Kisfiamat látogathatja a magzat korában elhalt ikertestvére, és kapcsolatban állhatnak egymással?

Az a személyes véleményem hogy ez nem képtelenség... sőt!!! Nem vagyok szakértő, de velem is történtek már hasonló dolgok. Nekem még nincs gyermekem, de már évek óta bébiszitterkedem és pl. voltam 1 évig Angliába is egy családnál két kislányra vigyázni, akik közül főleg a kisebbel, az akkor 3 évessel kellett többet törődnöm. Én fürdettem, fektettem, én olvastam neki minden este mesét, és mindent én csináltam, ami a mindennapi teendőkbe beletartozik. Szóval ennek köszönhetően persze engem tekintett inkább Anyukájának és nem a vér szerinti Anyját, aki igen keveset folgalkozott vele.

Így neki én voltam a példakép és én voltam az, akinek mindent elmondott ha baja volt, akkor is.

Egy hatalmas, régi Viktoriánus családi házban laknak még egy az 1800-as évek végén épültben. Egymás mellett volt a szobánk a kislánnyal és amikor még odakerültem gyakram volt hogy éjszakánként felébredt, engem hívott sírva, olyankor mindig bementem hozzá ottmaradtam, simogattam amíg visszaaludt. Ez az egész dolog egyszer hirtelen megszűnt. Én nem is tulajdonítottam neki jelentőséget, még örültem is neki, hogy nem ébreszt fel éjjelente. De egyszer pont az esti mese olvasása közben kezdte el teljsen magától mesélni, hogy éjszakánként mindig ott van vele egy "tündér", aki simogatja a haját ha felébred és vigyáz rá. Még azt is megmutatta hogyan simogatja, milyen írányba. Kérdeztem tőle többször, hogy ez igaz-e, vagy csak kitalálta? - A válasz mindig egyéretlműen igen volt. Ezt a dolgot képes voltam elhinni neki. Főleg mert én is tapasztaltam különös, furcsa dolgokat a házban már azelőtt is, hogy a kislány ezt elmondta volna nekem. Mivel mondom régi volt a ház, a padlója az emeleti folyosón recsegős, ahogy jártunk rajta (szőnyeg, alatta fa hajópadló volt). Ezt a padlót én éjszakánként többször is hallottam recsegni, úgy mint amikor járunk rajta, pedig biztosan tudtam hogy kinnt akkor nem volt senki közölünk. Vagy pl. volt amikor teljesen egyedül voltam otthon napközben, végeztem a házimunkát és egyszer minden ok nélkül a nappaliban zárt komódban lévő hifi teljesen magától bekapcsolt, elég hangos hangerőn, történetesen a nagyobb kislány zongora órás cd-je szólalt meg benne. Én egy másik szobában tartozkodtam és mikor meghallottam a zenét, csak egy hangos kösöznés hagyta el a számat, mert azt gondoltam hogy csak a gyerekek anyja jött haza és ő kapcsolta be a zenét. De választ persze nem kaptam és kb 5 perc után dönöttem úgy hogy megnézem. Persze nem jött haza senki, a nappali üres volt, a komód tárva nyitott ajtókkal, úgy szólt a zene, (csak megjegyzem hogy olyan hangerőn ahogy mi soha nem is hallgattuk), és mivel én előtte takarítottam a nappalit, tisztán emlékszem hogy a komód ajtaja zárva volt. Ennél durvább dolog nem történt, de ezen kicsit leakadtam. Még annyi, hogy a család kutyája, aki éjjelente a mosókonyhában aludt a földszinten, nagyon sokszor ugatott furcsán, mintha lenne ott vki. Vmivel később tudtam meg azt az Anyukától, hogy az ő férje már az előző családjával is abban a házban élt az első feleségével, aki húszonévvel ezelőtt sajnos meghalt. Pont ott esett össze és halt meg abban a házban, az emeleti háló fürdőszobájában. Ő egy nagyon kedves és szép nő volt állítólag, aki szerette a gyerekeket és pont olyan amilyenről a kislány is beszámolt nekem korábban, ugyebár szerinte egy tündér volt, de személyleírást is adott, amely abszolút illett az első feleség, Claire külsejére a hallottak alapján. De később kiváncsíságból már direkt felkutattam pár fotót is róla csakhogy lássam milyen volt. Mind egyeztek az elmondottak alapján. De a kislány nem tudott erről a nőről, soha nem meséltek neki ilyeneket a szülők. Ezek után joggal gondolhattam azt, hogy az ő szelleme élhet ott közöttünk, elvégre ő mindig is oda fog tartozni. Én nem akarok hitegetni senkit mondom, ezek a saját személyes tapasztalataim és nem egy misztikus film története, amit a tv-ben láttam. De miért is ne lehetne, hogy 1 kisfiú akinek még nincsennek beszűkülve a nézetei a Világról, lássa a saját ikertestvérét. Mert mi felnőttként ezeket a dolgokat kizártnak tartjuk, csak azért mert ilyen a társadalom, ezt nevelik belénk gyerekkorunkban és elvárják a gyerektől hogy a szűlőknek higgyenek, ellentétben az ő kis véleményükkel, mert az nem számít. Így egy idő után, persze a gyerekek nézete is beszűkül, csak hogy megfeleljen az elvárásoknak. De én nem így gondolom és hiszek a gyerekeknek, ha vkinek lehet hinni, akkor ők azok! Szóval nem értem miért is bántjátok a kérdezőt, hogy vigye a kisfiát pszichológushoz vagy más orvoshoz, hiszen egyáltalán semmi baja. Ő csak egy kisfiú, aki észlelt vmit, és ezt megosztotta az Anyukájával.

Szia!

Még 2 éve, az akkor 3 éves unokaöcsém is szellemeket látott, először elmondása szerint csak beszélgetett velük, de aztán álmában is felkeltették, hogy "játsszon velük".

A szülei már nem bírták, és egy szelleműzőt hívtak házhoz, aki valamit tett a házzal, de a gyerek soha többet nem panaszkodott ilyen dolgokkal, pedig a szelleműzés előtt már mindennaposak voltak ezek a jelenségek.

Szerintem próbáld meg ezt tenni Te is, hiszen a gyermekednek sem tehet jót, h ez tovább folytatódik...

Az alapvető probléma azzal van, hogy a legtöbben azt hiszik, hogy pszichológushoz csak mentálisan sérültek járnak. Épp ellenkezőleg, a legtöbb pszichológushoz járó ember nem sérült szellemileg. Sőt még a legtöbb pszichiáterhez járó sem.

Remélem a kérdező elvitte pszichológushoz a gyermekét, mert ha nem, az súlyos veszélyeztetés. Nem azért mert kizártnak tartom a szellemek létezését, hanem azért mert az első mindig a kézzel fogható okok kiderítése kell legyen. Ha valakinek állandóan fáj a feje, akkor jó esetben először orvoshoz megy, és ha minden lelete negatív csak akkor kezdi el magát ezotériával gyógyítani, és nem fordítva...