Hogyan ne legyek energiavámpír?

Változó, kinek meddig tart. Egy barátomnak egész életében tartott, bár ő nem keresett megoldást rá. Nekem két időszakom volt ilyen, abból az első két évig tartott, a másik szigorúan véve nagyjából három, de hat évig nem sok mindenre voltam tőle képes.

Igen, úgy gondolom, hogy egy orvos által felírt gyógyszer tud segíteni. De egy szakorvos-esetünkben pszichiáter nem csak tompító/gyorsító gyógyszerekkel dolgozik. Nem csak nyugtatókkal töm. Ha nagyon szorongsz, már a pánik határát súrolod, vagy tényleg pánikolsz, akkor ír fel olyat is, de alapvetően antidepresszánsokat fog felírni. Ezeknek nem az a célja, hogy tompítsanak, vagy gyorsítsanak, hanem hogy a tested kémiai egyensúlyát visszatereljék a normális mederbe. És szerencsére a pszichiáterek nem olyanok, mint mondjuk a háziorvosom, hogy ha egyszer felír egy gyógyszert, akkor is azt adagolja, ha látja, hogy nem hatásos. Mivel a hormonháztartásodat az orvos nem látja, a tüneteidből következtet rá, mely gyógyszer javít a hangulatodon, és egynesúlyoz ki. Nem mindig találja el elsőre,(amikor először voltam ilyen állapotban, elsőre eltalálta, és egy nyár alatt olyan állapotba kerültem, hogy el tudtam menni iskolába, fél vére rá már iskola mellett dolgozni is tudtam). Amikor másodszor előjött, akkor nehezebb volt a helyzet, de akkor is második nekifutásra megtalálta a szükséges gyógyszert.

Sajnos amíg a tested egyensúlya nem áll helyre, az akadályozni fogja az érzelmeid, és gondolataid(a szellemi) egyensúlyát. Helyre lehet állítani a szellemi egyensúlyod rendberakásával is a testi egyensúlyod, de ott nincs segítség(gyógyszer formájában), rengeteg lelki erőre van szükség, és hosszadalmas, fárasztó munka, amit egy sok év alatt kimerült ember nem biztos, hogy össze tud szedni. Vagy valaki, aki hirtelen esett a gödör aljára.

Az ilyen élettapasztalatok, amiket átéltél nem adnak lehetőséget, hogy túl sok pozitív dolgot tapasztalj, vagy elérj az életedben. Minden haladás elé gátat vetnek, mert lerombolják az önbizalmad, a motivációd, a törekvési vágyad, mindent, ami előre vihetne. Ha csak kicsit ki tudsz billenni ebből az állapotból, akár gyógyszerrel, akár önerőből, szellemi módszerekkel, már érnek pozitív tapasztalatok. Kicsik, és szórványosak, de ezek már pszichológiai szempontból pozitív megerősítésként szolgálnak.

Arról nem is beszélve, hogy egy pszichiáter ritkán dolgozik egyedül. Általában egy általa megbízhatónak talált pszichológust is bevon, aki nem a gyógyszeres kezelést vezeti, hanem a pszichológiai terápiát. Manapság főként a kognitív viselkedésterápiával szoktak dolgozni, ahol a pszichológus megtanítja, hogyan változtathatsz azon, ami rossz, anélkül, hogy erőszakot tennél magadon, és a személyiségeden. Én autogén tréninget tanultam, ami nem olyan gyakori, de még mindig elég kedvelt módszer.

Sok témához hozzászólok, amiről nincs személyes tapasztalatom, csak olvasott tudásom, de sajnos ez a téma olyan, amiről elég fájdalmas saját tapasztalataim vannak. Nem csak hasraütésből beszélek.

Az életkedved attól nem fog visszajönni attól hogy tompa vagy, a mentalitásodon sem fog változtatni a nyugtató. Nekem azt pánikrohamra írtak fel, azon segíthet. Bár én azt se szedtem sokáig mert olyan tompa lettem tőle hogy akadályozott a napi dolgaiban, ami végül ugyanúgy zavart mint a pánikroham. Bár te nem, panaszkodtál ilyenre, csak elmeséltem.

Meg kell keresni a probléma gyökerét. Ha tudod hogy milyen dolgok vezettek idáig akkor javíthatsz a helyzeteden. De ezt neked is akarod kell. Tehát ne a gyógyszer legyen a cél legalábbis ne azért higy az úgyis megold mindent, mert önmagában nem fogja csak elfedi a problémát. Ha fel is írnak az terápiával együtt kell. A depressziósoknak antidepresszáns szokták felírni, de ezt nyilván majd orvos eldönti.

Lehet az is hogy olyan környezetben élsz ami nagyon lehúz. Nagyon rossz otthoni hangulat, állandó veszekedéseket, függőség a családban stb. Ha ilyen van akkor az is segíthet ha elköltözöl. Ha nincs részed a mindennapi stresszben akkor jobban tudsz koncentrálni a jó dolgokra.

Nem ér otthon sok stressz?

Akkor először azt kellene megoldani, ha nem tudod akkor kilépni belőle. Mert amíg napi stresszben élsz (feltehetően ez a probléma nagy része) nem tudsz gyógyulni.

És nem tudom milyen helyeken dolgozol higy mindenhol megaláznak, minden egyes munkahely nem lehet ilyen szar. Talán ha gyári munkás vagy el tudom képzelni egyébként nem. Talán túl érzékeny vagy, mindenben rosszat látsz és sértésnek veszel. Nem tudom mert nem mondtad miről van szó, ha írnál bővebbet akkor többet lehetne mondani.