Lapos lenne a föld?

Add tag…

Akkor némi tudománytörténeti kitekintő főleg az egyház és a tudomány viszonyának tekintetében.

Nos. A protestáns irányzat fő jellegzetessége, hogy a sola scriptura elvét vallják, azaz azt, hogy a Biblia Istennek az egyedüli hiteles kinyilatkoztatása, a keresztény tanok egyetlen hiteles forrása. (Nem állítja azt, hogy más nem lehet Isten által ihletett, csak azt, hogy ez az ihletettség kérdéses.) Ezáltal pl. elvetik a szent hagyományt, a tanítóiskolákat, a pápai tévedhetetlenséget.

A római katolikusok viszont a Bibliát nem fogadják el 100%-ig hiteles forrásnak önmagában (bármilyen meglepőnek hangzik, ha valaki nem elég tájékozott), részben a kanonizáció szempontrendszere kérdéses, részben a fordítások hitelessége. (Ugye az Újszövetség eredetije nem maradt fenn.) Számukra a Biblia nem elégséges forrása a keresztény tanoknak. Szükség van tanítóiskolákra, akik értelmezik a Biblia szövegét, állást foglalnak a Biblia értelmezésében, a Bibliában fellelhető ellentmondásokban. Hisznek a szent hagyományban. Hisznek azokban a tanokban, intézményekben, amik nem a Bibliából származnak, hanem az egyház története során alakultak ki. Pl. a pápaság, vagy a szentek intézménye, a pápai tévedhetetlenség, meg van még néhány ilyen dogma. (Nota bene a pápa szó természetesen nem szerepel a Bibliában.)

Pl. a római katolikus egyház számára a teremtett világ is Isten hiteles kinyilatkoztatása. Így a világ megismerése egyben Isten megismerésének útja, nem kevésbé, mint a Biblia olvasgatása. A római katolikus egyház – a közhiedelemmel ellentétben – nem hogy gátolta volna a tudomány fejlődését, de kimondottan elősegítette azt. Ma is rengeteg olyan katolikus pap van, aki tudományos munkát végez. Régebben is szép számmal voltak ilyenek. Az egyház nem véletlenül szervezte meg az oktatást. Ahogy írtam, a középkorban kvázi kizárólag az egyház biztosított minden társadalmi réteg által elérhető szervezett oktatást. És igen, a ptolemaioszi világképet is tanították, ami alapján Föld, a Hold és a Nap gömb alakú, a Nap és a Hold a Föld körül kering. (Persze kissé zavaros, a valós megfigyeléseknek ellentmondó világkép volt ez, de ebben is gömb alakú volt a Föld.) Eratoszthenész már idősszámításunk előtt néhány száz évvel megmérte a Föld kerületét és azt 250 000 sztadionnak mérte. Nem tudjuk, hogy a sztadion melyik változatát használta mértékegységként, de a legrosszabb esettben is maximum 15%-ot tévedett.

A görögök egyébként megpróbálták megmérni a Nap távolságát is. Na ez már nem volt olyan pontos, de volt mérési módszerük erre is. Sőt már azt is kezdték sejteni, hogy esetleg a Föld kering a Nap körül.

A VII. században Sevillai Szent Izidor újból meghatározta az egyenlítő hosszát – megint csak elég pontosan –, részben Eratoszthenész, részben más görög tudósok munkájára is alapozva.

Meg ugye a mai modern tudomány valahol Kopernikusszal vagy Newtonnal kezdődött. De a modern tudomány módszertana sem egyik pillanatról a másikra kristályosodott ki, hanem egy hosszú folyamat része, sőt tulajdonképpen mind a mai napig tart ez a folyamat. Előtte azért a tudomány összemosódott azzal, amit ma általában áltudománynak tartunk. Az asztrológia az asztronómiával, az alkímia a kémiával, a matematika a numerológiával, a fizika a metafizikával. Az utazásaim során is meglepődve tapasztaltam, hogy mennyi régi templomban lelhetők fel asztrológiai szimbólumok, csillagjegyeknek megfeleltethető ábrázolások, személyek, állatok, meg hasonlók formájában.

~ ~ ~

Úgy a Föld gömb alakjával soha nem volt gond. Már Krisztus előtt is elterjedt nézet volt, hogy a Föld gömb alakú, a kereszténység eleve ebbe a világképbe érkezett be. Azzal már sokkal nagyobb problémája volt az egyháznak, hogy a Föld kering a Nap körül és nem a Nap kering a Föld körül. Hiszen ha Föld és az ember a teremtés célja, akkor ennek kellene a középpontban lennie. Kopernikusz viszont megalapozta a heliocentrikus világképet. Valójában nem ez volt a célja, és nem is a Napot tette középpontba, de ezt most ne részletezzük.

Kopernikuszt nem vegzálták a munkái miatt. Inkább sajátos munkának tartották, de nem vették igazán komolyan, csak jóval később. Giordano Bruno volt az igazán, aki a kopernikuszi világképet leírta. Hogy minden csillag olyan, mint a mi Napunk, amelyek körül bolygók keringenek, és amelyeken értelmes élet lehet. A világegyetemet végtelen kiterjedésűnek, és végtelen ideje létezőnek tartotta. Na ezt az egyház elég nehezen nyelte le.

