A megbocsátás bűn?
Vannak, akik a kiegyenlítődés elvének nevében a szemet szemért hozzáállást gyakorolják, mondván, érzelgősködés helyett az egyensúly helyreállításán kell dolgozni. Ha pl megbántanak, megsértenek, azt vissza kell adni, de kisebb mértékben, mint amekkora rosszat kaptunk. Erre a másik is újabb kellemetlenséget okoz nekünk, de mégkisebb mértékben, és ez így megy tovább, amíg végül elérjük a nullát, ahol semmisnek tekinthetjük a kiinduló sértést, és ezzel megtörtént a harmónia visszaállítása. Ezen elv szerint, ha nem adjuk vissza a rosszat, az egyensúly ellen vétünk, mert nem egyenlítjük ki a kibillent mérleget. (Azt hiszem, Somamamagésától olvastam ezt.)
Ez így logikusnak is tűnhet, de nem lehetséges, hogy az őszinte, tiszta megbocsátás hatása meghaladja a logikánkat, és hatására ugyanúgy megtörténik a mérleg serpenyőinek egyensúlyba hozása, csak sok kis lépés (oda-vissza sértések) helyett egy nagy lépésben, a megbocsátásban? Szerintem csak akkor áll fenn kiegyenlítetlenség, ha a megbocsátás nem tiszta szívből történik.
Mi a véleményetek?
válasza:"De aki mindig csak megbocsát, azt hívják lábtörlőnek."
- Te a megbocsájtást kevered azzal, hogy valaki hagyja, hogy kicsesszenek vele.
válasza: válasza: válasza: válasza:"szerintem az ÁLLANDÓ MEGBOCSÁTÁS azonos a lábtörlősködéssel"
Ez valahol igaz, szerintem is. Nem is maga az állandó megbocsátás feltételezi a lábtörlőséget, hanem az az állapot, amikor az elkövető ezt szándékosan kihasználja, és visszaél vele.
Rendkívüli tudatlanságra és arroganciára vall, de ettől sajnos még látunk rá példát.
Amit én igyekszem a saját életemben képviselni, az a kemény önvédelem. Csak akkor húzom fel a falat, ha durva támadás irányul ellenem, de akkor az a fal kemény. Visszapattanhat róla az illető. Viszont magam nem lövök rá vissza. Nem mindig könnyű megtalálni az egyensúlyt.
válasza:"Na igen. De aki mindig csak megbocsát, azt hívják lábtörlőnek."
Megkérdezhetem, hogy te hogy fogalmaznád meg, hogy neked mit jelent a "megbocsátás", mit értesz alatta?
válasza: válasza:1.: Kötözködés: ha mindig a felé adod vissza, akkor az matematikailag sosem érné el a 0-t, tehát az egyensúlyt (1, 1/2, 1/4...).
2. Válasz: Vannak olyan sérelmek, amik talán megérik az ellentámadást, a reakciót, de nem mind. Ez egyénfüggő, alapvetően szerintem a megbocsátás az első gondolat, ha ez nem megy, akkor a reakció. Pl. Ha megcsalnak, akkor választhatsz a megbocsátás és az ellentámadás között (te is megcsalod, vagy épp szakítasz; mindkettő egyfajta ellentámadás).
Egyetértek, de én is kötözködöm kicsit. :) A szakítás az lehet ellentámadás is, de a megbocsátást is követheti. Mert mint embernek megbocsátasz neki a gyengeségéért, hogy nem tudott ellenállni a kísértésnek, de mint férfire már nem tudsz rá felnézni, ezért otthagyod. Szóval az elhagyás nem feltétlenül bosszú, csak érzed, hogy már valamiért nem passzoltok egymáshoz, ezért mást keresel, de attól még megbocsátottál neki.
Köszönöm mindenkinek a válaszokat! A kérdésemet elég általánosan fogalmaztam meg, és nem gondoltam végig az elején, hogy sokminden bezavarhat, ami bonyolítja az ügyet, pl hogy a bántás szándékos volt-e, hogy sorozatos vagy csak egyszeri, és egyebek. A Soma-féle módszert valahogy kicsinyesnek érzem, de mivel nem tudok ellene racionális indokokat felhozni, (egyelőre) nem vetem el. Szerintem amúgy elérné végül a nullát, mert a megbántásnak nincs mértékegysége, hogy pontosan felezni tudjuk az adagokat, gondolom Soma is úgy értette, hogy a mindenki a józan eszére és jó érzésére hagyatkozva valahogy belövi azt az adagot, ami szerinte éppen méltányos. :D Aztán a végén olyan minimális, hogy onnan a következő állomás már a nulla.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!