Mit gondoltok, mi van a halál után?

Én ezt gondolom:

"Ilyen az ember. Egyedüli példány.

Nem élt belőle több és most sem él,

s mint fán se nő egyforma két levél,

a nagy időn se lesz hozzá hasonló."

(Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd)

Nehéz lehet elfogadni egyeseknek, de igenis meghalunk, minden porcikánk és idegsejtünk. És ezt a pusztulást a lélek nem élheti túl.

Utolsó...,figyelmedbe ajánlanám ezt: [link]

De ugye nem baj,hogy nem értek veled egyet!Én másként látom,és fogadd el mások véleményét is!

hááát nekem fogalmam sincs, de az tuti hogy van utána valami.:D

és a 17%-oson meg halálra röhögtem magam:D

bocsiiii:D

Én hiszem, hogy van élet a halálon túl. Hogy ezen belül hogyan vélekedek, azt bonyolult lenne elmagyarázni, és nem is lenne kedvem elolvasni, ahogy a szűk látókörűek kiforgatják minden szavam.

De hiszek valamiben, és szerintem ez jó,amíg nem ártok vele senkinek. Erőt ad.

És lehet, hogy ha meghalok, valójában megszűnök létezni, lehet, hogy én tévedtem, és egyszerűen nem leszek többé, ahogy mindenki más is nyomtalanul elmúlik - de fél pillanatnyi csalódás nekem megér egy nyugodt életet.

En is hiszek abban, hogy van elet a halal utan! :)

33/N

Szia!:)

Én hiszek abban, h a halál után is van vmi, nem szűnik meg minden a halálll, de hogy pontosan mi azt sajnos nem tudhatjuk. De én személy szerint hiszem, h nincs vége mindennek a halállal csak 1 kapu, amin átlépünk és utána folytatódik vmi, mint az alábbi kis aranyos monológban:)

Ez a történet nem is a halálról szól (vagy mégis?)

Két kis magzat beszélget egy anya hasában:

- Te hiszel a születés utáni életben?

- A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.

- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?

- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni,és majd a szájunkkal eszünk.

- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk . De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.

- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.

- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.

- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.

- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?

- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.

- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.

- No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.

pont az a poén ebben hogy hihet bárki bármit, úgysem fog soha kiderülni mert meghalunk és nem mondhatjuk el :)

a testünk és a tudatunk meghal, a lelkünk meg pont ott lesz ahol születésünk előtt..

Valami csak van utána.

Azt szomorú elképzelni hogy meghalsz és utána nincs semmi.