Rálehet valakire erőszakolni a meditációt? Vagy ha nem is azt akkor elérni hogy érzékenyebb legyen valahogy?

Nem, nem lehet ráerőszakolni ezt valakire, és neked se használ, te se jól csinálod... nem tudom, mennyire látsz a filozófiába, ami a meditáció mögött van, de belőled kvázi minden hiányzik, ami egy meditáló és abból profitáló emberben meg kellene, hogy legyen.

Az, hogy csendben ülsz pár percig valahol lótuszpózban, az még nem meditálás. Te egy idegbeteg vagy, úgy beszélsz a szegény lányról is, mint valami gumiabroncsról, pontozgatod, meg ilyenek... te a meditáció legkisebb jótéteményeitől is olyan messze vagy, mint Makó Jeruzsálemtől. Ne oktass ki másokat, és ne okítgasd meditálásra, mikor te magad sem értesz hozzá.

Neked is sürgősen le kell nyugodnod, mert iszonyat ideggörcs vagy.

Ezt nem gondolhatod komolyan...

Amúgy meg vakként ne akarj világtalant vezetni :)

Nézzünk akkor pár tényt:

1. Senkit nem mentünk meg úgy, ha nem kéri, pláne, ha nem hagyja.

2. Nem tukmálunk senkire semmit, "meditálj, mert az neked jó lesz". Nem!

3. Ha valaki nem érett még meg valamire, akkor el kell fogadnod. Önálló döntésekkel bír, nem befolyásolhatod a másikat, mert az manipulálás.

4. Azért, mert kapcsolatban vagytok, ő ettől még egy különálló szellemi lény, nem vagytok egy közös test. Rövidebben, nem biztos, hogy ő azt gondolja, hiszi, érzi, amit te. És nem is biztos, hogy akarja mindazt, amit te.

Tudod mire meditálj rá? Hogy miért vagy együtt egy ilyen nővel, és miért nem veszed elő a golyóid és állsz a sarkadra.

Mert a meditáció önmagában még kevés, legalábbis nagyon sokaknak az. A pszichoterápia, az már komolyabb köveket tud megmozgatni. Egy meditáció sem fog téged olyan mélyre bevinni, aminek köszönhetően gyökeres változást fogsz elérni.

Ja és 5. Nehogy azt hidd, hogy te több vagy nála, mert meditálsz. Amikor az ember kinyílik a szellemi dolgokra, akkor elfoghatja egy hév, hogy na akkor ő már valaki, meglépett, elengedett dolgokat. Sajnos nem, csak meditálni még édes kevés. Örülünk nagyon, hogy nyitsz erre a világra, meditálsz, csak ne bízd el magad.

Én a helyedben inkább magamban raknék rendet, mit akarok ettől a nőtől, miért jó ez nekem, ami van, mi a célom vele. A szeretem az kevés.

És egy kis útravaló gondolat, amin érdemes mindig elgondolkodni, ha egy élethelyzetbe kerülsz, de neked nem tetszik.

"Hogy kerültem én erre a tudati szintre ahol ez a valóság."

Nem biztos, hogy szó szerint idéztem, de a lényeg ez.

Mi van BENNEM, ami miatt ez van körülöttem.

Szóval nem a másikat mentjük meg, változtatgatjuk, tukmálunk rá dolgokat, hanem saját magunkban rakunk rendet az adott dologgal kapcsolatban. Valószínű vannak benned bizonyos elakadások, blokkok, amik téged arra késztetnek, hogy megmentsd, mindig visszatérj hozzá, stb. A saját elakadásaiddal foglalkozz, ne a másokéval.

További jó utat az életben!