Nagyon nagyon félek a sötétben, mert még jobban félek a szellemektől :S Mit tegyek? Van valaki aki legyőzte ezt a félelmét?

Régebben én is féltem, de ma már nem annyira. Az a lényeg, hogy este lefekvéskor még mielőtt leoltod a lámpát, becsukod a szemed, és egészen reggelig ki sem nyitod. Én arra szoktam gondolni, hogy a kutyámmal játszok egy tiszta, üres, füves mezőn, és azonnal elalszok. Nekem még nehezebb is volt, mert szemüveges vagyok, -4,85-ös drioptriával, így minden árnyat egy fickónak nézek. Az is nagyon zavar, hogy az internet, és a rooter fényei olyan mintha egy szempár figyelne. Mai napig ezt a módszert használom. Már ki merem nyitni a szemem, de ha a rooter felé kell fordulnom, mindig lehunyom :D Ne félj, el fog múlni

13/F

nem tudom, h ezt írták-e már, de én is így győztem le a félelmeimet... ez kicsit olyan, mint a Harry Potterben a Comikulissimus-bűbáj :)

naszóval: képzeld el amitől félsz, és valahogy tedd nevetségessé. most mondjuk legyen az egy szellem.képzeld el, hogy jön, és (pl.) felszívod porszívóval :D vagy elkapod lepkehálóval, és lehúzod a WC-n :) vagy bármi más.. Freddy Krueger belegabalyodik a csipkefüggönybe a kesztyűjével, és elszakítja, mire egy öregasszony elveri seprűvel stb, stb.

s lényeg, h a legnevetségesebb, legabszurdabb dolgokat képzeld el! (: sok sikert!

Hát Te kérdező leírtad ahogy én is vagyok. Én is parázok sötétbe, főleg ilyen horcsik után és is megnéztem azt a horrort sőt a 2. részt is. feszt beparáztatom magam. de jó hogy nem vagyok egyedül..:D amit az utolsó írt az szupi :D

20/l

Minden élőlény ősi, természetes érzése a félelem. Gondoljunk csak arra, mi lenne a legkisebb gyerekekkel és a legkisebb kölyökállatokkal, ha nem félnének, eleinte szinte mindentől.

Nem érnék meg a felnőtt kort!

Leesnének a magas helyekről, megégnének a tűztől, áldozatul esnének kegyetlen embereknek, ragadozó állatoknak.

A TERMÉSZETES félelem tehát VÉD, - elsősorban kicsi korban.

Azonban a felnövekvő gyermek, a fejlődő kölyökállat - a szintén TERMÉSZETES KÍVÁNCSISÁGÁNAK megfelelően MEGTANUL egy sor dolgot a világból, LÁTJA azt is, hogy MÁSOK pórul járnak (más kárán tanul az okos, - mondja a magyar közmondás), tehát egyre inkább megismeri a világot, és felismeri, hogy hogyan kerülheti el benne a tényleg fenyegető veszélyeket, mitől nem kell félni, - és mitől KELL FÉLNI továbbra is.

Kezet kell mosni WC ELŐTT ÉS UTÁN IS, és kezet kell mosni minden étkezés előtt, mert már tudjuk: szemmel nem látható, apró ellenségeink is vannak: baktériumok, vírusok...

Nem szabad az állatkertben benyúlni a ragadozó állatok ketrecébe, mert esetleg leharapják a kezünket.

Körül kell nézni MINDIG, mielőtt lelépünk a járdáról, ha át akarunk jutni az út, az utca túloldalára.

Magasabb kéményt kell építeni a háztető gerincénél, hogy a szél semmilyen szögből ne fújhassa vissza a kályhába a füstöt, hiszen akkor füstmérgezésben halhat meg az egész család.

Tolatáskor ellenőrizni kell, van-e valaki az autó mögött, nehogy a még tudatlan kisgyermek, vagy a gyanútlan háziállat az autó alá kerüljön.

Csak felnőtt felügyelete mellett és csakis ÜLVE engedjük késsel, ollóval ismerkedni a kisgyereket, nehogy baja essen.

Figyeljünk arra, hogy MÉRGEZŐ tárgyakat (játékszereket, élelmiszernek mondott, ártalmas készítményeket, mérgező festékekkel színezett bármit, dohány-árut, kábítószereket stb.) NE VEGYÜNK SZÁJUNKBA, és ne engedjük ezt a kisgyerekeknek se!

Aki többet tud a veszélyekről, felelős azokért is, akik egyelőre kevesebbet tudnak róluk!

Az én kisfiam egy időben a farkastól félt. A sötét szobában. Villanyt gyújtottam, megmutattam neki, hogy az ablak, ajtó zárva, nem tud bejönni sem farkas, sem más. Egyébként is: farkasok Magyarországon csak az állatkertben vannak, bezárva, nem tudnak kijönni.

Egyébként is: a vadállatok FÉLNEK az embertől, kerülnek minket, nehéz is őket megfogni, még a vadászoknak is.

A fiam farkastól-félelme nemsokára elmúlt, és hamarosan bátran gyalogtúrázott velünk országszerte a hegyekben, erdőkben.

Meg lehet nyugtatni az OK NÉLKÜL félőket: legyenek kíváncsiak arra, valójában mitől is félnek, és mitől kell is félniük, - de mitől fölösleges félniük.

Gondolkozzanak!

Ahogy OKOSODNAK, egyre többet tudnak a világról, egyre inkább felismerhetik benne a saját helyüket, egyre bátrabbak lesznek, egyre inkább el tudják kerülni a valódi veszélyeket.

Az IGAZÁN FELNŐTT, egészséges lelkű, OKOS emberek már nemcsak magukra tudnak jól vigyázni, hanem a kicsi gyerekekre, sőt, még más felnőttekre is.

Így kívánok a ma még félőknek is hosszú, szeretetteljes, boldog életet, fölösleges félelmek nélkül!