Helyesen csinálom a meditációt?

Ez is módja. Én másképp tanultam.

Mi török vagy lótuszülésben vagyunk, a kezeinket a tantien elé helyezzük, lesütött félig nyitott szemmel ülünk. A tudatunk éber, a hangokat és a teret folyamatosan tapasztaljuk.

Vagy: folyamatosan kérdezzük közben belül: "mi ez?"(ami a szememmel lát az érzékszerveimmel tapasztal)

Vagy: mantra szöveget mondogatunk magunkban folyamatosan.

A 3 közül nekem az utolsó vált be a legjobban.

És jó néha közösségben gyakorolni, nem egyedül.

-Mester, helyesen csinálom a meditációt?

...csatt!

-Mester, miért...?

...csatt!

A tanítvány csendben maradt és megvilágosodott...

Azért fura nekem, hogy a meditációról úgy beszélsz, hogy azt mondod, meditáció közben a lélegzetedre "koncentrálsz", mert a meditáció a koncentráció ellentéte.

Nekem a mesterem így tanította a meditációt.

[Az emberi elme olyan mint az éjszakai teliholdkor a szélfújta víztükör. A sok fodrozódás miatt nem látszik a Hold tükörképe a vízben. El kell állnia a szélnek, hogy a Hold tükörképe a fodor mentes vízben látható legyen!]

Ülj le vagy feküdj le úgy, ahogy neked a legkényelmesebb. És próbáld meg kiüresíteni az elmédet. Ez persze nem fog sikerülni. A gondolatok csak aúgy rajzanak benned. De enem szabad egyik gondolatot sem tovább fűzni, tovább gondolni! És akkor meglassul az áramlásuk.

Jön egy gondolat. Végig-gondolod és elmegy.

Szünet.

Aztán jön egy másik gondolat. Azt is végiggondolod, és nem kapcsolódsz hozzá, hagyod azt is elmenni.

Szünet.

Na, ez a gondolatok közti szünet - az a meditáció!

[Keleten előtte napokig koplalnak, külső és belső megtisztítási gyakorlatokat végeznek, aztán az utolsó nap már nem is isznak. Úgy kezdenek a meditálásba. Nem akarják, hogy holmi biológiai szükségletek (pisilni kell, kakálni kell) megzavarják őket a meditációban. És van aki napokig is meditál]