Megbocsátás néha nagy erény, néha pedig hatalmas baromság, ezt magunknak kell eldönteni, de nincs jó, vagy rossz döntés nemde?

Szerettem, őrülten szerettem, még is csúnyán elbánt velem. Annyira csúnyán, ami megbocsáthatatlan lenne, elképesztően sokkoló a történet. De még is néha azt érzi az ember, hogy remélni tudni kell.

Kérdés a bizalom meg van-e még, és ha nincs, az idő múlásával fogsz tudni benne bízni vagy sem. Ezt csak az idő döntheti el. Ha viszont kimondod, hogy vége örökre, vajon nem fogsz bánkódni, mi lett volna ha adsz egy második esélyt? Igen, lehet hogy újra összetörné a szíved, de lehet, hogy egy életre szóló szerelmet nyernél. Bár aki szeret az nem lép félre, és nem tesz meg bizonyos dolgokat.

Van, hogy muszáj felnyitni a szemünket, és muszáj elengednünk annak a kezét akit a legjobban szerettünk. De van, hogy remélünk, legszívesebben várnánk egy csodát, és csodák néha vannak, mint a mesékben, csak ritkán, nagyon ritkán...