De lenyelte. Kellet hozzá pár száz év, közben az inkvizíció, ami indexre tette Kopernikuszt is, meg más tudósokat, filozófusokat is, de idővel megbékéltek ezzel a világképpel.

Sőt nem csak megbékéltek, hanem elkezdte az egyház ennek tükrében vizsgálni a tanait. Az egyházon belül ha nem is túl nagy mélységben, de teológiai viták szóltak arról, hogy akkor most Krisztus minden világban elhozta-e a megváltást, vagy minden bolygónak megvan a maga Krisztusa, és lehet, hogy vannak olyan bolygók, ahol még nem jött el a megváltó? Nyilván a Biblia nem ír más bolygókon élőkről – igaz azt sem írja, hogy nincsenek ilyenek – így közvetlenül nem lehetett ilyen kérdésekre válaszolni. Közvetett módon lehetett különböző megfontolásokat tenni a Bibliára, ilyen-olyan dogmákra hivatkozva. De idővel elhalt ez a teológiai vita, mert lehetett érezni, hogy erre a kérdésre a vallás nem tud egyértelmű választ adni.

Ja, azért említsük meg Kolumbuszt is. Sokáig dédelgette az álmát, hogy eljusson Indiába az Atlanti-óceánt áthajózva. Kuncsorgott is mindenféle uralkodóknál támogatásért, hogy az expedícióját végrehajtsa. Ami probléma volt az a számolgatások pontossága. Vajon valóban olyan távolságra van-e India az Atlanti-óceán irányában, mint ahogy a korabeli térképek jelezték? (Mint kiderült ez a kérdés jogos volt.) (Ne felejtsük el, akkor még nem volt szabványosított mértékegységrendszer, egy öl biztos, hogy nem annak a távolságnak felelt meg, mint amit mondjuk előtte 200 évvel hívtak egy ölnek.) Amúgy egy szerzetes közbenjárásának is köszönhette, hogy végül támogatóra akadt.

~ ~ ~

Kicsit fordított a történet az ősrobbanásnál. Az ősrobbanás elméletét egy belga pap vetette fel. De akkor még csak hipotézis volt, kísérleti eredményekkel való alátámasztás nélkül. Nem is vesztegettek rá sok szót. De mikor Edwin Hubble felfedezte, hogy a világegyetem tágul, és meg is mérte a tágulás mértékét, akkor kénytelenek voltak leporolni az ősrobbanás elméletét.

Sok tudós nem örült ennek. Ne felejtsük el, hogy akkor már több száz éve tartotta magát a Giordano Bruno által megfogalmazott világkép, miszerint a világegyetem végtelen ideje létezik. Sokan az ősrobbanás elméletére úgy tekintettek, mint a teremtésnek a fizikába való visszacsempészésére. De a tények makacs dolgok, a kísérletek, mérések eredménye mentén nem volt más választás, el kellett fogadni, hogy az ősrobbanás elmélete írja le azt, amit megfigyeltünk. Ehhez képest érdekes, hogy ma nagyon sok hívő ember pont az ősrobbanás elméletét támadja. Pedig az, ha nem is szó szerinti, de szimbolikus módon egy kicsit jobban összhangban van a Biblia teremtéstörténetével, hiszen a világ valamikor létrejött (megteremtették?), sőt a teremtéstörténet egyes napjai megfeleltethetőek a világ létrejöttének a tudományos leírásának és a sorrend is stimmel. (Előbb alakultak ki a növények, utána az állatok, végül az ember stb…)

~ ~ ~

Azt is látni kell, hogy a Római Katolikus Egyház álláspontja sem egy fix dolog. Nyilván pont ezért vannak ma is teológusok és tanító iskolák. Az egyház is módosította a véleményét bizonyos kérdésekben. Ferenc pápa – igaz nem pápai tévedhetetlenségében – de olyan álláspontot fogalmazott meg, ami egyébként jó néhány keresztény hívőnél kicsapta a biztosítékot. Lásd: [link]

~ ~ ~

Még egy apróság, amit viszont te is ellenőrizhetsz. Ha elmész Pannonhalmára és meglátogatod az apátság könyvtárát, a közepén áll egy hatalmas, 200 éves földgömb. De természetesen nem ez az egyetlen földgömb, ami különböző apátságokban fellelhető. Pl. a vatikáni apostoli könyvtárban is van egy nem pár évesnek kinéző földgömb: [link]

Ellenben egyetlen apátságban, templomban, vagy bármilyen egyházi épületben nem találsz olyan képet, amin egy lapos föld lenne látható.

Nyilván ha ma, vagy az elmúlt évszázadokban az egyház nem fogadta volna el azt, hogy a Föld gömb alakú, akkor ezek a földgömbök nem apátsági könyvtárakban, vagy a Vatikán könyvtárában lennének láthatóak, hanem különböző szeméttelepeken.

~ ~ ~

Röviden: Az, hogy a Föld (közel) gömb alakú, az vagy 2000 éve tudott. Az keresztény egyházak soha nem tanított mást. Nem is mond ellent a Bibliának, pláne nem Isten létezésének. A lapos föld elméletének nincs vallási aspektusa.