Mit tegyek, ha biztosan tudom, hogy valami spirituális küldetésem van?

Így már értem mire gondolsz a káosz alatt, de tudnod kell, hogy ebben sincs igazad. Amit leírtál, és elmagyaráztál depresszióra utal. Voltak ilyen időszakaim, igazából hosszú évekig, és ismerem azt az "érzést" amit körülírtál. De ez csak személyes nézőpont, nem a valóság. Viszont neked, mivel ezt látod, tényleg értelmetlen, és kaotikus a világ, és tényleg nincs okod tenni bármit is, mindaddig, amíg ebben az..végül is állapotban vagy. Viszont másokra semmi esetre se kényszerítsd ezt rá, mert nem biztos, hogy mindenki képes ezzel együtt élni. Mások életét a magadéhoz hasonlóvá nem szabad formálnod, mert ebbe sokan belerokkanhatnak. Értem én, hogy ez téged meg nem érdeke, de akkor legalább ne oszd meg. Ha hasznod nem származik belőle, akkor meg végképp.

Depressziós? Én mindig is ilyen voltam nem vagyok depressziós, hanem ilyen vagyok, és ez nem érzelmekre épül. Többnyire mindegyik felvetés személyes nézőpontból indult. Kényszeríteni senkit nem akarok semmire, minek is tenném? Csak bele kell gondolni. Mindenki személyes nézőpontból szemléli a valóságot, amiből csak egy töredéket észlelünk. Az ember ahogy megszületik egy futószalagon találja magát, ahol belenevelik előre beprogramozák, hogy mit és hol merre. Ezért van ennyi reményvesztett, aki különlegesnek akarja érezni magát, mert bele lett kényszerítve ebben a helyzetbe, valójában belefáradtak, hogy ezen a futószalagon kell tovább haladni egyenesen előre. Olyanok vagyunk, mint a gépek. Minek kéne csinálni bármit is? Eleve egy olyan társadalomba létünk kényszerítve, ahol mások elvárásai szerint kell élni cselekedni robotolni a puszta lét is értelmetlen, csak naívan képesek vagyunk értéket felállítani és ahhoz viszonyítani. Én sem vagyok különb. Ugyanolyan vagyok, mint ti csak nem csinálok semmit.

Kakaó Gengszter: Ha nem csinálsz semmit,akkor hogyhogy még életben vagy?

A semmi egy kicsit túlzás. Mondjuk úgy, hogy nem csinálok semmilyen olyan tevékenységet, ami megterhelő lenne a számomra, mert nincs energiám semmihez. Ritka amikor csinálok valamit. Mivel nem akarok meghalni, mert élvezni akarom a semmittevést közben csinálok valami, hogy ne haljak meg. Mert így vélekedek nem jelenti azt, hogy utálom az életet vagy valami ilyesmi. Én is el akarnék érni valamit az életben, mint bárki más, de ez sok munkával jár macerás feladattal vergődéssel megtartással, ami nekem nem megy. Inkább hátra dőlök és élvezem a pihenés apró örömeit.

Miért nem megoldás? Nekem ez éppen megfelel, nincsenek különösebb elvárásaim semmivel szemben. Miért jobb az, amit te csinálsz, mint amit én "szerinted" csinálok? Én szeretek hátra dőlni és úgy élvezni az életet, amíg mások ezzel szembe azzal fáradoznak, hogy megfeleljenek mások elvárásainak és aszerint éljenek. Nekem ez túlontúl fárasztó. Olyan életet élsz, amibe belekényszerültél és ezen kereten belül tudsz válogatni a lehetőségek közül, de olyan élet, ami nem tartozik bele a társadalmi normákba az elvan utasítva vagy nincs helyeselve. Bizonyára azt hiszed, hogy egész nap semmit nem csinálok csak fekszem és alszom, mert másmilyen életstílust nem ismersz, csak amit a társadalmi normák előírnak. Engem nem határoznak meg az emberi normák és az emberi törvények sem.

Az én véleményem az, hogy minden véletlenül alakul. Tiszteletben tartom a más véleményen lévőket, de tőlem nagyon távol áll ez a felfogás, miszerint semmi nem véletlen és ha találkozunk mondjuk egy másik emberrel az életben,akkor az azért van hogy tanuljunk és van több életünk is ahol tovább tanulunk, stb.... Na ne már.... Az a baj, hogy mióta öntudatra ébredt az ember , olyan szinten gondolja magát okosnak és fontosnak a világegyetemben, hogy szinte minden körülöttük forog. Nincs azzal baj, hogyha valaki ebben hisz, csak attól vagyok rosszul amikor valaki tényként állítja ezt és még lesajnál engem, hogy milyen "fejletlen lélek" vagyok még. :) Ha valakinek elég jó a fantáziája, akkor bármire rá lehet mondani, hogy nem a véletlen műve hanem egy felsőbb akarat vagy rendszer miatt van így. Kérdezőnek még annyit mondanék hogy volt ilyen ismerősöm mint Te. Nála az volt hogy úgy mulasztott el segtséget az anyukájától hogy megtehette volna. Aztán anyuka meghalt és őt megette a penész. Eltelt nem egész 1 év és kialakult benne teljesen öntudatlanul ez a "mindenkin segíteni akarok" attitűd. Ez csak egy történet volt.

#49 Az eddigi válaszok közülük számomra ez volt az egyetlen életképes felfogás.