Ha egy "gonosz", nárcisztikus embert szeretek, mégis a kapcsolat annyira el van mélyülve, hogy mindkettőnk érzelmi igényei teljes mértékben ki vannak elégítve, akkor valójában én is "gonosz", nárcisztikus vagyok?
válasza:"azt szeretem benne, hogy tudom, hogy én vagyok az egyetlen fontos ember az életében, értékesnek érzem magamat (nélkülem nem lenne egyben)"
Mindenféle szerelmi kapcsolatban meg lehet élni a szerelmet, mert valójában a saját érzésvilágodat éled meg benne, nem őt!!
Azonban azt el kell mondani, hogy valódi szerelmet hosszú távon megélni csak két EGÉSZ ember tud, aki önmaga is egyben van, tehát nem támaszkodós a kapcsolat semmilyen formában.
A kamaszkori szerelmek is azért mennek szét és lesznek a helyükben új, felnőtt kapcsolatok, mert a személyiségnek ki kell teljesednie, nem egészséges dolog két éretlen, fél személyiségnek egy másik fél-re támaszkodva élnie fél emberként.
Ahogy az ember személyisége nő, növekszik, érik, virágba akar borulni és termést akar hozni, és idővel akadálynak és korlátnak fog feltűnni az, akire támaszkodik, és aki korlátozza is avval, hogy benne van a saját erőterében ott, amerre terjeszkedni, nőni, kiteljesedni akar.
Két egész ember eleve távolabb áll egymáshoz képest, mert már autonómabb.
Nem úgy kell számára a másik, mint a víz, meg a kenyér, hanem mint a hab, krém, a marcipán és a dísz a desszerten.
Te jelenleg a fiú(?) érzelmi túlélésének az eszköze vagy. Ez egyfajta addikció is. Addiktív a kapcsolat a személyiségszerkezetet tekintve.
válasza:"valami miatt tisztátalannak érzem magamat és nem tudok rájönni, mi miatt van ez"
Titkol valamit előled talán?
Lehet, hogy kígyót melengetsz a kebleden és egyszer csak majd váratlanul megmar?
Azt érzed, hogy csak szerepet játszik az idilli szerető képében?
Mióta vagytok együtt és mennyire ismerted előtte?
Ismered a barátait, a véleményeket róla, hogy ő valójában milyen ember?
Miből gondolod, hogy gonosz?
válasza:"értékesnek érzem magamat (nélkülem nem lenne egyben)"
Az is egy baj, hogy csak az által érzed értékesnek magadat, hogy más számára mit jelentesz.
Te mindig ott vagy magadnak, nem tudsz elszaladni magad elől, és fontos igényed lesz majd később egyre jobban, hogy saját magadban érezd értékesnek magadat, ne függj ebben mástól.
válasza:Fogalmi zavar a 'gonosz'-t és a 'narcisztikus'-t összekapcsolni!
Az 'önimádás' nem gonoszság, hiszen nem azért az, hogy másoknak ártson vele, hanem lelki defekt!
válasza:Köszönöm a válaszokat!
20 évesek vagyunk egyébként mindketten, és már több, mint 2 éve vagyunk együtt.
Hogy miért gondolom gonosznak és miért ebbe a topicba tettem:
Nincsenek barátai, képtelen az érzelmi kapcsolódásra, empátiára. Ha egy társalgási helyzetbe kerül, nem a másikra koncentrál, hanem arra, hogy minél hamarabb közvetíteni tudja intellektuális felsőbbrendűségét. (Egyébként valóban kiemelkedően művelt és rendkívüli IQ-val áldotta meg a sors.) Tinédzser éveinek első felét minden szempontból élvhajhász módon töltötte, társaságában (és a társaságán kívüli emberekkel is) verbálisan durván viselkedett, szeretett mások önbizalomhiányára rájátszani, ezzel nyomva le őket. Persze ez is abból fakad, hogy - az igazi - önmagának nem adja meg a szeretetet, ezért igyekszik másoktól is elrabolni azt.
