébként a gyámhatóság maga dönt, a szülőnek már nincs szava a döntésben (meghallgatják a szülőt is, de a szülő nem dönthet, nem akadályozhatja meg a gyámhatóság döntését).

Ez egy új dolog, csak nemrég óta van ez a lehetőség, az én gyerekkoromban ez még nem létezett.

Bocsánat, kimaradt három, magyar nyelven is elérhető meg jó olvasmányosan érthetően leírt könyv a vadnépekről:

Boglár Lajos: Vahari

[link]

Boglár Lajos: Mariweka (Piaroa indián mítoszok és mesék) [Ez is a ,Népek meséi' mesegyűjtemény-sorozatból van]

[link]

Hoppál Mihály: Sámánok Eurázsiában

[link]

No meg tudok olyat is adni, amit most rögtön is olvashatsz, mert ingyen fenn van a neten:

Diószegi Vilmos: Samanizmus

[link]

Diószegi Vilmos: Sámánok nyomában Szibéria földjén

[link]

Ezek régi könyvek, de jók, abból az egy szempontból talán kicsit elavultak, hogy Diószegi Vilmosnak annak idején mindenféle politikai kényszerrel meg nyomással szembe kellett néznie (annak idején nem igazán nézték jó szemmel a samanizmus kutatását, ezért Diószegi kénytelen volt egy kicsit szidni a saját témáját a saját könyvében, de ezt persze csak azért tette, mert félt hogy különben ki sem adhatja a könyvet).

Ha a legjobb zenéket ki kéne emelnem:

http://www.youtube.com/watch?v=uUJWCKccBwQ

http://www.youtube.com/watch?v=GbVnsS4VuDI

http://www.youtube.com/watch?v=rKsdEBsf5UE&list=PL9EF3A84E10..

http://www.youtube.com/watch?v=hyGPw9QIl38&list=PL9EF3A84E10..

http://www.youtube.com/watch?v=1xIGMNZcrHU&list=PL9EF3A84E10..

http://www.youtube.com/watch?v=53gBAMGNgck&list=PL9EF3A84E10..

http://www.youtube.com/watch?v=jvNXa893PDo&list=PL9EF3A84E10..

Én is ezoterikus felfogású személy vagyok, de már megszoktam, hogy a szkeptikusok hülyének néznek! Nem zavar!

De legalább valamit megtudtam az előző válaszolótól: Jó pszichológiai érzékem van a "palimadarak" kiválasztására. Ez is valami. Amúgy mi ezosok tényleg csak segíteni akarunk. Persze vannak, akik tényleg csalók és másokat akarnak csak lehúzni. Én nem ilyennnek érzem magam.

Amúgy ne értsétek félre nem haragszom és nem is kötöszködöm. :)

Won

nem, tudod mi nem látjuk egymást, sajnos:(

ja, én egy szellem voltam