A megbocsátás bűn?
Vannak, akik a kiegyenlítődés elvének nevében a szemet szemért hozzáállást gyakorolják, mondván, érzelgősködés helyett az egyensúly helyreállításán kell dolgozni. Ha pl megbántanak, megsértenek, azt vissza kell adni, de kisebb mértékben, mint amekkora rosszat kaptunk. Erre a másik is újabb kellemetlenséget okoz nekünk, de mégkisebb mértékben, és ez így megy tovább, amíg végül elérjük a nullát, ahol semmisnek tekinthetjük a kiinduló sértést, és ezzel megtörtént a harmónia visszaállítása. Ezen elv szerint, ha nem adjuk vissza a rosszat, az egyensúly ellen vétünk, mert nem egyenlítjük ki a kibillent mérleget. (Azt hiszem, Somamamagésától olvastam ezt.)
Ez így logikusnak is tűnhet, de nem lehetséges, hogy az őszinte, tiszta megbocsátás hatása meghaladja a logikánkat, és hatására ugyanúgy megtörténik a mérleg serpenyőinek egyensúlyba hozása, csak sok kis lépés (oda-vissza sértések) helyett egy nagy lépésben, a megbocsátásban? Szerintem csak akkor áll fenn kiegyenlítetlenség, ha a megbocsátás nem tiszta szívből történik.
Mi a véleményetek?
válasza:én nem tudom hogy ezzel ki hogy van.
de én ezt az elvet képviselem.
ha megdobnak kenyérrel dobd vissza kővel.
aki Á-t b# sz, b# sszon B-t is!
válasza:És mi fogja megállítani az erőszakot?
Tegyük fel, A nem érti, miért okozott B-nek fájdalmat. B úgy érzi, jogosan vág vissza A-nak. A az ellene irányuló támadást eltúlzottnak, érthetetlennek veszi, ezért visszavág.
A szerint kiegyenlítődött a mérleg, B szerint őt indokolatlanul érte ellentámadás.
Ki és mi alapján ítéli még a kiegyenlítődés mértékét? Mindannyian csak részben láthatjuk a világban működő folyamatokat, ez pedig csak részleges ismeretet feltételez, utóbbit is jelentősen befolyásolják szubjektív nézeteink, érzéseink, tapasztalataink.
Első, te aztán nem cicózol! :)
Második, teljesen egyetértek. Lehet, hogy bizonyos esetekben és bizonyos körülményekben működhet ez a visszaadom-módszer, de ha nem az eltervezett módon alakul, akkor annál nagyobb káoszhoz vezet. És szerintem (ahogy írtam is) a megbocsátás is lehet egy kiegyenlítés, csak ott egy óriásit léptünk, megspórolva az apró kis lépéseket, amiket a visszaadós módszernél csinálnak. Ha ugyanazt az utat meg lehet tenni egy ugrással is, akkor minek tipegni? Persze ez az ugrás sokszor nem könnyű, és vívódással, lelki erőfeszítéssel jár.
válasza:Helyzettől, embertől függ. Van mikor az #1-es módszere a célravezető, van mikor a másik orca odatartása. Mindkettőnek ugyanazok az előnyei és hátrányai is, épp ettől válik helyzetfüggővé, hogy mikor melyiket érdemesebb alkalmazni.
Az értelem nem ott mutatkozik meg, hogy odatartjuk a másik orcát is, vagy ba..unk B-t is. Hanem ott, hogy a rendelkezésünkre álló információk alapján el tudjuk dönteni, hogy az adott helyzetben melyik a hasznosabb, célravezetőbb.
válasza:Ha ártanak neked, a feszültség, benned keletkezik. Lenullázni megbocsájtással tudsz.
Ha folyamatosan megy az adok-kapok, semmi sem szavatolja, hogy a nulla felé konvergálukn. De a megbocsájtással egyetlen lépéssel eljutunk a nullához.
válasza: válasza:"(pl. más Nutellájának engedély nélküli elfogyasztása). De ezeket mindenki tudja."
:DD
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!