Az okozza benne a disszonanciát, hogy bár kivételes tehetség, képtelen lenne behódolni a konvencióknak és tenni az előrejutásért. Emiatt érzi, hogy elfecséreli képességeit és sikertelen. Ez elől a sikertelenség elől menekül azzal, hogy elhiteti magával, hogy mindenkinél fentebb helyezkedik el, egy meg nem értett zseni és ez mindenre felhatalmazza. Hatalomról álmodozik, szeret - akár gyilkos - bosszúról képzelegni. És tudom, hogy az segítene rajta, ha eldobná ezt a képet és szembenézne a sebezhető önmagával (néha amúgy van erre példa), és rájönne, hogy a tehetséget munkával párosítva elérhet tényleges sikereket, tehát értékrendje szerint lenne miért szeretnie önmagát.
Az ijeszt meg, attól érzem magamat tisztátalannak, hogy tudom, hogy ezek játszódnak le benne, mégis vele vagyok, ugye amiatt, amit a kapcsolat jelent számomra. Nem szeretnék gonosz tervekhez asszisztálni. Csak közben úgy érzem, ő sem gonosz, ezért is tettem idézőjelben, hanem nagyon sérült és nyilvánvalóan folyamatosan szenved. De nem tudom, lehet-e rajta segíteni... Mert ha egy pillanatra is képes alázattal fordulni egy projekt felé, amint megjelennek az első sikerek, az olyan mértékben stimulálja az egóját, hogy máris igazságszolgáltatásról kezd el képzelegni a múltban őt méltóságától megfosztott emberek fölött. És persze azonnal elkényelmesedik, így a további sikerek elmaradnak. Olyan, mintha teljes mértékben bele lenne gabalyodva az ördög csapdájába.
Igen, tudom, hogy nem jó az, ha nem két teljesen egész ember között alakul ki a kapcsolat, ráadásul nagyon fiatalok vagyunk még. És igen, ő a fiú. És valóban valamilyen szinten mindenki nárcisztikus a párkapcsolatokban, csak attól félek, hogy ha egy tényleg személyiségzavaros illetővel van együtt valaki, akkor vissza kell, hogy tükrözze annak személyiségjegyeit.
Igazából én meglennék őnélküle, de szeretem a szerepet, amit az életében betöltök. Meg sajnálnám is, nélkülem elveszne. De ez így nem egyenrangú párkapcsolat.
Naiv lenne azon gondolkozni, hogy esetleg kigyógyítható ebből az állapotból valahogyan? Valamilyen szintű betegségtudata van egyébként.
Köszönöm a válaszokat megint, mindenkinek ment a zöld kéz!
válasza:"Nem szeretnék gonosz tervekhez asszisztálni."
Milyen gonosz tervekhez kellene asszisztálnod szerinted?
"nyilvánvalóan folyamatosan szenved."
A szenvedésnyomás olyan dolog, amitől az emberek meg akarnak szabadulni.
Rá kell mutatni, mi az, amiben ő nagyon szenved, és feltárni előtte, hogy az egészséges emberek ezzel szemben milyen örömöket élnek meg ugyanilyen szituációkban.
Ha nem hajlandó ezzel szembesülni és nem lesz motivált az öngyógyításban, akkor nem fog ebből kilábalni.
A legtöbb, amit egy másik embernek adhatsz, egy új nézőpont és új információk.
Ehhez nem kell szerelmi kapcsolatban lenned vele, egy mély baráti beszélgetés ugyanúgy betölti ezt a szerepet.
válasza: válasza:Még folyamatosan jönnek az új gondolataim.
Gyakorlatilag segítesz neki fenntartani a betegséget, mert támasztékul szolgálsz neki, kiegyensúlyozod.
Ha viszont elhagyod, akkor egyrészt ez egy erős üzenet, másrészt akkor ő koppan, és megérzi, hogy ő hol hiányos, és nő benne a szenvedésnyomás, ezzel a motiváltság is az öngyógyításra.
Fontos, hogy ebben az esetben az indokot számára feldolgozható módon 1-2 mondatban megfogalmazva add át, mert akkor tud is kezdeni valamit a történtekkel, ami tényleg hasznos lesz a számára.
Olvass a kodependenciáról, és a függőkről, mert ugyanez az érzelmi dinamika van itt is!
A 12 lépéses önsegítő anonim csoportok irodalmát is érdemes olvasni, esetleg elmenni.
(Van szenvedélybetegsége is?)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!